Elérkeztünk egy olyan pontra, amikor minden együtt van ahhoz, hogy képesek legyünk kiemelkedni a múlt árnyai közül.

Itt most nagy képekben fogok beszélni, és sok szimbólumot fogok használni. Elnézést érte, de a lelkünk néha csak szimbólumokból ért.

Egy hófehéren szikrázó Angyal lépett az emberiség közös aurájába. Ugyanakkor kimondhatatlan erejű orgona hangok áradnak szét.  Nem mondhatnám, hogy ez csodás, mert ez egy kemény, határozott erő, mely nyilvánvalóvá teszi az emberiség számára minden téveszméjét.

Ez a Jelenlét biztosítja, hogy azok a rétegek, amelyek az emberiséget elzárják az Atyától, feltörjenek. Ezek alatt a rétegek alatt ott a Forrás, amely a feltétlen Szeretet örök forrása.

A rétegek feltörése fáj. Fáj, mert minden olyan blokk, élmény, amely szilárd réteget képezett hosszú hosszú generációkon keresztül, most áttörik.

Emlékezzünk arra, hogy mikor is történt, hogy az Atya útnak indította gyermekeit, hogy tapasztalják meg a nehézségeket, ha nem hisznek az Ő szavának, kérésének.

Azóta is minden gyermek az apának szeretne megfelelni. A lányok fiússá válnak érte, vagy a hiányától soha nem tudnak kiteljesedni. A fiúk pedig mindenáron az apa dicséretére vágynának.

Az Atya hiány betöltésére alapultak az egyházak. A hívők azóta is meg akarnak felelni számára, akár az életüket is adják érte.

Mára már irdatlan káoszt okozott mindez. Váláskor az apa az, aki elhagyja a családot és a gyermekeit. A gyermekben azonnal rögzül, hogy ő vétett.

Természetesen a gyermek védekezésül aztán az apa ellen fordul. Vagy olyan burkot alakít maga köré, ami aztán megbélyegzi egész sorsát.  Az apai elvárások miatt frusztrált, jellemben gyenge lesz. Vagy erőszakos, hogy célt érjen. Természetesen az anya szerepe is fontos, az anyai minta miképpen rendezi a felmerülő problémákat. De jelen esetben a férfi teremtő minta, az ATYA jelenléte a meghatározó.

Az örök eredet legenda ismétlődik minden szinten, immár ezernyi változatban. Lassanként talán új Bibliát kellene írni, más kezdőhang megadásával. De amíg nem leljük az Atyát, aki gyermekeit elengedte a Paradicsomból, amíg Mózes meg nem leli a haza utat, addig nem tudunk más alaphangot adni az emberiség közös misztériumának.  Mindez  a csillagokban indult, oda is kell visszaemelkedni.

Vastag kérgek alakultak az emberiség közös auraterében.

Emlékezzünk Jézusra, aki kimondta, hogy ő az Atya gyermeke. A túloldal világaiból átemelte a 3 dimenziós rétegekbe a feltétlen szeretet jelenlétét. Ezzel hatalmas vágyat ébresztett az emberekben, hogy elérjék ők is az Atyát. És hatalmas irigységet, hogy ő vajon mivel érdemelte ki, és más ember  vajon miért nem?

Minden kéreg egy egy dimenziót takar el. Minden dimenzió mögött rejtőzik egy Atyai minta. Mind más és más. A vallások Atya mintája legtöbb esetben ezekhez kötődik, innen veszi az apa képet. Az utolsó 25 év már a 7. dimenziós Atya kép befogadását élte meg. Ez az Atyai minta mérlegelő és tanító. Megbocsájtó.  Jézus Atya mintája az ember számára eddig elérhető legmagasabb szint. Ez a szint eddig testen kívüli állapotban volt csak elérhető. Éber tudattal nem. Kellett a halálba átlépés, a kóma állapota. Jövő évtől már éber tudat állapotban is elérhető lesz.  Ha most „jó időt futunk”.

A 12. dimenzió Atyai mintája a feltétlen szereteté. Amikor ez a minőség eléri az emberi szívet a rétegek feltörésekor, akkor először egy határtalan fájdalom tör fel. Nyilvánvalóvá válik a hiány. Hogy ekkor mit teszünk, nagyon nem mindegy. Hagyni kell „kiürülni a poharat”. A sok „méregnek”, hiánynak, fájdalomnak ki kell véreznie, ki kell folynia. Ezt nem a gyűlölet kivetítésével kell begyógyítani. Ettől lesznek a háborúk a kapcsolatokban és a világban. Begyógyítani csak úgy lehet, ha kimondjuk a fájdalmainkat, kisírjuk. Nem bántunk vele senkit, csak elmondjuk, mi fáj. Ekkor elkezdődhet a gyógyulás, hiszen meg tudtuk fogalmazni és ki tudtuk mondani. Engedjük törni a rétegeket, ne akarjuk hazugságok mögé rejteni, vagy ismét lebetonozni. Találunk olyan embereket, akik megértik szívünk fájdalmát. Mindig vannak jó barátok, jó férjek, feleségek, szerető szülők. Ők megoldást adnak, vagy csak egy érintést. És jöhetnek idegenek, akik lelkünk számára nem is idegenek. Ha elég befogadóak vagyunk, mert a pohár már kiürült és lehet új minőséget betölteni, akkor mindez meg is történik. Ne mondjuk ki a „de”,”nem”, „különben is” szavakat, mert ez azonnal ismét zár.

Akkor érezzük a „nem bírom tovább” érzést, amikor az aura tér fizikai test melletti része teljesen betelt szennyeződéssel. Ezt az információs réteget lehet kiolvasni, kimondani , ilyenkor a pecsét feltöretik, ami  a rétegeket lezárja. Az auratér, a „pohár” szennyes vize kiürül.

Valahogy olyan ez a szeretet, ha a leggonoszabb embert szívét éri is el, ő sírva fakad, mert megérzi a lelke mélyén, hogy mit is tett, hogyan is élt. Aztán megemelkedik, mert megérzi az elfogadás erejét, és csak arra tud gondolni, hogy miképpen segíthetne másoknak.

Ezen a szinten minden mindegy. Nincs vágy hatalomra, bosszúra, társra, ruhára, ennivalóra. Csak az az egy vágy létezik, hogy ebből a biztonságot adó ölelésből soha többé ne essek ki.

Nincsenek rá szavak, nem is tudom jól megfogalmazni. Ha érezzük, akkor nyilvánvaló.

És érezni fogjuk éber állapotban, minden pillanatunkban. Ez az Angyal jelenlétének Ígérete.

A videó azért került a mai naphoz, mert egyértelműen jelezték, hogy  mindaz benne rejlik hangokban, szavakban,  Darvas Iván személyiségében, amely segít a rétegek áttörésében.