Nem céltalanul jövünk erre a világra, hogy csak úgy éljünk értelem nélkül valamennyi időt, aztán eltűnjünk a semmiben.  Őseink emlékezetét hordjuk magunkban, s adjuk tovább gyermekeinknek, s bár nem emlékszünk az ő életükre, de mégis újra és újra éljük fájdalmaikat, félelmeiket, vágyakozásaikat.

A lélek emlékszik mindenre, és mesél. Elmeséli életünk gyökereit, sorsunk mélyben zajló folyamatait, lefesti színeit, és lejátssza hangjait.

Vannak, akik hallják ezt  a mesét, látják a színeit, fényeit, árnyait. Értik, hogy az élet színpadán milyen történet mozgatja a szereplőket.

A lélekmesék a sorsút megoldásait is elmesélik, beleszövik a történetbe, hiszen minden nehézség mellett ott van a megoldás is.

Az emberi agy szereti a mesét, a szimbolikáját befogadja, a tudattalan emlékezetben felismeri  a kapcsolódó szálakat, és a meséből befogadja a megoldó kulcsokat is.

A mese az ember számára nem véresen komoly történés, amitől megretten, hanem képes belemerülni és együtt harcolni a főhőssel, átérezni az érzelmeit, meglelni a megoldásokat.

Az ember képes hőssé válni saját meséjében. Amíg saját életében ugyanazzal küzdve, csak a félelem gyötri.

A lélekmesék az ember saját meséjét hozzák felszínre, a tudatalatti világaiból.

Szeretjük a fantasy könyveket,  asci fit,  a mesefilmeket.  Azonosulunk egyes szereplőkkel, átéljük érzéseiket. Jó játszani  bizonyosszerepeket, hordani álarcokat.

Szeretünk rajzolni a fantáziánkból. Szeretünk kitalálni történeteket.

És nem is sejtjük, hogy minden a mi belső világunkból fakad, rólunk szól, újrajátszunk anyáink, apáink történeteit, újraálmodjuk álmaikat. Vagy tán sejtjük, de hinni már nem hisszük.

A lélek mesél. Rólunk mesél. Elfelejtett álmainkról, s egy világról, amelyet gyermekként még láttunk, aztán elfejtettünk.

Tárjuk ki hatalmasra a kapukat, amely összeköti a tudatos és tudattalan emlékezetünket, s merjünk hinni lelkünk határtalan emlékezetének.

A mesék amik felkerülnek a honlapra, az én lelkemen keresztül érkeztek. Természetesen szeretnék teret adni másoknak is, de az majd alakul idővel.

Első sorban beteg kisgyermekeknek szeretnék mesélni. Agyunk a mesét  jobban elfogadja, szimbolikáját érti. A benne rejlő megoldásokat felhasználja. A gyermekek pedig még nyitott lélekkel várják a segítséget.