Legtöbb döntésünk gyökere a Hit. Ez határozza meg a világképünket, és hogy hol találjuk meg a helyünket világunkban. A hitnek nem sok köze van a vallásokhoz, ember nem szabhatja meg határait, ez egy belülről jövő késztetés. A Hitnek ahhoz van köze, hogy jó ember vagyok e, igazmondó, segítőkész stb..
Mit hiszek magamról, a környezetemről, a világról, a világunkat meghatározó erőkről? Hová teszem a súlyokat , hol nagyobb a hitem és meddig tart? Bárki bármit mond, a legtöbb ember nem hisz Istenben. Csak reméli, hogy létezik valaki, aki segít a bajban. Bigott vallásos embereknek fogalmuk sem volt, kit hívnak Istennek. De a nevében gyűlöltek, ítéltek, hazudtak, hogy majd felmenti őket, hiszen érte tették. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberiség Isten képe is teljesen szennyezett. Valósága a mi világunkból nem is látható.
Mit hogyan lát a bal agyfélteke, és hogyan a jobb agyfélteke? A bal agyfélteke kocka mód gondolkodik, zárt rendszerű, szögletes szabályok szerint. A jobb agyfélteke gömb látású, íves , lendületes, szabad áramlású. Melyik hogyan érvényesül az életemben?
Mennyit határoz meg sorsunkban a múlt és mennyit egy ideális jövőkép?
Hol szabjuk meg a határt a tapasztalaton alapuló tervezésnek, és honnan kapcsolódunk át a közös tudat sodrásának?
Hol az a pont ahol beleszólunk a teremtésbe, önmagunk tehetségét bevetítve?
Vagy netán félelmét?
Mit várunk a kapcsolati rendszerünktől? Meghatározzuk a mit mikor hogyant, vagy engedjük magától szerveződni megfelelő információk alapján?
Ezek a letisztázandó kérdések az előttünk álló időszakban.
A női minőség oldása március második hetéig tart még erőteljesen. Aztán a férfi minőség veszi át a vezetést, hogy feltárja nemiségéből adódó gátjait vagy túlsodrásait. Természetes ez így lesarkított. Mivel minden embert anya szült, ezért a női, anyai minőség oldása kihat a férfi testben élőkre is. Viszont vannak apai örökségek, amelyek oldása március közepétől kezdődik. Ez is természetesen visszahat a nőkre, bennük leginkább a férfi ideák fognak változni. Ezzel együtt a nők tisztulásának eredménye is kezd kibontakozódni a látható világban.
Én , az egyed a saját belső érzelmeimmel tudom meghatározni leginkább sorsom alakulását, ezzel pedig a világ változását. Kinek hazudok, és ebben saját magunk is benne van, mikor lázadok, mikor dacolok, mikor gyűlölök és mikor szeretek. Ezek az érzelmek olyan hullámteret bocsájtanak ki, amely valamilyen irányba sodorja a sorsunkat. Vagy messzire azoktól a kapcsolatoktól, akikkel összefügg a sorsunk, vagy pontosan egy irányba, vagy elcsúszásokkal. Sokszor láttam, hogy olyan párkapcsolatokban, ahol tényleg egy olyan pár él együtt, akik egybe valók, volt esélyük már jóval előbb találkozni, mint ahogy megtörtént. Valamelyikük hozott egy döntést, és elsodródtak. Az egyikük emberi tudata nem volt érett a kapcsolatra, vagy éppen a lázadást választotta.
Minden embernek megszületik a párja. És találkozunk is vele, bár a csúszások miatt lehet hogy egy pillantásra csupán. Van egy olyan áldásom, aminek tényleg örülök. A magzatok és a születésük előtti időszak látása. A tervben ott a közös út. A találkozás gyorsasága is. Igazából kamasz szerelmekben, vagy szinte óvodás szerelmekben benne rejlik a tökéletes párkapcsolat lehetősége. Egy lélek nagyon ritkán indul el önmagában a 3. dimenziós világba. Világunk zaja aztán beleszól, sokszor süketté és vakká tesz minket, téveszmék rabjaivá.
Ez év oldásainak egyik áldása lesz, hogy rányílik a szem a Társra. Az igazira. Nem a véltre, vagy kényszerből választottra, vagy éppen valami kisebbrendűségünk kompenzálása miatt választottra, hanem az igazira.
És könnyen lehet, hogy kiderül, mellette élünk. Vagy, hogy szinte mindennap látjuk. Vagy éppen nemrég cseréltük le.