A mai naphoz egy képet szeretnék fűzni.

Kincskereső filmekben egyszer csak eljön a csapdák ideje. Ezeken a csapdákon a józan ész, a logika vezet át. És még egy lehelet finom lélekrész, a HIT, a Kapcsolat. (és itt nem a vallásokra gondolok)

Most elérkeztünk a szakadék szélére, és mögöttünk becsukódott az ajtó. Nem lehet már visszafordulni, az út csak előre visz. És ebben a pillanatban életbe lép a HIT. Amikor nem tudom mi fog történni, túl élem e, és úgy tűnik egyenesen a „lehetetlen” felé léphetek csak.

A főszereplő akkor ráébred, hogy a szakadék, amit lát egy illúzió, ami azért van csupán, hogy őt féken tartsa. Ha megáll a szakadék szélén, akkor éhen hal. Ha tovább lép, akkor elnyelheti a szakadék.

És kilép.

A láthatatlan híd pedig biztonsággal megtartja, amíg átér a túlpartra.

Akinek fontos, hogy az agya is érte a történéseket, ő ki tudja logikázni, ha nagyon akarja. A mögötte lévő sorsfeladatok, a megoldások és bukások pontosan mutatják a mostani megoldó képleteket. Csupán józanul kell szemlélni.

Az IDŐ paraméter nagyon fontos. Nem halogatni, de nem is kapkodni.

Az alakuló körülmények pontosan jelzik, hogy ITT AZ IDŐ.

A türelmetlenség újabb sorscsavart hozhat létre, amely a lehetőségeket elodázza.

A halogatás pedig leállítja a sors sodrását.

LÉpni a megfelelő helyre, ahol láthatatlan HÍD már áll.

Ez a hónap és a következő is,  a láthatatlan hídon való átkelésé.