Nos lassan véget ér az érzelmi életünk feltárásának folyama, hogy egy újabb aura réteg tárja elénk saját információs bázisát.

Bár ez így nagyon le van sarkítva, hiszen van az egyedi emberek között elég sok olyan létező, aki már évek óta megkezdte az összefüggések tárházában való kutatást. Sőt van, aki azzal a feladattal született, hogy egész sorsát erre tegye fel.

Amikor kijelentem, hogy lezárul az érzelmi életünk, lelki sebeink feltárása és gyógyítása, akkor ezzel azt mondom, hogy a közös emberi sors egy szinttel tovább lép, egy újabb aura réteget kezd el tisztítani. De ettől még az egyedi ember megküzd saját érzelmi blokkjaival, hiszen akadályként még ott tornyosul tovább is a sérülés, ami nem engedi a 3 szemét megnyílni, rányílni a valóságokra. Bár egyre vékonyabb a szürke fátyol, és sok helyen már nincs is.

Hogy mióta dolgozza fel az emberiség a saját érzelmi drámáit?

Nézzük meg Lucifer példáját, amely nem a mi földi, anyagi valóságunkban zajlik. Lucifer már sértett, és az ő sérüléséből sok démon született.

Vetítsük rá saját sorsunkra. Amikor a főnök nem becsül meg, és mi sértettnek érezzük magunkat? Vajon nem Lucifer játszmáját játszuk le? Az Atya legkedvesebb fia volt Lucifer.

Amikor az apa elhagyja gyermekét, vagy maga is sérült lélekként nem tud jól szeretni, a gyermek vajon nem kezd haragudni a Teremtőre?

Káin vajon miért ölte meg Ábelt? Kinek a szeretetét vágyta?

Sorolhatnánk még, bár a legtöbb sérülés mind ugyanarra a mintára mutat vissza a mi világunkban. Ennek pedig már ezernyi hajtása gyötri az emberi sorsokat.

Korszakok hagytak maguk után bezáratlan kapukat, mert negatív érzelmekkel nyitódott meg az új korszak.

Az a korszak, civilizáció, ahol nem maradt negatív érzelmi töltés, bezárta kapuit, az Emlékezet nagykönyvében a mostani emberiség zárt fejezetként látja csupán, és nyomukat önmagában nem leli.

Nem leli, amíg szilárd érzelmi testet nem épít fel.

Auránkban az érzelmi test körül a hitrendszerünk, az elveink teste húzódik. Ez az a réteg, amely elkezdi feltárni önmagát, hogy megváltoztathatóvá váljék.

Ezt alapozta meg a pozitív gondolkodást, ezt célozta az agykontroll, elég sok technika kezdett kihajtani ebből a rétegből.

De ezek csak akkor tudnak jól működni, ha érzelmileg rendben vagyunk.

Mit is jelent rendben lenni? Nincs ember, vagy „démon” befolyásolás alatt az emberi sors.  Ha valaki becsületes, békés, nem fél kimondani saját tévedéseit, és ki is javítani, ha szembe néz a nehézségekkel és meg is oldja, ha nem ítélkezik, mert nem is jelenik meg benne ennek a vágya, ha kapcsolatai birtoklás és érdek mentesek. És sorohatnám még, de értitek a lényeget.

Ide tartozik a helyes önértékelés, probléma megoldás, önmagunk kifejezése.

Miképpen bánunk az emberekkel magunk körül.

Hogy miképpen készülhetünk fel az elöttünk álló, hitrendszerünket megbolygató energiákra?

Gondoljunk át egy kettősséget. Él bennünk egy olyan lélekrész, aki hiszi, hogy mindennek értleme és célja van. Még a legnagyobb tragédiáknak is. Hiszi, hogy van egy ERŐ, amely gondokodik rólunk a legnagyobb nehézségekben is. Hiszen amikor baj van, akkor a legtöbbünk megtalálja hozzá az utat. Vagy rögvest kimonja, hogy „nincs Isten, ha ezt hagyta megtörténni”. Ezzel be is vallja hitét, és tagadását.

A rossz dolgok megtörténte az emberi döntések eredménye. Több generáció hoz össze egy egy nagyobb tragédiát, mintegy megálljt szabva az „meggondolatlanságoknak”.

Lázadások, türelmetlen csapkolódások, meggondolatlan szavak, és tettek, akaratosságok, mulasztások eredménye, amikor összeáll egy egy hatalmas sors törés. „Eddig és ne tovább” mondja ezzel a sorsunk.  Hogy miért egy adott embernél csúcsosodik be, aki pedig látszólag nem vétett? Mert nála van olyan erő, olyan elfogadó lélekminőség, amellyel képes feloldani a generációk hanyagságát. Ezzel az utódok sorsát felszabadítani. A nagy kérdés mindig az, miért a jók halnak meg először? Mert ők a jóságuk által oldják a nehézségeket. Jézus áldozata építette be ezt a mintát a közös emberi tudatba.

De térjünk vissza ahhoz a lélekrészhez, aki maradéktalanul hisz, egy mindent mozgató ERŐben. Ő kap bizonyosságot, és tud hinni, növekedni, imádkozni, alázattal és békével értelmezni a jeleket.

És ott egy másik lélekrész. Őt ha keressük önmagunkban, akkor gyermekként láthatjuk. Ő olyan mint egy lázadó tinédzser. Annak ellenére, hogy pontosan tudja, soha nincs egyedül, mégis lázad, csapkod, számonkér, próbálja átvágni a sorsot. És Teremtőjét.

Ő mondja azt, hogy „nem látlak, ezért nem is létezel”. Majd én irányítom a sorsom. És dacol és lázad. És egy pillantig sem alázkodik meg. Hogy mit jelent megalázkodni? Fejet hajtani a bölcsesség előtt. ÖNKÉNT. A bölcs ember soha nem kéri, és eszébe sem jut, hogy őelőtte bárki fejet hajtson.

De a gyermeki lélek megérzi a szerető útmutatást, és mégha nem is tetszik a tanítás, fejet hajt elötte, mert TUDJA, zsigereiben érzi, hogy hosszú távon érte történik mindez.

Ha erre a mondatra ráéreztek, és követitek, akkor ez az évetek jó ütemben fog változni, mégha nem is lesz könnyű.

Nézzetek úgy önmagatokra, mintha elindítottak volna egy futó versenyen évekkel ezelőtt. Futsz futsz, te szeretnél lenni az, aki átszakítja a célszalagot. Aztán észreveszel valamit futás közben, és kiváncsian letérülsz a futó pályáról. A mellék utakon találkozol ezzel azzal, de akikkel itt találkozol, ők visznek belőled energiát. Ők bolyonganak az erdőben céltalanul. A te céljaidból próbálják a magukét összekovácsolni.

Egyre fáradtabb leszel, egyre többen fenntartanak. Aztán eszedbe jut a célszalag, megordulsz és visszatérsz a futópályára. Amely széles, jól átlátható, társaid veled futnak, egymást segítitek.

Most tartunk ezen a ponton. Visszatérünk a futópályára. Azért ne legyenek kétségeink, pár csábító információ biztosan befut még, ami letéríthet minket az erdőbe.

És hát soha ne feledjünk. Mint bent, úgy kint.

Érdemes a lakásunkban rendet tenni. Elégetni olyan írásokat, amelyek még abból az időszakból származnak, amikor önmagunk sérült lelkét gyógyítottuk.  Olyan emlékektől megszabadulni, amely a múlt árnyait idézi csupán. Ne hagyjunk emlékeket, bennük olyan információkkal, amely csak sebeket szaggatna. Az emlékek bennünk élnek és változnak, tisztulnak. A tárgyak pedig csak tárolják a régmúltat.

Tegyük tisztába a hitünket. Mennyi bennünk a HIT, hogy a sorsunk tartogat számunkra ajándékokat, és a nehézségekkel valami sokkal jobbat készít elő, mint amit mi álmodni mertünk?

Vannak csodák. De ahhoz kell a sziklaszilárd hit.

Mit jelent ez a szó?

H    betű ebben az esetben a hid. A híd, amely a levegő áramlásával működik.

I      betű mindig a világfa, amely összeköti a világokat, melynek a tetején Isten Szemén keresztül árad át a teremtés energiája.

T     betű a támasz, amely megtartja a sorsokat.

Amit elmulasztottunk megtenni, azt tegyük meg.

Ahol haragszunk, ott békülünk meg.

Akit kerülünk, azt keressük meg.

Amit elutasítunk, azt vizsgáljuk meg jobban.

Ahol megjelenik a NEM és a DE szócska, azt vizsgáljuk meg alaposan.

Nos 2022-es évig lesz időnk ezt újra és újra építeni. Abban az évben a hitrendszerünk, elveink réteg teste már elvileg átjárható lesz, és az emberiség lelkiismerete pontosan fog jelezni minden hibás döntésnél. Elérkeztünk az apa, Apa és a Teremtő idejébe. Az felelősségük a család iránt fog letisztulni első körben.

A Teremtő, aki ember gyermekei sorsába visszatér a magaslatokból. Mert már tudja, hogy az ő rég elveszett gyermekei.

Az apák, akik gyermekeik felnevelésében elsődlegesen vállalnak felelősséget. Mindenek felett.

Az érzelmileg kiegyensúlyozott ember jellemben erős. Ez az alapja a most következő időszaknak.