Nem is nagyon tudom, hogyan lehetne a legpontosabban vissza adni, ami zajlik lélek és szellem világ szinteken. És ez évben már testi szinten is.

Sok ezer évvel ezelőtti harcostársak lelkei térnek vissza világunkba. Hogy hol is voltak ezek a lélekrészek? Felemelkedtek a maguk idején, amikor világunk rendje még univerzális keretek között rendben működött. Járták saját útjukat tovább, más csillagrendszerekben, más tér-idő rendszerekben fejlődtek, változtak, tanultak. Földi világunkban az egykori Alapítók „testeinek leszármazottjai” próbálták fenntartani a kapcsolatot az univerzális Renddel, az Alapítókkal.

Az is biztos, hogy az Alapítók között sem volt már békesség.

Hogy mikor és mitől lett világunk zárolt, és miért kezdett az univerzális rendtől eltérő formát ölteni, a most időszakában már nem fontos. Mindig minden generációban sikerült pontosan annyi Alapító leszármazott lélekrészt életben tartani, hogy a minimális Kapcsolat és ezzel együtt a remény is fennmaradjon.

Az Alapítók világai között létrejött egyezség értelmében a Föld ezen világa alkalmas arra, hogy az Élet más formát öltsön, és az univerzális Rendek visszatérjenek.

Hogy ez mivel is jár együtt?

A testünk átalakul. Az öngyógyítás lehetősége megsokszorozódik. A sok ezer éves lélek sebek begyógyulnak, emlékük kitörlődik a memóriából. A halál, mint a változások legnagyobb mozgatója megváltoztatja az emberiséggel való viszonyát, és felfedi kilétét.

Az Alapítók leszármazottjainak sorsa más irányt vesz. Mintha kiszabadulnának a labirintusból, amelyben kilátástalanul keresték és csak keresték a kiutat.

Megszűnik a magányos lélek érzés, mert az Alapítók eredendő lelke a gyermekeik mögé, gyermekeik sorsába szövődik. A családi viszonyok rendeződni kezdenek. Testvérek békülnek meg, másképp néznek egymásra, szülő gyerek ellentétek simulnak el. Házaspárok egymás felé fordulnak, hogy vállvetve megoldják a nehézségeket.

Erőik felszabadulnak, felismerik önmaguk és lehetőségeik. Elhalnak azok az önmarcangoló lélekrészek, amelyek gátjai a változásoknak.

Az Alapítók közötti ellenségesség feloldására egy családba, sokszor testvérként születtek meg az ellenségeskedők.

Egy olyan csapat áll össze ismét, amely egykoron fejlődésre, nagy mérvű változásra késztette a világunkat. Őket kiegészíti a most élők tapasztalata, melyben pontosan benne van, hogy nem szabad leigázni és rabszolgaságba hajtani azokat, akik őslakosai egy világnak.

Olyan világmegváltó gondolatok, ősi, mély érzések törnek fel, amelyek képessé teszik az egyedet, hogy a felmerülő problémáikat megoldják. Az univerzum rendjébe visszatérni nem egyszerű. A 2000 földi éve elindult folyamat most kezd csupán látható formát ölteni. Mint ahogy az óvodás gyermeket sem veszik fel az egyetemre, mert fel kell nőnie, meg kell tapasztalnia sok mindent, hogy megérjen egy egyetemi oktatásra.

Egy emberben jelen van egy olyan lélekrész is, amely bölcs, az Alapító tudásával rendelkezik. Jelen van egy olyan lélekrész, amely óvodás korban van. Fejletlen a közösségben való létezés, jellemformálásra szorul. Van olyan lélekrész, amely őrzi a mély, sok generációs sérüléseket, és van olyan, amely rendelkezik azzal a tudással, hogy begyógyítsa mindezt. Ha olyasmit álmodunk, hogy iskolába kell járni, vagy valamit tanulni, akkor tudhatjuk, hogy egyik lélekrészünk van okítás alatt. Mert ő elmaradt a fejlődésében.

Hogy mikor kinek engedünk teret, az viszont az egyedi emberen múlik.

Mindenestre töltést most csak a bölcsebbik, ősi lélekrészünk kap. És a probléma megoldó részünk. Ha nehezen tudjuk megoldani a problémákat, mert inkább elfutunk előle, akkor bizony ez a részünk kerül „iskola padba”.

Érdemes szétválasztani a bennünk élőket. Van egy nagyon jó rajzfilm Agymanók címmel. Érdemes megnézni.

Ha valaki látja az aurát, akkor különböző formákban, színekben láthatja őket. A lélek és a szellemi töltés olyan mintákból áll, mint mondjuk egy matyó hímzés. A legtöbb virágminta. De vannak olyan hurkok, kötések, amelyek állatformákat adnak ki.

A bölcsebbik lélekrészünk mintái tiszták, pontosak, szépen íveltek. Nincs benne szakadás, törés, folt, szennyeződés. Ezek a minták legtöbb esetben a mély rétegekben élnek. Rajtuk kérgek, kövülések, vastag rétegek, sok szemét, begyűjtött kacat. Mintha elrejtenénk egy virág hagymát a kövek és sok szemét alá.

Ezek a kövek törnek össze most már évek óta, hogy a rétegek alól a virág hagymák kibújhassanak és formát ölthessenek. A szemetet próbáljuk eltakarítani, hasznosítani ezernyi módon, hogy ne akadály legyen. A virághagymák jelenleg akár bambusz erősségű hajtásként is képesek áttörni a megkövült rétegeket. Ez viszont betegséget okoz.

Érdemes most mintákban gondolkodni. Amikor nálam előáll egy probléma, és egyedül kevés vagyok a megoldáshoz, akkor kérem, hogy jöjjön a felszínre az a minta, amely képes segíteni abban, hogy a problémát megoldjam. Ilyenkor aztán rajzolok. Formákat, ezt azt, ahogy jön. Apró kis pár vonalas képek. A feljövő minta összekapcsol más emberekkel, akik képesek segíteni a megoldásban. Innentől már csak követni kell az utat. És nagyon hinni benne, hogy minden azért történik, hogy végre kirendezzük minden mulasztásunk, hibás döntésünk következményét.

Mint ahogy láttuk már ezernyi helyen, akár egy vízcseppnél is, hogy milyen mintákból épül fel, így épül fel minden porcikánk. A mikrokozmosz formavilág építi fel a testünket, a lélekszintet, a szellemei szinteket. Ilyen minták kötnek minket össze a társainkkal is. Ahol hibás a mintánk, sérült, szakadt, ott olyan ember társat, vagy szellemi segítőt vonzunk, aki ezt képes kiigazítani.

Ezért mostanában ne mondjuk, hogy „Én ilyen vagyok, és engem mindenki fogadjon el így, ahogy vagyok”. Ez a lehető legrosszabb megoldásunk.

Az univerzális Rend törekszik a hibák kiigazítására. Ehhez pedig változnunk kell. Ha maradni akarok sérült mintákkal, akkor az a mostani időkben betegséget fog eredményezni, vagy még rosszabb. Minden makacsság, dac hatalmas kárt okoz. A sérült lelket nem fogadja be az univerzális Rend. De mutatja az utat ahhoz, hogy begyógyíthassuk.

Kérjük bölcsebbik lélekrészünk segítségét, az ő mintáinak rendező erejét. Forduljunk ember társaink felé, de ebben ne legyen félelem. Megbánthatnak mások, de ezzel csak az derül ki mennyire vagyunk még sérültek. Ha kiderül, akkor pedig kérhetjük a gyógyulását annak a sérül mintának. Kérésünkre pedig azonnal jön a válasz.

Elmúlt heteim éjszakáit nehéz lenne elmesélni. Gondolom másoknak sem volt egyszerűbb. A testem olyan mintha 220 voltot vezetnének át rajta. Kibírhatatlan idegfájdalmakat okoz, izomrángásokat. A mellkasom majd szét ég, a szemeimmel együtt. Látom, hogy gyógyítanak, hogy törik fel a több méter betonrétegeket bennem, hálás is vagyok érte. Napközben pedig megjönnek a hozzá kapcsolódó meg nem oldott helyzetek, ki nem vezetett feszültségek, ki nem mondott sérülések, és sorolhatnám. Szembenézhettem „majré kisasszony” mintáival, a „dacos amazon” keménységével. És mindig győzött a szerényen egyszerű, segítőkész lélekrész.

Tudom, hogy jó lesz mindez. Csak éljük túl 

De túl éljük. Csak közben törünk, zúzódunk, formálódunk.

Ha van rá igényetek, pár olyan mintát szívesen közzéteszek, amelyik mindenkinek egyformán segíthet. Ha valamit látunk, akkor az agyunk azonnal reagál rá, és kiküldi a jeleket a test különböző szintjeire. Ezért jó ha rajzolunk, mert a kéz a szív csakrának a kivezetése, és képes kivezetni az információkat papírra, amit az agy már másképpen értékelne, vagy elfojtana, vagy kikukázna.

De ha a szem látja, a szív jelzi, ott már az agy is reagál.