Érdemes ma letisztázni önmagunkkal, hogy mik is a vágyaink.

És ez nem a pénz, ház, munka stb..

Boldogság, szerelem, vágy, igazság, békesség, tudás, megértés, elfogadás, elengedés, játékosság, életöröm, alkotóerő…

És sorolhatnám még azokat a szellemből fakadó, érzelmeinkre ható energia formákat és színeket amelyek képesek erőt adni nekünk ahhoz, hogy tovább formáljuk sorsunkat egy olyan irányba, ahol nem másoknak kiszolgáltatva élünk.

Mit is hívunk szabadságnak?

Nem kell megtennem azt, amit nem akarok. És ennek mindenképpen egy magasabb formája, aminek semmi köze a tehetetlenséghez, vagy a lustasághoz, vagy a magamutogatáshoz.

Egyszerűen csak nem kell a lelkünk megerőszakolni, eladni ahhoz, hogy elérjünk a sorsunkban valamit, ami kényelmet, vagy időt, vagy energiát ad számunkra.

Ezt gátló minták mindenkiben ott élnek. Még az örök lázadókban is. Sok évszázadon keresztül a családdal tudták a szabad lelkeket fogva tartani. „elveszem a gyermekeid, elpusztítom az otthonod.”

Ezt a berögzült félelem mintát kellene felszínre emelni, és megváltoztatni a kapcsolódását.

Ha végig gondoljuk, kicsiben mennyiszer előfordul mindez a saját sorsunkban.

Egy váláskor, amikor a nő a gyerekeket maga felé fordítja, és mindez nagy erővel meg is indokolja. Elveszi az apától saját utódait.

Vagy maga a társadalom, amely azt mondja, „szüld meg a gyermeket, aztán add idegeneknek, hogy felneveljék, te pedig dolgozz nekem, mert különben a gyermeked soha nem fog sikeres vagy életképes lenni”

Vagy amikor elveszik valaki otthonát.

Vagy amikor a földön, ahol élünk, fizetünk, hogy lakhassunk, élhessünk, vizet ihassunk.

Vagy amikor megmondják, hogy mit gondoljunk, hogyan öltözzünk, mit együnk, ki legyen példakép és ki legyen bűnös.

Ez mind mind a lélek rabságát okozza.

Ahhoz hogy az emberiségbe bekódolt szolga minta megváltozzon, minden embernek a saját sorsába kódolt mintát kell a felszínre hoznia. Illetve hát azoknak, akik képesek univerzális méretekben hatni.

Ehhez gondoljuk át, hogy mi az, amit kényszerrel, mellkas szorítással teszünk. Azt is meg kell gondolni, hogy ez saját ellenállásunk, félelmünk, amely önértékelési zavarból származik, vagy pedig olyan gátló tényező melyet soha nem értettünk.

Amikor valaki tiszta szívvel, józan ésszel cselekszik, a karmáját már felismerte és oldotta, és a kapu mégis mindig becsapódik az orra előtt. Nem alkothat szabad lélekkel.

Mi ez a terület?

Elkezdem mától rajzolni az aurában lévő „szolga mintákat”, amelyek feljönnek az aurában. De ehhez a felszínre kell, hogy jöjjenek.

Amikor kihívjuk őket, akkor meg is történik a valóságban, hogy át tudjuk a cselekvés szintjén is formálni, tudjunk rá másképpen hatni.

Minden szónak egy a vége. A „szolga mintákat” érdemes a felszínre hívni, meg kell élni az érzést, és átformálni magunkban. A léleknek joga van a fizikai élet örömeihez, kényelméhez, szépségéhez.

Önmagunkon belüli hierarchiában is fordítva vannak a pozíciók. Az emberi tudat uralja a lelket és szolgaként használja. Gondoljunk csak bele, amikor egy időben a spirituális tanok azt tanították, hogy „parancsold meg az angyaloknak”, „kössed magadhoz”, „utasítsad”.

A víz is kivert tőle, amikor ilyeneket hallottam. Ezzel saját lelkünk aspektusait hajtottuk szolgaságba.

Régi időkben a mágusokat, a látókat, gyógyítókat éppen így használták a hatalommal élők. Szolgaként.

Kezdjünk dolgozni lelkünk szabadságáért, mert ő tudja megváltani fizikai valóságunkat. Illetve hát ne ezért tegyük, csak tudjunk róla, hogy ez következhet be. Szeressük és tiszteljük őt.