Felerősödik egyre inkább egy bizonyos képesség, amit EgyüttÉrzésnek hívunk.

Amikor elérünk erre a lépcsőfokra a lelkünkhöz vezető úton, akkor bizony megnehezedik minden.

Ebben a mondatban fontos volt a lelkünkhöz vezető út kifejezés. Amikor kósza fényeket követünk, vagy csoda hitrendszereket, akkor nem jelenik meg az EgyüttÉrzés.  Akkor csak tények, könyvek, vélt képességek maradnak.

Amikor sikerül leválni a külvilág hamis isteneiről, és végre saját lelkünk felé vesszük az utat, akkor minden lépésnél felfedezünk magunkban valamit, ami megsegít minket abban, hogy előre lássuk tetteink következményét, hogy tisztán érezzük, hogy a nagy egészbe miképpen illeszkedhetünk bele, az öngyógyítás mibenlétét felfedezzük. A könyvekben leírtak itt kapnak értelmet, ilyenkor lehetnek mankók a velünk történtek megértésében.

Az EgyüttÉRzés megjelenésekor képesek leszünk mások sorsába beleélni magunkat úgy, hogy egyáltalán nem állt szándékunkban. Érezni fogjuk mások fájdalmát, örömét. Sok esetben csak ezt fogjuk, mert a magunké eltörpül. Nemcsak emberek, hanem állatok, növények, a Föld rezgéseit is befogadjuk, és egy idő után a gondolataik is megjelennek bennünk.

Mivel világunkban nagyon sok a fájdalom, nem egy egyszerű helyzetről beszélek. Nem lehet megoldani védelemmel, nem lehet megoldani megtagadással, mert mindezzel csak nehezedik a helyzet, hisz a lélekhez vezető úton ezen át kell kelnünk. Minden idegrendszeri problémámat a megtagadásnak köszönhetem.

Az emberi világ fájdalmainak megtapasztalása után meg kell tapasztalnunk saját lelkünk fájdalmát is, amely sok esetben irtózik az emberi tettektől, felelőtlenségtől, szűk látókörűségtől.

Megérezhetjük egy baleset áldozatainak fájdalmát, átérezhetünk döntési következményekből származó, jövőben elkövetkező háborúk lehetőségét, beleérezhetünk régi döntések most jelen lévő következményeinek iszonyatába. Mindezt azért, hogy pontosan rögzüljön bennünk, hogy minek mi a következménye.

A célja mindennek, hogy segítsünk környezetünknek ezt megérteni. A gyermekeinket már erre a látásmódra tanítsuk meg. Tudatosabb életet kell élni.

Egy médium vagy látó EgyüttÉrzés nélkül soha nem fog hosszú távra jó tanácsot adni.

Az EgyüttÉrzők szenvednek sokszor. És főleg tegnap napon, mert elég nagy fájdalom energia szabadult fel.

Békességet most tavasszal a virágzó élet megjelenéséből merítenek. Ezek a színek és formák adják számukra a reményt, hogy van remény, és ha kitartóak szűnni fog a fájdalom lelkük mélyén. Aki képes sírva fakadni mások történetén, ő tudhatja magáról hogy elindult ezen az úton. Számukra az éjszaka és a nappal egyszer csak „érzelmi átalakító” munkaterep lesz. Amikor megjelenik a fájdalom, amire nem ad okot a saját sorsunk, akkor keressünk oldásokat. Kérjük a megjelenő minta oldását. Keressünk szép és nemes pillanatokat. Akár saját sorsunkban, akár mások életében.

Azért írok most minderről, mert az érkező energiák egyre több emberben váltják ki az EgyüttÉrzés képességét. Ne okozzon mindez depressziót, inkább megértést adjon. Nagy energia kitörésekkor vannak már jó napok, és főleg egyre nagyobb az esély arra, hogy mindez megváltozzon. Utána viszont sok fájdalom energia lép ki a felszínre.

A tegnapi nap elég nyomasztó lehetett, mert az erőviszonyok ugyancsak össze össze csaptak.

Mit is választunk?

Dolgozz vakon, hogy a szemetet megvehessed. Legyél csendben, csak tévézz, egyél, vásárol, csald meg a társad, hagyd a gyereked magától felnőni.

Vagy vedd észre a virágzó természetet, tartsad szem előtt saját álmaid, keressed a társad, gyermeked, barátod ölelését, jó szavát, törődését. Szemléld testedet úgy, mint minden pillanatod megvalósítója, aki iránt hatalmas hálát kell érezned.

Nem kell klikkesedni, ítélkezni, fél tudással gyűlölködni. Csak az Életet választani minden pillanatban és ezt képviselni minden és mindenki felé.

Azt hiszem, értitek a lényeget. Jó érzést kell vissza adni a nagy egész felé, hogy az erőviszonyok az élet felé mozduljanak.

Aki Együtt Érző, ő már nem fog véteni mások ellen. De önmaga felé se tegye, mert a megjelenő nehéz érzések miatt önmaga ellen fordulhat.

Amikor valaki ráébred, hogy nem önmaga érzéseit érzi, akkor már tudni fogja, hogy minden pillanatában, minden gondolatában és döntésében ott lesz minden ember, aki bármi oknál fogva kapcsolódik hozzá, és akiket átérez. Hiszen a kölcsönhatás oda vissza működik. Ekkor már önmaga ellen sem vét. A kapcsolódás foka a vérben rejlik.

A képességekre vágyó emberek számára elmondanám, hogy ez a képesség az alapja minden másnak.

E nélkül nincs tisztán látás, hallás.

A Kárpát-medencében élőkre ez a képesség nagyon jellemző. És ennek megtagadása is. Ami viszont kemény, önző, szűklátókörű emberi aurát hoz létre. És főleg erősen skizofrén állapotot okoz. Nagy elhivatottság érzés, mellette pedig egy önző látásmód.

Minderre itt április első időszakában nagy szükségünk lesz. Erők formálódnak bennünk és körülöttünk.

Nagyon nem mindegy mit erősítünk, mert a világban az jelenik meg a későbbiek folyamán.

A mai nap a koncentrált erő napja. Nagyon nem mindegy mit képviselünk, az EgyüttÉRzésünk kit is támogat.

Egy ilyen napon íródott ez a vers is:

FÖLTÁMADOTT A TENGER…

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!

(Pest, 1848. március 27–30.)