A kissé nehézkes, de mégis sok változást hozó hétvége után, új erőt lelhetünk önmagunkban.

Felszínre törhetett a sértett lélek fájdalma, amikor mások tiszteletlenek, nem becsülik meg, amit kapnak tőlünk. De vajon mi megadjuk másoknak a kellő tiszteletet? Vagy csak játék részünkről? Kérdés itt már mindig az, hogy a külvilág felé az igazat mutatjuk e. Ha bárhol feszül bennünk az izom, amikor viselkedünk valahogy, akkor nem vagyunk őszinték. A belénk vert, elvárt, megszokott mintákat mutatjuk.

Ezzel együtt megjelent, a felszínre jött fel teljesen egy „felsőbbrendű minta”.

Ennek az alapja, hogy egykoron az ég lányai és a föld fiai egyesültek és gyermekeket hívtak életre.

Az ég leányaiban ott volt a felsőbbrendűség megtörhetetlen büszkesége. A férfi számukra időtöltés, érdekes tapasztalat, és játék volt. A születendő gyermekekben ott volt az anya mintája, és az apa megalázottsága, tehetetlen dühe.

Akiknek ilyen mintája van és női teste született, ők olyan párkapcsolatot kapnak, ahol a férfi valamilyen módon töri a női öntudatot, felsőbbrendű mintát.

A játszma akkor enyhül, amikor a nő meglágyul, és kitárja a lelkét is a férfi felé.

Ennek erőssége attól függ, hogy csak anyai ágon öröklődött a minta, vagy mindkét ágon.

És ott van még a fordított eset, amelynek az oldása most kezdődik majd el, az ég fiai és a föld leányainak kapcsolatából született gyermekekben lévő felsőbbrendű férfi minta. Ez teljesen más, mint a nőké, de ott még nem tartunk.

Amit tenni tudunk, hogy a felsőbbrendű mintát az emberi mintával összevegyítjük. Ne legyen senkiben ott a „több vagyok nála” érzés.

Ne akarjuk, megmenti a társunkat, és tulajdonképpen senkit sem. Ez már a felsőbbrendű mintát jelzi.

Mindenki önmagát menti meg. Egy jó beszélgetésben gondolatokat, érintéseket átadhatunk, de nem azért, mert megmentjük, hanem mert jól esik megtenni.

Amiért tesszük, az nem mindegy. Akiben ott van plusz lehetőség, erő, hogy képes legyen változást adni másoknak, ezt soha nem szabad már úgy tenni, hogy „én tudom a tutit, te pedig csak hidd el szó nélkül, hogy majd én jól megmentelek”.

Szeretetből lehet, mert akkor fog jól működni a bennünk lévő erő. Felsőbbrendű gondolatból indítva ellenünk fordul.

A május hónap a kiegyenlítődésé, harmonizálódásé. Mindent megkapunk hozzá, hogy a múltunk árnyait végleg kioldjuk, és végre a jelen határozza meg a jövőnket.

Éppen ezért egy tiszta jövőkép megfoganásának lehetünk tanúi. De nem úgy, hogy agyból listát írunk, hogy mit akarunk, hanem ott belül érezzük a vágyat, hogy megélhessünk boldog és tökéletes pillanatokat. Ahol a múlt érzelmi törései már nincsenek jelen, és szép teljes mintáink vannak, onnan fakadnak a jövőnk képei. Természetesen tanuljuk tovább mindezt. Vannak még életterületek, ahol komoly rendezések elé nézünk. De együtt ezt is megoldjuk. Feloldjuk.

Tervezni természetesen kell, hogy mit hogyan valósíthatunk meg. Ha jól tervezünk, a sors magától hozza el kellékeket, anélkül hogy nekünk kilincselni kellene. Mindent a maga idején. Egy pillanattal sem előbb.

Soha ne feledjük, minden pillanatunk sok más ember pillanatának a következménye. Ha nem várunk be valakit, akkor később csak hiánnyal szembesülünk.

Legyünk türelmesek. Lehet, a sorsunk hirtelen megmutat valami igen csábítót. Aludjunk rá párat. Mindenképpen becsüljük meg, ahová eddig elértünk, és türelemmel várjuk ki, mit is szeretne a sors még tanítani. A nagy ajándékok, lehetősége ideje még nincs itt. Még formálódunk.