A mai nap a korlátainkat mutatja, amelyek miatt nem tudunk egyről kettőre jutni.

Ott belül van egy érzés a tüdő tájékán, amely nyomasztó. Ő a korlát.

De vajon mit engedne a felszínre jönni bennünk, és változtatna rajtunk, a sorsunkon?

Mihez ragaszkodunk bármi áron? Még ha világunkat is fertőzi?

Mi az a védelmi rendszer, amit már anyáink és apáink is úgy kiépítettek, hogy mi magunk már természetünk részeként használjuk?

Szépnek kell lennünk?

Okosnak?

Beszédesnek?

Hit hűnek?

Megalkuvónak?

Elfogadónak?

Erőszakosnak?

Hösködőnek?

Hol a határ, az arany középút, amit meg kellene határoznunk?

Tegyük fel a kérdést.

Mi az a tulajdonságom, ami korlátoz a sorsomban, vagy túl működtetem?

Erre kaphatunk a mai nap választ.

Ezeket a tulajdonságokat nem lehet könnyen letenni. Kaptunk hozzá játszótársakat is a sorstól, hogy időben észrevegyük. Nem jutunk velük dűlőre?

Olyankor lássuk be, hogy önmagunkkal nem jutunk dűlőre. valamit túl kompenzálunk. Ami egy idő után akadállyá válik.

Nehéz ez nagyon is. Vakok vagyunk önmagunkra, mert a természetünk részeit kell formálnunk.

A mi világunkban az arany középút a helyénvaló, erre kell törekedni. Túl sok valamiből éppen annyira nem jó, mint a túl kevés.

Belső mintáink arany metszésre illeszkedve formálják önmagukat, ha rendben vannak.

Ez a világ a mérlegelés világa. Döntünk a hitrendszerünkről, az elveinkről, önmagunk viselkedési mintáiról, gondolkodási módunkról. Ezek a döntések meghatározzák az utat, ahogy bejárjuk a sorsunkat. Amely viszont egy meghatározott út, meghatározott jelmezekkel és kellékekkel.

Nem mindegy, az út szélén osonunk lesütött fővel, vagy mindenkit elütve száguldunk, vagy mások sodornak el, és csak arra van energiánk, hogy kitérjünk, vagy sírva üldögélünk az út szélén alamizsnát kéregetve, vagy éppen magunk elég nézve lépegetünk az út közepén mindent átlátva, egy nekünk kényelmes tempóban.

Most pontosan arról kaphatunk képet, hogy az Úton hogyan közlekedünk.

Legyünk ma rugalmasak. Előbb gondolkodjunk, mint megszólalnánk. Engedjük el, ami nem a miénk, még ha tetszetős is.

Engedjük el azokat, akik irigyek, gonoszkodók velünk. Ugyanakkor nézzük meg, hogy amit irigyelnek, azt hogyan mutatjuk a világ felé. Milyen érzéssel?

Aztán a nap végén foglaljuk össze.

Nagyon áldásos tud lenni egy gyakorlat.

Teljes talpon megtartva magunkat leguggolni. Nekem ez kapaszkodva megy. Kifújni közben a levegőt még a medence alsó szekciójából is. Közben érezni, hogy az energia a lábakban koncentrálódik, és mélyen lefut a földbe.

Ahogy felállunk, beszívjuk a levegőt, kitárjuk a két karunk, a hát meghajlik hátra, a tüdő kitágul és az energiák a fejtetőn koncentrálódnak.

Ezt legalább 5-ször egymás után. Segít rendet tenni, és minden pangó energiát kihoz a felszínre.