Pár szót beszéljünk a jövő tervekről és a kívánságainkról. Mindezt azért, mert új szél kezd fújdolgálni, és ez már tényleg valósággá képes tenni álmainkat.
Amikor kérünk, ne azt kérjük, hogy szeretnék egy házat. Szeretnék egy jó párkapcsolatot.
A kéréseink az érzelmeinkre fókuszáljanak.
Szeretnék biztonságot, békét megélni egy olyan helyen, amely az Otthonom.
Szeretnék Boldog lenni, szeretve lenni és szeretetet adni.
Amikor az érzéseinkre fókuszálunk, akkor először megjelenik az ok, amiért ez eddig nem sikerült. Hiszen a kérésünkkel kihívtuk, kiemeltük magunkból ezt a mintát, elindítottuk a programot.
Ezt okosan megoldjuk, mert bőven van már tapasztalatunk abban, hogy mit hogyan rontsunk el, és mit hogyan javítsunk ki.
Az ok feldolgozása megváltoztat minket, a gondolkodásunkat.
Ez után leszünk képeseket kiemelni magunkból azt a minőségű energiát, programot, amely elhozza számunkra a külvilágban a vágyott érzést. Hogy mindez miképpen történik, hagyjuk a sorsra, az égiekre, vagy hitünk szerinti, embernél magasabb szintű, tágabb látókörű kivetüléseinkre.
Soha ne higgyük azt, hogy bárki jobban fogja tudni nálunk megoldani a helyzeteket.
Higgyünk az érzéseinkben, és törekedjünk ezek megtisztítására. Letisztult érzelmi mintákból és gondolkodásból tudunk tovább haladni a sorsunkban úgy, hogy az örömet is okozzon.
Valós örömet, ne csak egy megfelelési kényszerből fakadó örömet.
Sok érzelmünk színjáték a külvilág felé. Ezeket kell először felfedezni, lebontani.
Gyerekként hány fiú hallotta, hogy „ne sírj, ez nem férfias”
Hány kislány hallotta „mosolyogj szépen, örülnöd kellene”.
Ha fáj, hát fájjon, ne akarjunk helyette mást mutatni. A fájdalom mutatja, mi a problémánk forrása.
Ha félünk, hát mondjuk ki. És nézzünk szembe vele.
Ha irigykedünk, hát mondjuk ki, és nézzük meg hol a hiányunk.
És sorsolhatnám még. De természetesen mindent a maga helyén, és nem olyan emberek között, akik ezt nem értenék.
Kétségtelen, hogy az érzelmeknek megvan a maga életterülete. Ugyanakkor a munkában is az érzelmek vezérelnek, de ott már uralkodunk rajtuk, hiszen ott nem az érzelmeink megélése az elsődleges cél, hanem inkább a jellemünk formálása más emberekkel való közös munkában. Ott a becsület, a figyelem, a tudás, az emberség, a tisztelet megélése a fontos.
De térjünk vissza a mai naphoz. Legyünk igazak a valós érzelmeink felé. Ugyanakkor bölcsen vizsgáljuk meg, hogy jelenlegi helyzetünkből miképpen lehet tovább bontani önmagunk.
Tegyünk rendet magunkban. És itt csak a Jelen számítson. Ez VAN MOST.
Innen pedig így lépek tovább. Így teszem többé önmagam. Egy tiszta érzésnek a megélését tűzöm ki célul.
Hol tartok most?
Mit kell kijavítani?
Ehhez milyen eszközök kellenek?
És mit kell tennem nekem?
Szép feladat, és ma minden segítség megjön hozzá.