Biztosan emlékeztek a népmesékben, amikor átbucskázik az elvarázsolt ember a fején és visszaváltozik azzá, aki volt egykoron. Történt valami a sorsában, valahol valamit eladott önmagából, akár önként, akár úgy hogy rászedték, akár mások jólétéért, akár hatalomért, megfelelésért, szeretetért… Aztán sok-sok évig élt elvarázsolt lényként.

Most megszabadulhatunk az álcáktól, amelyek eltakarták lényegiségünk.

Tisztulási tünetek, mellkasi nyomás, zavarodottság.

Hirtelen érteni kezdjük életünk kálváriának ok forrásait. Emlékezünk arra a pontra, ahol rosszul döntöttünk.

Megérhetünk tér-idő anomáliákat. Mintha nem ugyanazok a kellékeink lennének, mint ezelőtt 10 perccel, vagy akár tegnap.

Nem ott hagytuk, és nem is így csináltuk, mint ahogy most van…

Valószínűleg nem kellemes mindez az agyunknak, amely egyfajta rendhez szokott.

Kilendülünk a szokványos kerékvágásból, és ez lehet nem kellemes.

Hogy miképpen rendezzük ki a múltat? Érdemes úgy gondolkodni, hogy lássunk bele minden játékos lapjaiba. De főleg tudjuk azt, hogy most már másképpen cselekednénk, mint egykoron. Szoktuk mondogatni, ha a mai fejjel lehetnénk ismét húszévesek…

Hát most lehet. Kijavíthatjuk a múlt hibáit, hogy a sejtjeink múlt hozadékai elégjenek, és helyére egy letisztult, egyszerű program kerüljön.

Tudnunk kell azt is, hogy sok támadás érheti azokat, akik képesek a sejtprogramjaikat lecserélni. Ezek mentális támadások. Hogy mit tegyünk ellenük? Ha érezzük, hogy gyengülünk, fogy az erőnk, akkor elég ha élő terekbe lépünk át. Kert, növények, fű, fák, levegő, emberi beszélgetések. A mentális támadások robot technikákból származó gondolat beültetések, amely ellen egyfelől védekezik a fényre és levegőre vágyó test, más felől a megszokott külvilági életmód gyorsan befogadná. Ez szintén zavart okozhat bennünk.

Holnapra kissé beáll egy belső csend várhatóan.

Békesség, türelem és kitartás. Az idő nekünk dolgozik.