Az anyai karmák lassan lezárulnak. Ezek első sorban a leány gyermekeket érintik.

A fiú gyermek felé a nevelési, rend megtartó elveket adják. A leány gyermek felé pedig az értékrendi tényezőket. Természetesen ezeket nem lehet nagyon szétválasztani így egymástól, mert a hozott, örökölt elvek és a nevelés közben kapottak egymáshoz igazodnak a legtöbb esetben. Kevesen tudják megszakítani a gyermekük születésekor a berögzült nevelési formákat, mert vagy ugyanúgy, vagy dacolva a szülőkkel pont az ellenkező elvek szerint próbálják a gyermeket nevelni. Ami ugyanúgy nem jó.

S hogy ezek melyik életterületen bontakoznak ki, az szintén egyedi. Van, aki a munkában nagyon jól, de a párkapcsolatban nem, és fordítva. Valahol mindig kompenzálunk.

Egy biztos. Szeretetlen állapotaink, amelyek értékrendünk meghatározzák,  anyai ágon öröklődnek.

Az sem mindegy, hogy az anya fizikai, lelki, vagy szellemi szinten nevelt vagy nem nevelt.

Ezzel azt akarom elmondani, hogy nem nagyon lehet ezt már felfejteni, de megoldani igen. A betegségek pontosan mutatják a helyét az anyai karmáknak, amelyek eddig amúgy is rengeteg helyzetet hoztak fel.

Ami a kiemelendő, az a saját értékrendünk, amit anyától kapunk. Ennek alapja, hogy őneki milyen volt az értékrendje. A mi felelősségünk, hogy ezzel mit tettünk saját sorsunkban.

Érdemes sűrűn elmondani:

„A múlt nem fontos számomra, csak a jelen. Az itt jelen lévő problémákat kell megoldanom, a múlt sérüléseinek figyelembe vétele nélkül. Én már más ember vagyok, semmit nem tennék úgy, mint ahogy a múltban tettem. Ezért elengedem magamtól. A múlt tapasztalatait köszönöm, e nélkül nem lehetnék az, aki most vagyok.

A Most pillanatától felelős vagyok önmagamért, gondolataimért, tetteimért, mulasztásaimért. Értékemet csakis ez határozza meg.”

Ma elengedős nap van, és az ezzel járó testi tünetek. Aki görcsös fájást észlel, ő próbáljon laza lenni és ne ragaszkodni megfelelésekhez, elméletekhez, elvárásokhoz.