Mai nap koncentráljunk a talpunk energiáira.
A 6. hónapban Földanya jelenléte erősödött meg bennünk, az ő mintái kértek kiigazodást, helyet maguknak.
Ennek áldásos eredménye lehet a táplálkozásunk megváltozása. Igényünk az élő növényi élelmiszerek iránt megnőhetett. Mindez azért, mert aura mintáink nagy része a növényi mintákat másolja.
A legtöbb energiát a Földtől és növény gyermekeitől kaphattuk. A legtöbb energiáit emberek miatt veszíthettük el.
A 7. hónap saját korlátink újra állításáról fog szólni.
Hol akadályozzuk magunkat a sorsunkban?
És hol foglalunk nagyobb teret a kelleténél?
Minden jel,vagy tükör történés, ami érkezik felénk a külvilágból, vagy gondolat, érzés a belső világunkból erre fog minket megtanítani.
Amit még megtehetünk, hogy jobban ráérezzünk saját magunkra. Igyunk mindennap gyógyteát, vagy virágokból készítsünk magunknak inni valót. Természetesen ennek megvan a maga tudománya, ezért nézzünk utána, hogy nincs e benne méreg anyag, amely szánunkra lehet most nem lenne jó.
Bár a mérgekről tudni kell azt is, hogy nagyon kis adagban és fokozatos szoktatás mellett mindennél jobban képes gyógyítani, erősíteni a szervezetet. És főleg immunissá tesz minket a külső negatív hatások ellen. De ezt kíváncsiságképpen senki ne próbálja ki. Van, aki túléli és erősebbé válik, de van, aki belehal, mert éppen olyan pszihés állapotban van, hogy a szervezete nem képes dolgozni vele.
Ugyanez igaz a nehéz és fájó élethelyzetekre. A tragédiák néha felemelik az embert és nagyon megerősítik, de az is lehet, hogy a mélységbe taszítják.
Nem véletlen beszélek most ezekről. Korlátaink felszámolásakor tudnunk kell, hogy nem minden fekete energia rossz és nem minden fehér energia jó.
Nem minden démon rossz és nem minden angyal jó.
Nem minden jó ember segítő, és nem minden rossz ember ártó.
Ezzel azt szeretném elmondani, hogy ne minősítsünk, mert ezzel korlátozzuk önmagunk és korlátozunk másokat. Ha önmagunk rendben vagyunk és képesek vagyunk jól szemlélődni a világban és jól szeretni, akkor minden feketéből elő lehet hozni a színeket.
Ha látunk, tapasztalunk egy eseményt, akkor azonnal megjelenik bennünk az ítélet. Pedig nem lehet tudni, hogy mi előzte meg az esemény létrejöttét.
Amikor a jelenre támaszkodva kimondunk egy véleményt, akkor azonnal elnyomunk magunkban egy mintát.
Hogy mi a dolgunk ilyen esetben? Ítélet helyett megoldásokat keresni, és ha látjuk, hogy lehet ráhatásunk, akkor tisztítani a helyzetet.
Ez lenne a 7. hónap feladata. Ítélet nélküli megoldás keresések.
A helyzeteink megtisztítása szemlélődéssel, hogy átlássuk a helyzetünket tisztán. ű
Lássuk meg benne a hátsó szándékot, a nem tiszta minőségeket, és lássuk meg, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Keressük meg benne a helyünket, ha úgy érezzük nem véletlen talált meg a lehetőség.
És próbáljuk letisztítani. Mert nem minden ember képes még arra, hogy leválassza a külvilág elvárt gondolkodás módját. De meg lehet mutatni a napi feladat megoldások közben.
És itt nem a szavakról beszélek, hanem a cselekvésről. Az együtt cselekvés bizonyíthatja be, hogy lehet másképpen is élni, gondolkodni, mint a megszokott, az elvárt…
Erőszakkal senki nem lehet meggyőzni.
A mai nap figyeljünk a talpunk energiáira. A lépéseinknél érezzük a talpunkat, és érzékeljük, hogy tovább futnak a Föld mélységei felé. Ahol ég a talpunk, ott van szüksége a testnek segítségre, mert elakadás van. Ahol bizsergő érzés jelenik meg, ott tiszta az energia felvétel.
Őseink energiái jönnek fel a Föld mélyéből. Fizikai életek sokasága adja át tapasztalatát a föld felszínén lépkedőnek. Minden lépésünk egy történet, egy sors, ahonnan szálakat veszünk fel. Vagy teszünk le.
Lábaink, mint jelen sorsunk tartóoszlopai kapják vissza erejüket, megtartó biztonságukat ebben a hónapban.
Ha engedjük, figyeljük, mozgatjuk.
Éppen azon gondolkoztam, hogy először mindenről azt hittem, hogy vagy fekete, vagy fehér, utána rájöttem, hogy a fekete nem is olyan fekete, és a fehér nem is olyan fehér, inkább a szürkének vannak árnyalatai, aminek a két véglete a fekete és a fehér, és most rájöttem, hogy vannak színek is, de ezeket a színeket csak akkor látjuk, ha nem címkézzük fel az eseményeket, és akkor megláthatjuk, hogy milyen sok szín létezik a világon. 🙂
Akkor a legjobb, amikor minden eseményben és minden emberben látjuk a szeretetlen állapotát és a jól működtetett részeket. Én mindig úgy viszonyultam másokhoz, hogy erősítettem azokat az erőket, amiben biztos valaki. Ahol teljes ellenállásba ütköztem, ott tudtam, hogy nem az én dolgom, mert magamban is ott van még mit javítani. Sokszor éreztem azt, hogy a jóság fehérsége mögött érdekek lapulnak. Ami nem jóság. És sokszor láttam a feketeség örvénylésében hatalmas érzéseket, amellyel világot lehetett megváltani. Kellett valami,vagy valaki, ami mindezt a helyére rendezte. És visszanézve az életemen azt is el kell mondanom, hogy sokkal több segítséget kaptam a „rossz oldalon” állóktól, mint a fehérséget képviselni óhajtó emberektől. Akik leginkább önmaguk tisztaságával voltak elfoglalva. Ez nem ítélet, csak tapasztalat 🙂 Megértem, ha valaki ódzkodik belelátni mások poklába.
Ez a világ nem a ragyogók világa. Itt sok pokol tornác megtalálható, és ha valaki ott él az emberek között, akkor óhatatlanul fertőződik, fekete szövevények fonják körbe, félelmek, fájdalmak fonódnak rá. A kérdés ilyenkor az, hogy ő önmagában mennyire tudja megtartani saját letisztult világképét.
Sok az álca. Sok a robotszerű irányítottság, ezért nehéz megállapítani, ki jó és ki rossz. Nem is érdemes. Meg kell látni a sötétben a fényeket és a színeket. És önmagunkban is 🙂
Nagyon köszönöm mindkettőtöknek