Ez a nap nehéz lehet a lélek számára.

Első sorban az aktív „idegen dns”-el rendelkezők számára. Az ő számukra ez a világ amúgy is nehéz a háborúival, a békétlen, szeretetlen, mérgező életmóddal.

Sokuk hordja az emlékezetében a sérült, bántalmazott, lelkileg vagy testileg erőszakot megélt állapotot. Ez leválasztotta őt a társairól, hiszen nem bízik már saját fajtájában sem, mert sokuk idomult a külvilág hatásaihoz.

Az elmúlt héten előtérbe lépett az „idegen”. Megmutatná magát, de a sérülései ott égnek. És ismét hátra szeretne húzódni. De már nem tud, azért menekülne, amivel az idegrendszert megtépázza némileg. Az ember pedig keresi a válaszokat, ugyanakkor nem akarja hallani.

Két pont jelzi a testen a lélek erőszak miatti sérülését. A nyakcsigolya alsó része, a gerinc csigolyák a keresztcsont felett. A keresztcsont feletti rész, ami blokkolja az alsó csakrákat, a nemi erőszak, szexuális zaklatás emlékezete. Amely lehet, hogy nem a mostani sorsban történt meg, de az emlékezet aktív és a test a magáénak érzi az emléket. Néha az álom szintjén olyan érzések és képek törnek fel, amit a napközben élő valóságnak, megtörtént eseménynek érez az ember. Magáénak tudja és szenved tőle.

A nyakcsigolyán lévő energia elzáródás pedig a lélek megóvására hivatott. Ugyanakkor ez a fajta védelem mostanság már komoly károkat okoz, és nem látja el védelmi szerepét.

Világunkban egymás mellett él az „idegen”, aki kész tudást adott az emberi test számára, és az ember, aki bejárta a fejlődési folyamatot, és létezése folyamán szerezte meg a tapasztalatot. Sokan vannak, akikben nem aktív az „idegen”.

A mai nap elengedésre kerülhet a „gyermeki énünkön tett erőszak” sérülése. Ugyanakkor igen nagy gondot kell fordítani a gyermekek nevelésére, és „jól szeretésének” megtanulására.

Az „idegenek” között is sokan vannak, akik a gyermeki testben nem tisztelik a létezést. És van az „idegeneknek” egy olyan csoportja, amely átveszi a gyermekek szenvedését. Ki-ki aszerint, hogy mit is hordoz magában, és sok ezer év alatt mire használta a tudását.

Ahol ma fáj, ott van gyermeki énünk sérülése. Mit is tegyünk vele?

Adjuk át egy felsőbb fórumnak a fájdalmat, nehézséget, gondterhet, tehetetlen vergődést. Kinek-kinek hite szerint. Felsőbb énünk, angyalaink, Mária vagy ANYA, bárki, akiről hisszük és el is tudjuk fogadni, hogy segít minket.

Az idegenek bizalmatlanok. Nehezen fogadnak el segítséget, és a nem látható Segítőiket is távol tartják. Miközben tudják létezésüket. De ott az ősi harag, hogy „miért engedted meg mindezt?”. És ez távol tart.

Őket kell visszaengedni magunkhoz, és hinni nekik. Tudni, hogy ők is mi vagyunk. Nem jobb, vagy rosszabb nekik sem, hisz beragadtak ők is rendszerbe. Ha velük együtt dolgozunk, akkor viszont képes létrejönni a Kapcsolat, és más létezési síkon élhetünk tovább. Úgy, hogy tudunk segíteni a világ szeretetlen állapotán.

Bizalommal teli, ellenkezés mentes napunk legyen…

Saját tapasztalatomat még megosztanám veletek, mert biztosan nem csak velem történt meg. Hajnalban arra ébredtem, hogy a szívem olyan volt mint egy atomreaktor. Látni lehetett az energiát, ahogy mozgott, lüktetett, végtelen érzést hozott magával. A testem nem nagyon tudta követni az új ritmust. Nagy fáradtság van rajtam, de a szívem mintha külön karanténban lenne. Fura egy állapot. Majdcsak felfejlődöm a szívem mellé