A tegnapi nap elég lefojtósra sikeredett. Nem is nagyon volt információm délután 5 óráig szinte semmiről.

Innentől kissé szimbolikusan írom le a háttér történéseket.

Várakozó álláspontra keveredett sok minden a tegnapi napon. Érkezett egy energia csomag, olyan ősi, tiszta mintákkal, amely már jó ideje nem volt jelen világunk emberi mintáiban. Ebben a csomagban ott van a csillagok világához való kapcsolódás lehetősége, azok a minták, amelyek összekötik az embereket egymással, az élőterükkel, a Túloldal minden faját egyesítő terével, (amit sokszor Orioni Bázis vagy Csarnok néven emlegetek) és a külvilág galaxisaival, amelyek egy-egy pontként jelennek meg Földünkön.

Hát ebbe a mondatba mindent beletettem, ami elkezdődött, és elég sokáig fogja formálni világunkat és minket is vele együtt. De elkezdődött, elkezdődhetett…

Kicsit kibontom. Az emberi sors és a hozzá tartozó lélekrészek a Túloldalról érkeznek az anya méhbe, az anyai petefészek sejtjein keresztül. Ebből fejlődik ki a test. A Túloldalon ott van minden olyan minta, amely a világunkban valaha is megjelent, vagy a Teremtő terve szerint az emberi világot alkotnia kell. Ezeket mindenki másképpen láthatja, saját fajta jellege szerinti látásmóddal. Az emberi külvilág ezekből a mintákból épül fel, és különböző fejlettségi fokon tart. Ásványi, növényi, állati, és az emberi formán belül is vannak fejlettségi szintek. Ez a fajta fejlettségi eltérés, idő paraméterek miatt alakult ki, mindegyik a maga helyén és idején fejlődik, keresi a kapcsolatot. Jól kapcsolódni nem tudnak még egymáshoz, pedig ugyanaz a formavilág. Amíg háború van a minták és a fejlettségi szintek között, addig a kapcsolat nem tud ÉLETET adni.  Legjobban az Avatár film tükrözte mindezt.

A külvilág fizikai univerzuma az ember által áthozott mintákból épült fel. Egy-egy ember halálakor egy rész visszahúzódik a túloldalra, más lélekrészek (minták) pedig a csillagok világához csatlakoznak. És a nehéz részek, a szeretetlen minták maradnak ember és föld közeli szinteken. És ez így most nagyon le van egyszerűsítve.

A Kapcsolat akkor válik élővé, amikor az egyedi ember aura mintái kapcsolódnak szép formavilággal a többi emberhez, a helyhez ahol él, a túloldalhoz, ahonnan érkezett, és a csillagokhoz, ahová majd távozik.

A testünk a transzformátor.

A Túloldal mintáinak az átkelésért meg kell küzdeniük a tudatalattiban rejlő szeretetlen, torz mintákkal. Őket hívjuk démonoknak. A hosszú idő eltelte miatt az ő formaviláguk is eléggé testet öltött a külvilágban. Ez belső és külső háborúkat okoz. A sérült minták nehezen ismerik fel önmagukat sérültként, és torz, vagy hiányos részeikkel az embert erősen megvezetik. Ha az ember szellemi fejlettsége, önkontrollja, belső ereje nem eléggé fejlett. De a szellemben erős embereket is megvezetik, ha nincs jelen az Alázat. Ebben az esetben nem a saját helyére áll be a rendszerbe, hanem bitorolni kezd más pozíciókat.

Azért néz az ember a tükörbe, hogy meglássa a torz mintákat. Ezeket a tükröket más emberek és helyzetek tartják elénk. Vagy azokat a részeinket mutatják meg amely szép, formás, csak mi nem látjuk az értéktelenség tudatunk, vagy a depresszív mintáink miatt. Vagy a torz formáinkat, amit ki kell javítanunk. A testünk formája, alakja, orrunk, szánk, kezünk, lábunk is pontosan megmutatja a mintákat. És ezzel nem azt mondom, hogy a csodaszép ember belül is szép, mert sok fajta él a világunkban és mindegyik számára más jelenti a szépet. Inkább azt, hogy mit érzünk, amikor tükörbe nézünk. Mások akarunk e lenni, vagy meglátjuk saját fajtánk szépségét önmagunkon és önmagunkban. És természetesen a hibáit.

Szíriusz a minták formálója, őrzője. Ők a tudósai a minták megformálásának, összeillesztésének, hogy élet fakadjon belőlük és ne halál. Az Ő munkálkodásuk nagyon erősen érzékelhető ebben az időszakban. A Kapcsolatot ők tudják felépíteni ismét, hogy Egy Élő Rendszerré váljon ismét a világunk.

Ami most a dolgunk, hogy szétválasszunk önmagunkban különböző mintákat. Például az apa és a férj mintát. Anya és a női mintát. Sok nő és férfi egybeolvasztja a kettőt, és aszerint választ társat, hogy ez a minta mit is mutat, mert ennek a mintának a torzulásait szeretné kijavítani a párkapcsolatában. Ahol aztán egyszer csak már nem a férfit vagy nőt látja a gyermek szülés után a társában, hanem az apa és anyai mintát, amit a szüleitől kapott. Vagy szeretőt tart, vagy belefásul, vagy elhagyja a kapcsolatát és elmenekül. Ráadásul az egy mintába összeforrasztott szülő és társa minta hordozza a karma nagy részét is.

Ez a minta olyan, mint Ödipusz, aki akaratlanul megöli az apját és feleségül veszi az anyját. A sorsok örvénylése és a felejtés elég sokszor megidéz hasonló szituációkat. Sok nehéz kötés rejtőzött ezekben a kapcsolati mintákban. Az anya, aki a tudattalan, erősen kötődő, lefogó mintájával a fia 2-es csakráját lefogja, hatalmas kötést tesz a fiára. Még ha nem is tudja kimutatni a szeretetet, de saját társ helyett a fiához kötődik. Ilyenkor aztán megjelenik az anyós-meny háború. Vagy éppen a fiú soha nem talál társat maga mellé. Mert anya blokkolja. Ez sok életre kiható kötés. Ez a férfi „anyát” fog keresni maga mellé. Amikor a társa gyermeket szül onnantól már nem is látja a nőt benne, mert egyé válik az anya mintával. Anya pedig nem nő a gyermek szemében. A kapcsolatok nagy része ilyen.

Amit ma tehetünk, hogy kérjük a szülő és a párkapcsolat minta szétválását. A párkapcsolati mintára pedig új minta érkezik, mert a „csomag” megérkezett a tegnapi napon. Vagy feltölti a mostani kapcsolatunk másik nemű társ mintáját, vagy pedig behoz egy új társat, aki már nem fogja a szülői mintát tükrözni. Olyan ősi „társ minták” térnek vissza, amelyek Atlantisz óta nem tudtak átkelni a Túlvilágból. Talán ahhoz hasonlít leginkább, akiket az ember ikerlángként emleget, vagy inkább keres.

Elég csak átgondolni saját kapcsolati viszonyunkat, és kérni a szétválasztását a szülő és társmintának.

A kérés ma bőven elég. És be is kell tudni fogadni.

Lehet, ma alkukat kell kötnünk. Másokkal, önmagunkkal a nagy egésszel.

És főleg befogadni, ami érkezik. Lehet nyom a mellkas, mert érzelmileg nem vagyunk készek lebontani a védelmi rendszerünket. De jobban járunk, ha kilazítjuk a mellkasunk, és befogadjuk az érkező mintákat. Hosszú távon a jó létet hozzák el.