A tegnapi nap is eléggé fáradt és szétszórt nap volt azok számára, akik tudatosan, vagy tudattalanul részt vesznek a szétválogatás és tisztítás folyamatában.

Besározódhattunk olyan mintáink által, ahol még energia hiányunk, szeretetlen állapotunk van.

Vagyis jöhettek emberek, akik „megdobáltak sárral”. Itt kell alkalmazni a „dobd vissza kenyérrel” mintákat.

Aki megdobált minket, ő a túlzásainkra vagy hiányunkra mutatott rá. Sok olyan mintát is hordunk magunkon, amit magunkénak tudunk, de nem a miénk. Összeszedtük, megszoktuk és hordjuk. Miközben érezzük, hogy ez nekem nem jó.

Olyasmi folyamat zajlik bennünk és általunk, mint a szekrények ürítése és a szennyes szétválogatása.

Előkerülnek nagyon régi, nagyon szép mintájú ruhák, amik talán ismét jók ránk.

Dönthetünk ruhák felett, hogy ez nem is az enyém, másnak adom.

Vagy éppen megfoltozzuk és hordjuk még.

És ez most a lélekmintáinkra is vonatkozik.

Szétválogattuk a szülő mintákat és a párkapcsolati mintákat. Önmagunkat is leválasztottuk a szülői mintákról, megtisztogattuk. Mindennek a célja, hogy az „őssejtekben „ rejlő eredeti mintáinkat megleljük a sok-sok másolat, eltorzult minta alatt.

Ez irdatlan nagy volumenű munka.

Mint már írtam, a hetedik hónap ebben az évben a korlátaink szűkítése vagy tágítása, egyfajta új belső rend kialakítása. Mint amikor sok különböző tartalmú halmaz rendeződik egymáshoz, és állítja önmagát, méretét, színét, alakját, hogy meglelje a valós helyét. Ezáltal az auránk mérete is változik.

Felesleges, nem saját bevállalásaink leválnak. Mágikus gubancok és csomók kisimulnak. Mindez hatalmas erőket képes felszabadítani, más látásmódot biztosítani.

Ez nagyon jó, de ugyanakkor nagyon fárasztó, sok energiát elvesz jelenleg még. Az agyunk még ragaszkodó, túl sok beton réteget kell feltörni. Illetve már alig van feltörendő réteg. De mindig a legutolsók a legnehezebbek, hiszen arról már nem tudjuk, hogy szabad, nem szabad, enyém, nem enyém, annyira megszoktuk évezredeken keresztül.

A nyolcadik hónap már áramlásba helyez minket az új aura méret és belső rend szerint. Új kapcsolatok, szétválások, jövés-menések. Megjön az információ, hogy mit kell még tanulnunk, vagy hová kell még elmennünk az „új feladatunk”, amely amúgy ősrégi, elvégzéséhez.

Az első lépések, egy élettel teli jövőkép alkotóinak kiképzéséhez.

És most kérdezhetitek, hogy akkor eddig mit tettünk?

Takarítottunk magunk után, és kerestük önmagunk. Mindenki aszerint, hogy korszakunk indulásakor mit is vállalt be erre az időszakra.

Mit is tehetünk?

Mivel a tudattalan tudatunk, és néha már a tudatos is hálózatban dolgozik, ezért kérjük azok lelki békéjét, akik megbántottak minket. Főleg azokét, akik az elmúlt hetekben megjelentek körülöttünk rossz érzést hozva. Ők hordoznak olyan mintákat, amelyik bennünk rendezetlen, torz, hiányos. Egy érte mondott ima, könyörgés a lelki üdvéért, a mi mintáinkat is kiigazítja.

Minden haragunk, gyűlöletünk még sérültebbé teszi a miénket is. És itt gondoljuk át, hogy hálózatban hogyan is szoktak működni a rendszerek.

És ezzel nem azt mondtam, hogy legyünk mások balekjai, mert a bántást rendezni kell békével, hogy a másik fél megértse, hogy nem teheti ezt meg velünk.

Ugyanakkor harag helyett kérjük az ő rendeződését.

Ma sok rendszer áll. Nem mozdul és figyel. Az egyedi embernek kell tennie lépést úgy, hogy a nagyobb rendszerek, entitások érzékeljék, hogy önálló, alázatos, figyelmes, távlatokban gondolkodó tudatunk van. Keressük a bölcsességet és a bölcs embereket magunk körül.

A kérdés az, hogy megtanultuk e a leckéinket. Valahol ez egy vizsga féleség a tudattalan mélységeivel való, együtt munkálkodásunkról.