Péntek éjszaka felszakadt ismét egy hatalmas blokk, réteg, megkövülés az emberiség közös tudatalattijában. A női minták kértek oldás, felszabadulást saját sérelmeik alól.

Mint egy vulkán, úgy tört fel megállíthatatlanul a női harag, sérelem. Mindezt egy olyan energia hullám nyomta előre, amelynek még nem tudom az eredetét, de a célja az volt hogy ősi, eredet minták kerüljenek a felszínre, hogy kiléphessen a külvilágba, újraformálva azt.

Ezt mindenki csak úgy és annyiban érezhette, amennyire ő érintett ebben. Tüdő, mellkas, torok és a szemek kerültek belső támadás alá. Férfiaknál pedig az alsó csakrákhoz tartozó szervek.

Az alap minta az a típusú nő, aki hordoz magában olyan erőket, melyekkel képes a szavaiban, cselekedeteiben égi minőségeket, képeket, hangokat, üzeneteket átadni a világnak. Ez fordul a  viszályára, ha csalódik a férfiban. Onnantól a nő már nem égi üzeneteket ad át, hanem a sérült részének hiány hangjait.

A férfi két módon reagál ezekre a nőkre. Nem fogadja el az égi szót tőle, bünteti érte, darabokra szeretné törni benne a csatornát, az angyali részt. Alázza, bünteti, elhallgattatja. Mert nem bízik az égi szóban saját csalódásai miatt. Hisz megélte a csalódott nő hangjait.

A másik férfi pedig csak ezt az angyali részt keresi a nőkben és nem fogadja el a női tudat, tapasztalat bölcsességét. Ő lenézi az égi szó nélküli nőket, csak egy tárgynak tartja.

A nőben pedig mára már összekeveredett a lélek gyógyító, és az ember nő. Főleg ha ő maga is sérült. A mostani időszakra össze is kell, mert együtt, szép közös mintát alkotva tudja a nő kifejezni a Kapcsolatot. De ehhez a saját emberi tudatunknak rendben kell lennie, tudni kell meglátni a saját sérülést, és a gyógyítandó terület sérülését.

Emberi bölcsessége és az ég angyalának gyógyító ereje tud úgy szólni az emberekhez, hogy megérinthesse a lelküket, ugyanakkor emberként is értsék őt.

A férfi akkor tud szépen teremteni, élettel teli teret alkotni, ha a nő e-képpen adja át számára a múlt és jövő meglátását.

Egy nőnek mostanra az a dolga, hogy ne hagyjon sérült férfi lelket maga után. Ne libbenjen ki egy megunt, vagy éppen szerinte nem jól működő kapcsolatból addig, amíg a férfinak át nem adta azokat az üzeneteket, amiket reá bíztak. Ennek ezernyi formája van, de csak kevés a pont akkor, pont abban a hangnemben és pont azt, ami megérinti a férfi lelkét.

Mindez a nő tanulási folyamata, hogy ráérezzen a megfelelő hangra és időre.

A férfié pedig az, hogy észrevegye a nőben az ég és a föld leányát, és forduljon felé. Tudja meglátni társa értékét, és tisztelni azt.

Amikor a férfi és nő végre kibékül, az eddig egymás ellen küzdő, egymást tördelő női és férfi minták rendeződni tudnak, amely végre tudja elhozni a világbékét.

Vajon miért is a szépségkirálynők kérik a Világbékét? Kik is lehetnek szépségkirálynők?

És itt most ne az ember által kitalált és megformált szépségkirálynő választásokra gondoljunk, hanem hogy mit is akar mindez sugallni a nők számára? Mert hát minden üzenet az égiektől, ha meglátjuk benne a háttér energiákat. És ne csak a külső formára gondoljunk, mert az égiek nem látják senki orrát és fülét, hanem a fényét, színét, auraformáit látják csak.

Hiába a szép forma, ha nincs benne értelem csak sérelem.

Nagy mennyiségű energia szabadult fel a hétvégén, és ez elkezdi rendezni a kapcsolatokat. Segít tisztán látni.

Lassanként a „Tejúton elindul a Göncölszekér”, és rajta ülnek azok a letisztult minőségek, akiknél sorsfordulat kezdődhet, és az alkotás erejét megkapják. A Göncölszekér hozzákapcsolja őket az Univerzum nagy sorskerekéhez.

Ők pedig mutatják majd az utat a többeknek, akik még keresik önmaguk és az utat.

Sok emberben van ilyen letisztult lélekrész. Világunk sok helyén élnek ők.

Úgy is el lehet képzelni mindezt, mint amikor egy hatalmas puzzle pár domináns kockáját meglelik, és végre a helyére kerül. Onnantól a többi képecske már magától kezd illeszkedni.

A nagy mennyiségű energia sokaktól teljesen elvonhatta az energiát, hogy pár pontra essen csupán az energia koncentráló ereje. Ott volt az áttörés legkeményebb pontja. Mondhatnánk úgy is, hogy emberek adták össze erejüket, és egy pontra fókuszálva törték fel a betont, amely alatt csodák és élet rejtőzött.

A beton alatt rejlő fény felszabadult. Ugyanakkor maga előtt tolja a megoldatlan indulati részeket, amelyet felerősít rendesen.

A felszabadult energia elkezd rendeződni. Alakítgatni, formálni.

Még mindig két össze nem érő, világunkat meghatározó tudatszínt, tudatháló hatja át világunkat.

Az egyik a változni nem tudó Teremtő világa. A másik pedig az életet követő, változtatni tudó értelemé. A kettő hogyan fog összeérni és EGYséges, egymást kiegészítő rendszerré válni?

Ez még formálódik, alakul.

Az egyedi sorsok szeptemberre kialakítják a maguk fejlődési szintjét és tervezetét. Ez fogja meghatározni a nagyobb egységek átalakulásának vonulatát, időritmusát.

Én mára megöregedtem, és minden energiám oda lett. Sok mindent megéltem már, de a testem ilyen szintű kihasználását még nem. Olyan voltam, mint egy harcmező. Hallottam ezernyi fájdalmat, sikolyt, félelmet, megéltem iszonyat dühöket. Nem nagyon volt hangom és erőm a külvilág felé. Tudom mások is jártak így, akik azt vállalták, hogy átviszik önmagukon a tudatalatti sötétségét, és átalakítják saját rendszereiken keresztül.

Nehéz volt mindezt elmével uralni, és békés energiává fordítva adni át a külvilág számára.

Mindezt csak azért írtam le, hogy aki hasonlót megélt, ő tudjon róla, hogy saját vállalásáról kapott képet. Nem a saját őrületét élte, hanem a tisztulás folyamatát és rendezését segítette. Első körben azokat érintette, akik mindegyik oldallal kapcsolatban vannak. És itt az élők és a nem élők világaira gondolok.

Sokan csak saját dühüknek, sérelmüknek  vélhették. Valahol az is, hisz meg kellett tapasztalnia, és megoldania mindazt, amit át tud alakítani önmagán keresztül.

Jó munka volt, sokat segített világunk alakulásán.