Ma elengedős nap van, és nem is akármilyen erővel bír.

Ami eddig nem sikerült saját akaratunkból, elszántságunkból, azt engedjük el. Úgyis láthattuk, hogy ezt önmagunk nem tudjuk kivitelezni. Több kell a megoldáshoz.

A meleg úgyis megteszi feszültség oldó hatását, „puhára főzi” megkeményedett részeink, amelyek még próbálnak ragaszkodni olyasmikhez, ami eddig is csak gátolt.

Azok a gondolat minták, amik befeszítenek, ellenkeznek a változást hozó energiákkal.

Lehet, hogy duruzsol ott belül valaki.

Lehet, saját hitetlenségünk mondat velünk ezt azt.

Aminek, vagy akinek mennie kell, engedjük útjára szeretettel. Legyen az kapcsolat, megszokott rendszerek, elvek, érzések.

Itt beszélnék ismét az EgyüttÉrzőkről. Őbennük működik egy transzformáló rendszer, amely átalakítja az érkező érzelmi és gondolati mintákat. Felszedik a külvilágban, magukba fogadják, megforgatják a tudatalattijukban, átalakítják és átalakítva kiküldik a külvilágba, ahol kitevődik a közös emberi tudatba.

Amíg ilyen emberek élnek, addig az emberiség megmarad, mert lesz kiút a megoldatlan és feloldatlan karmikus szálak bonyolult rendszeréből.

A közös tudatalatti, amely a hátunk mögött lévő tér-idő folyam emlékezete, nem önmagában fog forogni, hanem megjönnek a kivezető szálak.

Nekik is megvan a saját fejlődési folyamatuk, saját bukásuk és emelkedésük. Több szintű munkát végeznek aszerint, hogy milyen régi lélekminták szövődtek a sorsukba. Ezek a lélekminták olyan vérvonalakba szövődnek, ahol sok megoldandó, súlyosan terhelt helyzet van. Némelyikük egy szeletét vonzza magához a sérült mintáknak és alakítják át, és vannak, akik szinte minden mintát bevonzanak. Van, aki nem éli meg a sorsában, csak érzelmi szinten, vagy gondolati szinten.

És ebből láthatjuk azt is, hogy ezek nehéz sorsok.

Az ő sorsuk buktatója, amikor magányos harcosként úgy vélik, hogy a saját ördögi köreiket róják szüntelenül, és a sok rossz, ami velük történik a saját szenvedésük. Pedig mások szenvedéseit, fájdalmait veszik át, mert a lelkükben rejlik egy olyan erő, amely ezt fel tudja dolgozni, és a szenvedést képes alkotássá formálni.

Könnyen belecsúszhatnak a depresszióba a kilátástalanság érzése miatt, vagy függőséget okozó szereknél keresnek nyugalmat az állandó zaklató energiák miatt. Vagy nagyon hitetlenné válnak, mert ezzel tudják leválasztani magukról ezt a részüket. Akit nem tanítanak meg arra gyermekként, hogy miképpen használja az erőit, ő könnyen önmaga ellen fordíthatja, vagy pusztítóvá teheti.

Az emberek megtalálják őket, és átadják nekik a fájdalmukat. Amíg ez tudattalan folyamat és vállalás, addig ez komoly szenvedést tud okozni, hisz az ember már nem is tudja miért is szenved valójában. Nem tudja, hogy éppen egy messzi városban lévő gyilkosság félelmét éli e meg, vagy milyen drámai helyzetbe vetíti ki éppen önmagát, hogy kivonja onnan a menthető lélekrészeket, és felveszi a negatív töltéseket, hogy továbbítsa a megfelelő helyekre. Nem tudja, hogy az örök fárasztó éjszakák alatt a lelke egy része milyen háborús övezetben, vagy éppen a kórházban, vagy milyen nehéz terepen végez segítő munkát. Mert ők nem a rózsaszín ködben végeznek közmunkát, hanem állandó bevetésen vannak.

Amikor mindez már tudatos valamennyire, mert ezt a tudatos agy kizárja nagyrészt, hogy ne őrüljön bele, akkor már tudja irányítani saját erőit. De a vállalt szolgálat megmarad addig, míg a szolgálati idő le nem jár. Még ha addigra már csak tolószékben ülve teszi is a dolgát, vagy egy kórházi ágyon fekszik a teste, az igénybevétel miatt.

Amikor mindez már tudatos, elfogadja létezésének értelmét, és a szolgálatot tudatossá teszi, akkor az addigi ellenálló és szenvedő erőit át tudja csoportosítani a saját testének őrzésére.

Ezért is tanítja a keleti kultúra a test erőinek tudatos használatát, a lélekerő koncentrálódását, a szellemi kapcsolatok tudatos használatát.

Amiért ismét róluk írok, annak oka, hogy az Ő munkásságukban is változás áll be. Megtalálták egymást, kialakítottak bizalmi rendszereket, és már nem magányos hősként harcolnak kilátástalanul. Összefonódásuk létrehozott egy olyan hálót, amellyel munkájukat egy szinttel magasabbra tudták emelni, és a testükben nem ragad bele már negatív entitás a munkájuk során. Mert testük megbetegedését a munka során szerzett, lelkükbe kapaszkodó negatív töltések okozták, amelynek gyógyítására már nem maradt idő az újabb lélekmunkák miatt.

És itt most visszatérek az első mondatomhoz. Elengedő nap van ma. Nemcsak az EgyüttÉrzők tudják a közös hálórendszerre átadni az aurájukra tapadt negatív töltéseket, hanem más entitások is, legyenek azok élők vagy más testben létezők.

A Krisztusi szellemcsalád lélekmintáiból épült fel a hálórendszer, az ő mintáikat hordozzák az EgyüttÉrzők. Ahogy ők megkönnyebbülnek, úgy képesek felvenni és átvenni mások nehézségeit, mert a háló azonnal átemeli belőlük, hogy a megoldást kiközvetítse ezernyi módon az emberek felé.

Legyen az élő, vagy beragadt szellemlény, meg nem született gyermek, vagy bolyongó lélek, bárki, aki anyaghoz közeli szinten létezik bármilyen okból is.

Adjátok át, tegyétek le terheiteket. Elég egy óhajtás, egy felismerés, hogy miért is vagytok olyanok, amilyenek.

A nyomában felszabaduló erőt pedig fogadjátok Alázattal. Ne gondolja senki, hogy több lenne másnál, bármiféle erőt is érez meg önmagában. Élje meg természetesen, a maga egyszerűségében.

Ne kelljen elölről kezdeni.