2017.08.07

Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni a mai nap energiáit, akkor azt mondanám, hogy ma az „égiek” eldöntik, hogy ki hol száll be az Áramlásba.

Mindenkinek aszerint, hogy a korlátait miképpen állította be az elmúlt hónapban.

Az Áramlás egy olyan tér, ahol minden együtt mozdul. Hangok, színek , formák mozdulnak, illeszkednek össze, válnak szét. Itt jelennek meg a Tudatok. Aki leveti anyagi testét, az ő koncentrált tudata ide lép be, hogy leválogassa magáról az anyagi világ „ruháit”. A születendők itt válogatják össze a maguk idején a sorsukhoz a kellékeket. Egyszerre van jelen múlt és jövő. Talán leginkább az innen érkező hangokat lehet legjobban meghallani. A szférák zenéje. A káosz hangjai. Ide hallgatóznak bele a médiumok. Innen lehet tudni miféle jövőképek várhatóak, mik formálódnak éppen. Amikor valaki leveti az anyagi testét, és belép ide, itt pontosan megérti, hogy mi is volt az ő dolga, mennyit tett meg belőle és ezzel miképpen változtatott a jövőterven, amely állandóan formálódik az átlépők miatt.

Az áramlásba bekapcsolódni azt jelenti, hogy az éber tudat képessé válik a bal agyfélteke által belehallgatózni ebbe a szférába. Néha olyan mintha sok rádióadó szólna egymás mellett. De nekünk csak egy Hang kell mindebből. Amikor Ő megvan, rááll a testünk és lelkünk erre az adóra, akkor onnantól őt hallva mindig képesek leszünk pont ott és pont akkor lenni, ahol történik számunkra jelentős esemény. Pont akkor pont azt mondani, amit ránk bíznak fentről, hogy változtassunk világunkon. És sorolhatnám még, de szerintem értitek.

Hogy ki melyik szintjére és pontjára fog belépni, vagy lépett már be a hétvégén, azt aszerint határozzák meg, hogy kinek van még karmikus rendezetlen mintája, amit rendbe kell tenni. Ki mennyit értett meg önmagából.

Ezek a minták már egy nagyobb rendszer szerinti kiigazítások lesznek, ehhez megkapja mindenki a segítséget. A lélek magasabb szintű aspektusai rendbe hozhatják saját bukásaik ok forrásait, és annak következményeit. Ezek már a vérvonalhoz kapcsolódnak, nem saját sorsokhoz. Bár így széjjel választani nem lehet, hiszen az egyedi sorsban lejátsszuk a vérvonalból örökölt sérülés mintákat is. És a közben saját magunk által beszerzett „rossz időben, rossz lépések” eredményeit.

Még egyet tudnunk kell. Voltunk már jelen az Áramlásban. Órákra, percekre, pillanatokra. Megjelenhetett az egység érzés békéje, nyugalma. A Hangok áradása, amely elmondja, mit is kell tennünk, hogy célba érjünk a sorsunkba.

Aztán leváltunk. De a kapcsolat újra ébredésének lehetősége megmaradt.

Nekem az Áramlás jelenléte a hajnali órákban a legélesebb, és napközben akkor, amikor az Áramlás behív, mert konkrét célja van velem és a kapcsolataimmal. Éjszakánként pedig 9-től aktív szolgálat, ami azt jelenti, hogy elalszom áltó helyemben is, vagy éppen zombiként létezem. Minden időszak más és más szintéjére kapcsol be az Áramlásba. Ezeket tudatosan irányítani nem tudom.

Illetve ez évben mintha képes lennék „én” is az Áramlás energiáiba „beleszólni”. Hozok és viszek. De természetesen nem mindig, mert a tudatom csak bizonyos törvényszerűségeket ismert fel, amiket sokszor legyakorlatoztattak velem. Ezen kívül az „én” is azt jelenti, hogy többen együtt vagyunk képesek hallatni a hangunkat pont akkor, pont ott, és ezt meghallják.

Már két ember együtt hangzása képes eljutni az égig.

Az elmúlt hét nagy melege leválasztott az emberekről sok oda nem illő mintát. Amikor már nincs gondolat akaratoskodni, vagy dacolni, mert a meleg puhára főz mindenkit, akkor lehet leginkább változni, formálódni, közelebb kerülni önmagunkhoz.

Meglátjuk, hogy kell e még egy meleg hullám, hogy az Áramláshoz tudjunk igazodni.

Az Áramlás úgy működik, mint a hullámtér. Együtt kell vele mozdulnunk, hogy ne csapjon át a fejünk felett, vagy hátra kell lépnünk, hogy kikerüljünk a sodrásából.

Akkor lépjünk hátra, ha valami nem a mi dolgunk, hogy megoldódjon.

Ha nagy az érkező hullám, ügyeljünk rá, hogy a fejünk ne legyen „vizes”. Vagyis maradjunk bölcsek, távlatokban gondolkodók, ne engedjünk az érzelmi viharoknak, mások által felkorbácsolt hullámoknak.

A Hitünk maradjon ép és egészséges.

Igyekszem ebben a hónapban pontosan mutatni a Áramlás hullámterét, hogy jól tudjon benne mozdulni mindenki. Ahogy ráérzünk ennek a térnek a mozgására, úgy válik le rólunk a türelmetlenség, a békétlenség, a rossz érzés.

Végre megjelenik a valahová tartozás és az együtt mozgás érzése.

 

 

 

 

 

3 gondolat erről: „2017.08.07

  1. Este én is kikapcsolok és zombiként létezem, vezetni kín gyötrelem ilyenkor, többször kell leállnom mint amennyit haladok, de nem gondoltam, hogy emiatt is lehet. Időnként előfordul kipihent állapotban napközben is, hogy a tudatom nagy részére máshol ‘van szükség’ . Ezt érzem is, nem tudok itt jelen lenni, csak minimális tudattal. Aztán vannak helyek, amik beszippantanak, mindent felül ír egy elvarázsolt állapot, túl az időn. Általában azt szoktam érezni, hogy ott kell lennem ahová megyek, de ha vége lesz az áramlásnak már nem szabad lenne ott lennem, mert megvisel. Megfelelő időben el kell jönnöm helyektől, emberektől, mert addig van célja az áramlásnak, később már a káosz része van.
    Nagyon nem mindegy hogy melyik részét éljük. Én nem kapcsoltam ezeket össze, a jó részéről tudtam, hogy mindent felül ír és bízzam rá magam. Eszerint is élek, a hullámokon navigálva, de hogy a fárasztó rész is idetartozik és a fejünket hagyjuk ki a hullámokból, erre most hívtad fel a figyelmem. Nagyon figyelek ezentúl, merüljek bele, éljen a hatásokat, de ha eljön a pont, amikor lehúz, a fejem maradjon kívül. Időben vegyem vissza.
    Az áramlást régen egyedül tudtam megélni, kapcsolódni a mindenbe, határtalanná válni. Aztán azt tapasztaltam, hogy emberekkel is lehet kapcsolódni valahol mögöttük az időtlen énjükkel és a hétköznapi interakció mögött az igazi kapcsolódás zajlik. Mostanában közelebb van ez a tér, itt van, elég a szemen keresztül. Régebben valahol túl a szemen egy másik térben volt.
    Nagyon jó, hogy erről írtál és írsz a mostani időszakban majd. Egyre jobban idetendál az életünk és ugyan nem lehet nem észre venni, de automatikusan is zajlik, kellemetlen része is van és az ember kevésbé tudatos erre. A felemelő részére könnyű tudatosnak lenni, ezért nem kapcsoltam én sem össze. Ha beszippant a hatás egy idő után nemcsak az idealizált részére visz el hanem a bugyraiba is. Az emberek megéléseibe is. A terek őrzik a lenyomatot, ha először a céljukat adják is át, az eszményét, amiért létrejöttek.
    Nagyon köszönöm, nagyon sokat segítesz minden írásoddal. ❤️

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

20 − 8 =