A mai nap már energetikusabb, külvilág felé hatóbb. Ami az elmúlt napokban problémaként előjött bennünk, az ma már megkönnyebbedik. Emberi kapcsolataink hiányosságairól kaphattunk képet.

Mit hiszünk, mit vélünk tévesen és jól. Amit tévesen vélünk az fájdalmat okozott. Amit jól szemlélünk már, az pedig békés örömöket hozott.

Pár gondolat a tisztánlátásról, ami mára már nagyon túl lett misztifikálva. A tisztán látás egy olyan látásmód, szemlélődés, ahol észrevesszük az összefüggésrendszereket, meglátjuk a történések mélységét. Ehhez el kell engedni a kényszerességeinket, mások felé a megfeleléseket és elvárásokat, a tévhiteket, mert ezek bonyolítják a sorszálakat, és nem lehet átlátni rajtuk. Aki átlátja a sorsa miértjeit, ő tisztán látja a helyzetét és a megoldásait. Ő sok jelet „fog az éterből”, mert a helyére tudja tenni.

Ma az allergia is felfokozottabb lehet. Ez is önkifejezési mód, ha nincsenek szavaink a külvilág káoszának, zajongásának, mérgező anyagainak kifejezésére.

A magam állapotát nézve, megjelent egy a bőrömet csipkedő energia. Mint amikor apró tüzes nyilak megcsippentik a csupasz bőrt. Ezt még nem tudom mit jelent.

Az elmúlt napokra a kiürülés állapota volt jellemző. Kiderülhetett ebből az is, hogy mit nem szeretnénk még elengedni, a sors hiába mutatta minden áron, hogy szükséges lenne a tovább lépéshez. Mi fáj még mindig ott belül.

Hogyan bántunk másokkal? Mit gondoltunk másokról? Ezt érdemes átgondolni az elmúlt 2-3 nap távlatában. Amit tettünk, gondoltunk az valójában nekünk okozott kárt. Vagy hozott megoldást. Attól függően, hogy milyen indulati pólust éltünk meg. Hol éreztük, hogy „okosabbak” vagyunk másoknál. Ott vegyünk vissza. Hol éreztünk bármilyen eltúlzó energiát? Akár mások fölé helyezkedést.

Az akadályoz minket.

A kiürülés állapotában fennmarad a „sáros rész”, a nehéz energia.

És hát a külvilág is jelez a helyzetekkel, problémákkal, hogy „ez még nincs feloldva, megértve és elfogadva”.

Muszáj elfogadni bizonyos embereknek, hogy az ő sorsuk nemcsak róluk szól, hogy a sorsuk kötődik más emberekéhez. Ha a saját sorsukba belerondítanak a kényszerességeik miatt, azzal másoknak is kárt okoznak. Mástól vesznek el energiát, mástól várják azt a megoldást, amire akkor ott nincs megoldás, mert mások sorsának változása fogja elhozni az ő változásukat is. Amikor kivonnak akarat energiával, türelmetlenséggel másoktól energiát, akkor ők nem fogják tudni megoldani saját helyzetüket, és a türelmetlenkedő sem jut el a jó megoldásához. Ha valahol hirtelen energia kiugrás jelenik meg, akkor máshol pedig a hiány. Mint egy családban, ahol az egyik csalással meggazdagszik, a másik elszegényedik. Mert közös energia tárolóból gazdálkodnak.

Aki fölé helyezkedik gondolatban, érzésben másoknak, ő kicsiny hitét töltögeti mások energiáiból. Ez természetes alá-fölé rendeződés mindenféle mellékzöngék nélkül. Nem is kell róla tudomást venni. Ahogy rendezzük saját belső világunk, a hálózatban úgy haladunk a sorsunk által meghatározott irányba.

Lépjünk, egyel tovább.

Ami kint igaz, az bent is. A belső világunkban valamelyik személységünkből energiát von el egy másik. Ezért ő nem tud mozdulni, nem tudja saját életterületét belakni. Mindenkinek vagy EGY, amelyik minden másnál több tanulnivalót és nehézséget ad.

Ismeritek a kifejezést, hogy „öreg lélek”. Egy testben, ha van „öreg” lélekrész, bölcs, tapasztalt, mély emlékezettel, akkor van mellette fiatal lélekrész is, akit tanítani kell. Így kerül egy testbe Mester és Tanítvány. A tanítvány sokat gyilkolja a türelmetlenségével, vakmerőségével, meggondolatlanságával az öreg lélekrészt. De mert egy testben élnek, így az öreg nagyon elfáradhat, mire a fiatal felnevelődik. Az ember általában úgy bánik a szüleivel, az idősekkel, ahogy a benne lévő „földi világban keveset élt” lélekminta bánik a „sokat tapasztalt” lélekrésszel.

A fiaim tinédzserkorából emlékszem egy filmre, aminek a képsora a mostani napokra nagyon ráillik.

Vámpírfilm volt, a sok ezer évig alvó Vént kiemelik, mert az ő uralkodó korszaka kezdődik meg. Feltöltik vérrel, és onnantól ő élő és emlékező vezetővé válik.

Most ez zajlik.

Sok évvel ezelőtt volt egy vízióm. A Föld alatt jártam, és láttam, ahogy Véneket infúzióra tesznek. Nem vért kaptak, az biztos.  Alig tudtak mozdulni, a bőrük ezernyi ránc, csak a szemük élt. Most előjött ez a kép bennem. Ha belépek arra a pontra, ők már aktívan mozognak, de még ott a „vérinfúzió”.

Az alvó Vének vérrel és energiával töltődnek. Akinek van hozzájuk kapcsolódó lélekrésze, ő mostanság nem éppen jól érzi magát a bőrében. Hol alig van energia, hol pedig sok.

Mára ennyi infót bíztak rám, tovább adásra.