Az elmúlt héten és ezen a héten, igen nagy minták oldódtak fel.

Az ősi legendák arról szólnak, hogy a férfi és a nő egykoron EGY mintát alkotott. Szépet, egymásba fordulót, színeiben egymást árnyalva. Nem volt szakadás, nem volt törés. Aztán kettévált az EGY. A mi világunk már kettő igazodását, egymást keresését, egymáshoz illeszkedését, torzulások gyógyítását szolgálná. Az egyed azóta is magányos földi valójában és keresi az egyesülést a párjával ezernyi módon. Nemcsak az egyednél van ez így, hanem nagyobb egységekben. Egy hely szellemisége is nőies vagy férfias. A helynek is megvan a maga története. De egy-egy népcsoport is képvisel egy személyiséget. Sértett nőt, bosszúállót, vagy mártír hajlamút, vagy Anya jellegűt, bohémet, prostit, vagy éppen felelőtlenül csapongó férfit vagy nőt. Mindenki játssza a maga szintjén a játszmákat, hogy meglelje másik felét, és közösen kijavíthassák végre torzulásaikat.

Két történetet írnék le, amely valójában egybe függő.

Az EGY még szép családot alkotott, gyermekeik születtek, élték a békés, alkotó létezésüket.

A férfit egy másik női minőség akarta magának, ezért a férfi elméjét elborította különleges bájával. A férfi elfelejtette honnan jött, elfelejtette hová tartozik, mert a bűvkör bevonta. A férfi alkotó erejét, mágiáját innentől „bájjal” varázsoló nő bírta. Ennek a nőnek épített teret, Otthont, ahogy a nő akarta.

A másik történet, amelyik sok népmesében meg is jelenik.

A nő egyedül épít Otthont, nevel gyermeket jóra, tisztességre. A banya és lánya mindezt elveszi. Az Otthont, a gyermekek apját, és végül a gyermekeket is meg akarja fertőzni.

A nő a rengeteg munka, és saját jó lelke miatt nem jön rá, hogy miért is történt mindez ővele. Nem tudta, hogy a banya és lánya minden áron el kell, hogy vegyék tőle mindazt, amit megalkotott.

Ez a két történet egy-egy alap mintája világunknak. Sok formájában adjuk elő, lehet csak részletét, vagy csak egy anyós-meny szituáció jelenik meg, vagy éppen a harmadik nő, vagy a gyermekek tévútra kerülése stb…

Ez a két minta kapott és kap oldást.

A Férfi felismeri, hogy ő nem oda tartozik, és erővel, kitartással megszakítja az őt körbevevő bájt.

A Nő végre meglátja, hogy elvették, befertőzték mindenét

Hogy mit is tesznek, hogy végre a háborúsok helyett megoldások szülessenek?

Hogy mit történik a „bájoló” nővel és a banya és lánya mintákkal?

Nagyon nem mindegy, mert az oldásokhoz az alap emberi reakciók nem jó megoldások. Nem lehet benne bosszú, düh, kétségbeesés.

Bízni kell az Égiekben, akikhez tartozunk, hogy ők végre meglátták a helyzetek mögött rejtőző csalásokat.

Másfelől képviselni kell a magunk rendjét, értékét, és tudni, hogy ami az én alkotásom, az hozzám tartozik. Megvédeni gyermekeinket, alkotásainkat attól, hogy mások belemagyarázzanak, belepiszkítsanak,vagy elvegyék.

Láthatjuk azt is, hogy ez a világ már rég a „banya és lánya” kezében van. Az Otthonunk már egy lecsupaszított, kopár, derékba tört törzsű fákkal teli világ.

A megoldásokhoz tartozik egy mese. Amikor a bíró elé visznek két anyát és egy fiú gyermeket. Mindkét anya fogja a kezét, és mindketten magukénak mondják. A fiút rángatják két oldalról, egyik sem engedi. A bíró azt mondja, tépjék szét a gyermeket és felezzék el. Így hát az igazi anya elengedi a gyermeke kezét, és önként oda adja, csak ne történjen baja.

Van még egy megoldó kulcsokat hordozó mese.

Mese a 12 hattyúról, ahol a mostoha a gyermekeket madárrá változtatja. 12 fiú változik át, a leány testvér nem, mert éppen nincsen otthon. A leány megkeresi testvéreit és megtudja az átok feloldásának rendjét.

A leány elbújik egy a fa odvában, csallán ingeket sző, és nem szólhat, amíg el nem készülnek.

Közben megtalálja a párja, megéli a banya-lány helyzetet. És nem szólhat önmagáért semmit, mert a testvérei soha nem kapják vissza emberi alakjukat. A máglyán is csak az ingeket készíti, és a testvérei megjelennek, és rájuk dobja az ingeket. Így törik meg a varázslat, a fiú testvérek igazolják a leány becsületességét és igazságát. Ez valahol a kitartás és a hit meséje, és annál sokkal több.

Amikor ezek az ősi játszmák elkezdenek kioldódni, akkor a sorsunkban is megjelennek ennek a jelei ezernyi változatban. Maga az oldás a lélek számára nagyon nehéz, sok érzelmet szabadít fel. A sebek gyógyulnának, ha jó irányt szabunk érzelmeinknek.

Nem feltétlen a csendes áldozat a megoldás, mert amikor eljön az idő sok év hallgatás után, akkor meg kell szólalni, mert az ÉG akkor már támogat. Előtte nem támogat, hanem akadályt képez. A hogyan sem mindegy. Nem mások bántása a cél, hanem az Igazság megláttatása bármilyen módon. Amit mások szennyet ránk raktak, az a maga idején letisztul. És akkor már nem önigazolás, vagy dühös vagdalkozás, hanem mély értés, békesség jön át a szavakon. És ez a hang elér mások lelkéhez.

Ekkor oldódik el végleg a sorsunktól az a fajta nehézség, hogy valamelyik életterület felszabaduljon, és ott változás történjen. Van még pár sokat emlegetett szlogen. „okos enged, szamár szenved”

„Aki el akar menni, engedd hadd menjen. Térjen vissza szabadon, ha még lesz hová”

Nehéz eltalálni a megfelelő időt és Hangot. De mostanában ez az idő van. A Hang, vagy a hangtalan példa módja, ereje, tartalma nem mindegy még. Csak akkor hatásos, ha lélektől lélekig hatol. Nincs benne fenyegetés, vád. Csak valami csendes és mély fájdalom, amely igazságot kérne magának.

A test az eddig bekötött „méreganyagokat” összegyűjti és elengedi. Egyre bizonyosabban fogja tudni mindenki, hogy mennyi ő saját maga. Mekkora teret foglal és azt miképpen szeretné belakni úgy, hogy nincs mások ártására.

Ugyanakkor a sok méreganyag sajnos a külvilágban megjelenik, nem lesz egyszerű békévé varázsolni.

Amivel kell kezdenünk még valamit, az az ősi magány érzés oldása. Ez sok emberes oldás lesz ismét. Igazából a Földünk már magány érzésből született. Hogy meddig kell visszahatolni az emlékezetben ennek oldására, még nem látom igazán. De egyedként tehetünk komoly lépéseket, önmagunk vizsgálatával. És ez nem a kényszeres valahová tartozás, vagy lejátszani szerepként a kapcsolatokat.

Inkább egy belső jó érzés kell hogy legyen. Egy természetes jelenlét, ahol szólni sem kell másokhoz, mégis érzik és tudják, hogy vérüket is adnák érted ha kell. És te is megtennéd szó nélkül.

A következő hónap az összegzésé lesz.

Kell, nem kell…

És ez lehet emberre, munkára, hobbira, szolgálatra, bármire kivetítve. Kinek-kinek saját vállalásai szerint.