Ha végig gondoljuk az elmúlt hónapot, akkor ráláthatunk kapcsolati viszonyaink megújulására.

Ki szeretne tőlünk távozni, mert a múlt még fogva tartja?

Ki szeretne visszatérni hozzánk, mert képes volt haladni a változásokkal?

Mi az a terület, amit be kell emelnünk a sorsunkba megismerésként, tudásunk megtámasztójaként?

Mi az a terület, ahol felismeréseink voltak?

Mi az az érzelmi blokk, amivel szembenéztünk, és felismertük benne gátjainkat?

Testünk hol igényelt változtatást, mert a lélekmintáink torzulásai nem tudtak másképpen változni?

Érdemes mindezt átgondolni, megtisztítani, rögzíteni, mert a cselekvés világaiban ez lesz az alapkő, amire ráállva megláthatjuk önmagunk pozícióját, valós feladatát a sorsunkban, és sorsunk illeszkedését nagyobb egységekhez.

Ma a test, lélek, szellem igazodása, rendeződése fog zajlódni, hogy cselekvéssé formálódjon.

Előtérbe kerül a szív emlékezete. Erről jelenleg annyit kell tudni, ha az elme felejt is, a szív soha nem felejt. A szív illatok, hangulatok, hangok alapján emlékszik. Őneki nem fontos az arc, a ruha, a diploma, a csalódás amit a másik okozott ebben az életben. Nem fogja néven nevezni, nem fog hozzá aggatni szimbólumokat, vagy jelzőket.

De könnyen lehet, hogy elkezdünk hordani láncot, különböző medálokkal, amit lehet már a szív kíván meg erősítésül.

A szív emlékezete sokkal mélyebb és tisztább. Megőrizte a sötétséggel szemben a tiszta erőt. Megőrizte a lélekminőségekkel szemben, a letisztul érzelmeket. A kellemes emlékeket illatok alapján. Vagy éppen felismeri az ellenséget a bűzéről.

Ezzel azt is mondom, hogy lehet nem éppen kellemes emléket őriz, de figyelmeztet időben ellenségre és barátra. Még ha most mézes mázasan is forgatja meg a tőrt a hátadban, tudni fogod, hogy nem bízol benne. Vagy hiába okozott bánatot ebben az életedben, de rábíznád legféltettebb kincsedet is, ha arról lenne szó.

Az agyunk evilági tapasztalatai azért kellenek a szív mellé, hogy a külvilág paraméterei mindig ott legyenek, és ne riasszunk el senkit idő előtt, ha ő még nem tudja használni a „szív hullámhosszát”. Mert kevesen vannak, akik meghallják, és kapcsolataikat eszerint rendezik. A külvilág tényszerű történései elvonják a szívről a figyelmet. Ha fel is ismernek valakit a szívükkel, elfelejtik, hogy ezen sorsukban nem ismerik őt. A szív emlékei ősiek, és azóta eltelt sok ezer év. Ahol most tart, abban benne lehet sok emberi jellem hiba is. Hogy honnan jött, azt pedig a szív emlékezete őrzi.

Néha nehéz felismerni a legjobb barátot az ellenségek között és átsegíteni őt saját korlátain. Vagy minket kibányászni a bizalmatlanság ezernyi páncélja alól.

A cél, hogy az ősi és a jelenlegi minták összeilleszkedjenek, és erős bázissá alakuljanak.

Csak egy személyes példát engedjetek meg, mert mindenki másnál is hasonlóan Időszakonként ősök kelnek bennünk életre. Felvesszük a személyiség jegyeiket, megkapjuk tudásukat, félelmeiket és tapasztalataikat. Ez illeszkedni próbál jelen sorsunkhoz. Ezért aztán mire elérjük a középkorúságunkat, több személyiséggel is bírhatunk. Hízunk, fogyunk, betegszünk, gyógyulunk, ahogy kezeljük a személyiségeket.

Ezen a nyáron már igen mélyről emelkedtek fel személyiségek.  A Vének keltek életre azokban, akiknek a sorsát rendesen előkészítették, és még élnek a kiképzés után. Részem volt elmerülni az egyik Vén emlékezetében és energiájában. Ők nem rendelkeznek a jelenkor tudásával, a jelenkor technológiáival. Viszont emlékeznek a békére, az összefogásra, az emberi közös tudat hálórendszerének működési rendjére. Emlékeznek a Tervre, és van hozzá erejük. Akkor hirtelen megöregedtem, megváltozott az arcom, lett bennem egy kemény, meghatározó erő. Jó szándékkal, de parancsolóan. Majdnem beletörtem annak képviseletébe, hogy azt így nem lehet megoldani, amit ő gondol, mert „lelőnek” érte, vagy éppen én teszem ezt másokkal. Ugyanakkor éreztem a keserűségét a jelen állapotok miatt. Hogy ők nem ezt szánták az utódaiknak.

Az ő nyelvezetük elég érdekes, használt szavaik jelentése más, mint a mostani kornak. Ébredésükkor zavart okozhatnak az elmében, a gondolatokban. Elkezd az ember másképpen beszélni, a hangja is megváltozik. Elveszi a jelen emberi tudattól az energiát, míg ébred. Lehet, elővesz egy parancsoló formát. Mert nem könnyű velük élni. Összezavarja az idegrendszert, a hormonháztartást. Kb. olyan, mintha ide cseppenne egy 10 000 évvel ezelőtt élt ember. Megzavarja azt a közeget is, ahová beesik, és ő is összezavarodik ennek a világnak a gyorsaságától, technológiájától, és főleg a kifordított gondolkodás módjától. Náluk még a fű természetes zöld volt, és nem műanyag, és az ég kék, nem pedig csíkozott és manipulált. Tudták mi a jó és engedték, tudták mi a rossz és javították. Minden a helyén működött.

Ők segíteni jönnek és nem uralkodni, ezért minden esetben a mostani emberi tudat a főnök. Régebben is volt próbálkozás arra, hogy ébresszék az ősöket, de sok esetben átvették az uralmat, és elbuktatták a most élő emberi elmét. Ezért hátrahúzódtak egy időre, és másképpen erősítették, készítették fel az élő testeket a befogadásra.

Az ő hatásuk meg fog erősödni az elkövetkezendő időszakban. A tudat zavarokat tudjátok be ennek, és vegyétek vissza az irányítást.

Van, aki mögött egész hosszú sorban állnak az ősök. Ő elbírja, mert a jövőből is kapott segítséget.

(Sajnos a megszállottságnak is hasonlók a jellemzői. Ezért jó, ha valaki tud különbséget tenni önmagában a hangok és formák között, és tudja uralni, bárki és bármi is jönne előtérbe. A megszállott ember vélhetően alkoholhoz, és egyéb kábszerekhez fog nyúlni a belső világának elnyomásához. A cigaretta is nagyon jó ködösítő. A hozzánk tartozó ős leginkább kizárja ennek elfogadását, tehát ővelük könnyen le lehet szokni a szerek használatáról. Mert ők tudják, hogy az elmét nem szabad elbódítani, mert könnyen tapadnak olyankor az árnyak, és használhatják a testet ki tudja mire.)

Egy szóval rendet tenni magunkban manapság nem egyszerű. És hát azért nem árt tudni, hogy az ébredők között ott vannak azok is, akik elferdítették a világ folyását, és a maguk medrébe hajtották a vizet. Ezért lesz fontos a szív hullámhosszát meghallani.

A torok csakra szerepe kiemelkedik, megváltozik. Hogy ez ügyben mit is tehetünk?

Fogadjuk el, hogy a Csend sokkal fontosabb, mint állandóan hangot adni meggondolatlan véleménynek és csak beszélni, hogy láttassuk magunkat, vagy, hogy hárítsunk, mást mutassunk, mint ami van valójában a szívünkben.

Csak a Csendben lehet meghallani a szív hullámhosszát. Én sokat fülelek a szív irányában. Ritkán beszélek. (inkább írok) Olyankor a fülem felől az energia egy háromszögben a szívem felé csúcsosodik. Nincs gondolat bennem, csak fülelek. Olyan, mint amikor azt mondja az anyuka a gyermekének, hogy „csitt szívem, fülelj a madarak hangjára”  Olyankor a kicsi elhallgat és próbálja meghallani, amire anya rámutat. Nincs gondolata, csak a fülelés. És egyszer csak felélesedik az udvar hangja, és meghallja a madár csicsert. Ha sokat fülel a madár csicserre, akkor azt is megérti, hogy mit is jelent. A szív hangja is ilyen. Magányos gyerekként sokat hallgatóztam befelé. És mindig voltak képek, hangok, amelyek elszórakoztattak. Megtanultam meghallani őket és megérteni a jelentésüket. A szív hullámhosszán átjön őseink keserűsége is. Ha a sorsunkban van megoldás, akkor képes visszaíródni és oldani az ős keserűségét.

Amikor azt mondom, hogy EgyüttÉrző valaki, akkor a szív hullámhosszán keresztül veszi át mások érzéseit. Felküldi az agynak átértékelésre, visszaveszi a szív és elküldi a megoldást.

És ha nincs a saját sorsában jó megoldás?

Könnyen beleragadhat a fájdalomba, és saját sorsában is előidézi a helyzetet. Lenyúl a tudatalattijába és keres olyan őst, aki megoldotta.  És még vannak variációk.

Gondolom ezekből a kereső mechanizmusokból sejtitek, hogy mennyi energia megy el ilyenkor. Miért fáradtak a reggelek, és ha olyan nap van, akkor a nappalokban is zsibbadt az agy.

Volt régen egy jó sorozat. Szellemekkel suttogó. A főszereplő hölgy által látott szellemek, a hölgy keresései és megoldásai is ilyenek, csak a film miatt kitették valóságos szereplőkre.

De visszatérnék a Csend-re, mert sok kárt okozhat nekünk az elkövetkezendő időszakban. Figyeljünk a torok csakránkra, a fülre és a szívre. Ez a hármasság sok megoldást hozhat. Gondolkodjunk, mielőtt szólunk. Használjuk az erő hangjait indulat nélkül és megfontoltan. Tudjuk azt, hogy mikor ne maradjunk csendben, mikor kell szólnunk, hogy változzon valami körülöttünk.

És ne feledjük a régi igazságot. A bárányka sokszor kiabált farkast, csak hogy a társai odajöjjenek hozzá. Aztán a társak már nem figyeltek rá, mert a farkas soha nem volt ott. Aztán egyszer csak hiába kiabált a bárányka, és a farkas tényleg ott volt.

A természet hangjai olyanok sok esetben, mint a szív hangjai. Aki meghallja a természet hangjait, ő általában a szív hangjait is hallja. Hogy aztán mit tesz vele, hová forgatja, az már más kérdés. A virágoknak is van hangjuk, de nagyon nehéz hallani, annyira leheletnyi. Mindegyiké más és más. Csodás a természet, és nem is sejtjük mennyire. A sok belső és külső zaj elzár minket tőle. És ide tartozik az is, hogy a bennünk élő ősök is elég nagy csatazajt tudnak néha csinálni. Tengernyi gondolatot engednek el maguktól, és indulatok produkálnak, ami téves irányba viszi el az embert saját sorsától. Néha ember legyen a talpán, aki rendet tesz közöttük. Sokan belebolondultak már ebbe.

A Szél hangjait szeretem a legjobban J Sok üzenet való tőlük, mert messzire elérnek térben és időben.

De első körben tanuljuk a Csendet, ahol nincs gondolat.

Ha csak egy pontra figyelünk a szemünkkel sokáig, már akkor kiürül az agy zajongása, felerősödnek az egyéb hangok. Ha sokszor figyelünk az egyéb hangokra, akkor aktiválódik a bennünk lévő „fordító”.  És egyszer csak értjük az állatok és növények hangját, ott van bennünk a hangjuk bennünk értelemként. És ugyanígy van ez a bennünk élő személyiségekkel is.

Aztán később már rutinból megy mindez. Gyakorlat teszi a mestert.

A médiumok is csak akkor tudnak hitelesen áthozni üzenetet, ha az agyuk üres, miközben beszélnek.

Az elhunytjaink is a szív hullámhosszán tudnak üzenni általunk. Ők meglelik azokat, akik hallják őket. Csak azt nem tudják ki képes használni a „fordítót”.

Amikor valaki az éterben hallgatózik, akkor a szem is megváltozik. Kissé homályos, elrévedő, fókusz nélkülivé válik. Elhajlik valamelyik irányba, szétesik a látómező. Befelé fordul a szem fókusza.

De vannak másféle közvetítők is, akik nem médiumok.

Egyszóval összegezzük ma az elmúlt időszakot. Beszéljünk, zajongjunk kevesebbet, mert így jutunk el a jó megoldásainkhoz.

Belső Csend és Rend nélkül nem lehet jó irányba tovább menni.