Azt gondolom az Öreg sorsszövő, a Szaturnusz és felsőbb dimenziói rendesen felforgatták az elmúlt hónapokat.

Az elmúlt időszakban a korlátainkat kellett beállítani. Szűkíteni, tágítani, ráérezni a benne rejlő erőre.

Aztán megtapasztaltuk, hogy miképpen tudunk együtt mozogni lélektársainkkal. Sokan vélik úgy, hogy a lélektárssal való találkozás idillikus állapot. Lehet, hogy valakivel tényleg az, amíg összeérintkeznek, és felismerik egymást. De a sorsukban lehet, nem járnak még ott, hogy tudják rendezi kapcsolati mintáikat. És ez nemcsak párkapcsolat, hanem munka, vagy baráti, vagy információ hordozó , vagy segítő stb..

A kérdés mára az, hogy megéreztük-e önmagunkban a szelídséget?  Önmagunk elfogadását rendeztük-e? És itt nem az orrunkról, vagy kilóinkról beszélek, hanem saját belső lényegiségünről.

Egy olyan belső, ősi dacoló erőről, ami miatt lelkünk egy része perifériára kerülhetett egykoron.

Vagy még mindig küzdünk, bizonyítunk, akaratoskodunk?

És azért egy része, mert az eltelt idő alatt sok tapasztalatot szereztünk anyagi világokban, és lázadásaink csitultak, módszereink finomodtak.

Mindenkiben ott van a szelídség, ha megengedi magának. Ezt a világot megváltoztatni csak azok tudják, akik felszínre emelik önmagunkban ezt az érzésvilágot.

És mondhatjátok, hogy „persze szelídséggel senki nem megy semmire”. Rövid távon gondolkodva, azonnali megoldásokat keresve, nem is.

De bízva a sors mozgásában, a kitartásban, a saját lelkierőre épülő szelídségre, örök érvényű felismeréseket és változásokat lehet tenni, ami nemcsak kb 5 évig tart. Vagy esetleg jövő hétig.

A szelídséghez nagyon erős hit tartozik. Megvehetetlen. A szelídek ereje tartja össze még ezt a világot. A háborúskodók, dühöngők, minden áron bizonyítók és bosszúesküvők bontják, mások energiából puffogtatnak ködöket. A szelídek pedig csendesen állnak és tartják a hátát a csellengőknek. És itt a hit nem tartozik vallásokhoz, hanem értékrendhez.

A szelídség a lélekből fakad.

Az elmúlt héten sok vér folyt. A valóságban és a lélek szintjén is. A vérnek sok a szimbolikája. A Grál is vért hordoz.

A kifolyt vér sok esetben áldozat valaki felé.

A felhígult vér jelképezi a blokkok lazulását, a sűrű, áthatolhatatlan sors szövevények lazulását, több életigenlést.

Régen azt mondták a jellem gyenge emberre, „rossz vérű”. A szellem ereje nem is tapadt meg nála, nem is látott saját magánál tovább, nem is kapott jogot következő lehetőségre.

A vérből szinte minden kimutatható, ami jellemzi az embert. Ebben az időszakban mindenkiről kiderül szinte minden. Nem tudja leplezni tovább saját gyenge pontjait. A hazugságok lelepleződnek, az igazságok egyre erősebben teret kívánnak maguknak. „idegen tollakkal soha ne ékeskedj”

Az ember eldöntheti, hogy milyen irányt választ.

Másképpen pedig a kifolyt vér helyébe új termelődik, egy más minőségű vér. Minden szinten.

Egy kissé fura „másik világbeli” történetbe láttam bele. És ehhez kapcsolódik a „vének megjelenése”, ébredése.

A mi világunk egy időhurok. A kezdetén lévő pontban is folyik a maga tér-idejében egy történet. Az ő idejük sokkal lassabb, mint a miénk.  Ott, azon a ponton vették észre, hogy nem jó sorsokat táplálnak energiával. Már szinte lemondtak arról, hogy a világunk megoldja a rábízott feladatot. Akiket figyeltek és kiemeltek, nem oldották meg, amit rájuk bíztak.

Viszont mások igen, akikre eddig nem volt szemük, és fülük.

Mint amikor a királyi család minden tagját figyelemmel kíséri mindenki, tudják, mit tesznek, sokat várnak tőlük, eltartják őket. De a mellék ági gyerekekről senki nem tud, ők maguk sem tudják, mi rejlik a vérükben.

Ha jól emlékszem a „Király nevében” című film vezet végig ilyen szálat.

Most mégis kiderült a másik világ számára, hogy valakik megoldották a feladatokat, és őket eddig semmibe vették. Kiértek a labirintus végére úgy, hogy az Őrzőt nem ölték meg, nem tettek erőszakot senkin.

A másik világban elindították az energiák átcsoportosítását azokba a sorsokba, ahol megoldások születtek az eredeti torzulásokra.

Kb. ezt hallottam „ezek még mindig élnek?”, és döbbenetet.

Hát meglátjuk, miféle segítség érkezhet.

Figyelmeztetnék mindenkit. Lehet, áthallotok olyasmiket, ami jól hangzik, bennetek ott is van a lenyomat. De legyetek gyanakvóak. Sok banya, sötét mágiával bíró ős is ébred, aki lelkeket gyűjt magának. Alattvalókat. Egyiptom, Szíria irányából főleg érkezik ilyesmi, hiszen ott felbolydult minden.

Ne álljatok be sehová, nem engedjetek utat magatokon keresztül.

Ami, aki, tisztán érkezik, az mindenképpen utat talál a maga alázatos egyszerűségében, és tudja, hogy az utódja, sok nagyobb tudású őnála, hisz több kort megélt és túlélt.

Aki parancsol, utasít, elvár, őneki még van mi tanulnia alázatból, és ne ti legyetek az eszköz.

Egy ide tartozó gondolatsor.

Egyik kedves olvasó összefoglalta a meghalt szeretteink velünk maradó részének ránk való hatását:

„gyengéd behatolás a gondolatainkba, egyfajta ötletadás, ami bennünk saját gondolatérzetként jelenik meg? Így próbálja a családot jobb irányba terelni? Lépésenként vezet át bennünket egy-egy szituáción, hozzásegít a helyes döntéshez, mialatt lassacskán változik a személyiségünk, mert beépül, rendszeres válaszreakcióvá válik az, amit tőle tanultunk? És ez akkor működik, ha mi fogékonyak vagyunk, engedjük a „behatolást”, nyitottak vagyunk rá?”

Ezekre a kérdésekre, igen a válasz.

Őseink ébredése is így működik.

Ez az időszak valahol az utolsó ítéletet, a feltámadást idézik meg. Ezek a jelenségek egy korszak végének közeledtét jelzik, nagy lélekmozgások idejét. A feltámadás pedig az ősök ébredése az utódokban. És ennek különböző szintjei.

Elválik az ocsú a búzától, és nyilvánvalóvá válik. Aki vak és továbbra sem hajlandó látni a valóságot, az ő „embertelen” lélekrésze leválik, és elmerül a külső sötétségben. Mennyi marad belőle? Az elég egy sorshoz? A kérdés mindig ugyanaz. Megoldotta-e a reá bízott feladatot úgy, hogy mindenki javát szolgálja?

Ismét visszatért egy nagyon-nagyon régi gondolatom. Ha minden nő összefogna, és nem engedné a fiát és férjét háborúba, akkor nem lenne több gyilkosság törvényesség és rend nevében.

Ha minden anya valós, igaz szeretettel szeretné a fiát, hogy felelős felnőtté váljék, akkor fiú gyermek képtelen lenne másokat bántani. Gondolatban, tettben, szóban vagy mulasztásban.

És még egy gondolat. Ha a nő jól motiválja a párját, akkor az élő teret fog építeni. Hogy mi a motiváció? Minden férfihez más kulcs illik.

Mindezt meg kellene ismét tanítani leányainknak. És magunkból elővarászolni, mert egykoron minderre a nők képesek voltak.

A mai nap erőinket kovácsolhatjuk újra az elmúlt hónapok tükrében.

Vizsgáljuk meg önmagunkat, keressük gyenge pontunkat, ami erősen mutatta magát.

Restség?

Kishitűség?

Lustaság?

Dacolás?

Felelőtlenség?

Alázat nélküliség?

Irigység?

Kivagyiság?

És sorolhatnám még.

Szőjünk tervet ennek átformálására, még nem késő. Ugyancsak hiányozni fog kb. 2 év múlva, ha most nem kezdjük edzeni gyenge pontunkat.

Ez a hónap mozgalmas lesz.

Tanuljunk valamit, ami ősi és mégis új. Ami lelked szerint való, bárha nem is tudsz róla.