2017.09.29.

A hétfői napon elindult egy oldási folyamat, amelyet ha sokan támogatnak a maguk megértésével, sok párkapcsolatot alakíthat békés, alkotó kapcsolattá. Fény derülhet kapcsolataink mibenlétére, és feloldódhat a békétlenség.

Fel is verte mindenhol a meglévő feszültséget és megmutatta, hogy a férfiakra miféle tehetetlenségi tényező hat, amelyet évezredek alatt ezernyi módon tanultak meg kompenzálni.

Van aki hatalmaskodóvá vált, van aki felelőtlen, felszínes kapcsolatokban éli ki önmagát, van aki semmit nem tesz csak álmodozik, és sorolhatnám még.

Egy ősi mágia felszínre törő energiája bont szét  kötéseket,  mutatja az oldás útját. Ha követjük, érjük és hisztériák nélküli békés megoldásokat keresünk.

A történet ősi szereplői: a férfi, akit a „szeretet éhségben szenvedő” nő elvesz a családjától. A férfi követi a kellem, a báj, a szexualitás kötését, mondhatni elfelejti a családot a rávetülő mágiától.

A nő, aki a szeretet éhségét kényszeresen tölti a férfiból.

És még egy nő, aki erőssé, szívóssá és páncélozottá válik a család fenntartásáért, a gyerekek felneveléséért. Mert tudja, hogy a mágia a gyerekeire is kihat, ha nem állít falat önmagán keresztül a férfi felé.

Ez a képlet aztán tengernyi szituációt volt képes létrehozni, és sok háború fakadt a hatalomba menekülni akaró férfi tudattalan bűntudata miatt.

Mert akárhogy is, a férfiban megjelenik a bűntudat, amelyet kompenzál valahogy. Nem tud róla, de a cselekedeteit, vagy a tehetetlen vergődését ez hajtja.

Ez pedig öröklődik a fiú gyermekeken keresztül, beleívódik nemzedékekbe.

Közben pedig életprogramok, feladatok adódnak át máshová és vesznek el.

A Király átadja saját feladat mintáit a tehetetlen vergődésében olyanoknak, akik nem erre születtek. Illetve hát elveszik tőle.

A nőknél ugyanez jelent meg az apai minták miatt.

Ebből is látszódik, hogy senki nem azt teszi, amire lelke szerint hivatott lenne.

A kötéshalmaz elkezdett szétszálazódni. A szívnél éppen ezért sok probléma jelenhet meg.

Amit tehetünk még mindig, az az, hogy engedjük az érzéseinket megjelenni. Ha kell sírjunk, kiabáljunk, de a feszültség ne maradjon bent. Arra ügyeljünk, hogy olyas valakit ne bántsunk, aki nem érdemli mindazt. Olyankor elég az üres lakásban való dühöngés, vagy lefutni pár kilométert.

Ne az EgyüttÉrzőket tegyük tönkre.

Ami zajlik, az nagyon jó, mert segít tisztán látni a jövőt, de nehéz átmenni rajta.

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizenhárom − 6 =