Az elmúlt hét a felszínre hozta minden félelmünk, és ezzel együtt a feladatainkat is, amelyet ebben a sorsunkban meg kellett eddig már oldanunk.

A fal, aminek nekifutunk megoldásaink keresésekor.

Az indulat, amely feltör bennünk.

Belső kétségeink.

Betegségeink.

Beragadt helyzeteink.

Megvalósítatlan álmaink.

A hét vége felé komoly figyelmeztetéseket kaptunk a külvilágtól ezernyi módon. Kinek-kinek aszerint, hogy milyen téren maradt még felismernivalója.

Ez hónap a lelkünk helyét és helyzetét határozza meg az anyagi világban.

Hogy ez mit is jelent?

Minden embernek van saját lélekrésze a nagy egészből.

Nyilvánvalóvá fog válni, hogy az a lélekrész, amit önmagának vélt eddig valóban az ő sorsához kapcsolódik e.

Csak a sorsunkhoz kötött lélekrészen keresztül tudunk vissza térni az EGY EMBER tudatához, és Őrajta keresztül a Mindenséghez.

Hogy őket Krisztusként, Istenként hívjuk, vagy más néven emlékszik reájuk a lelkünk, az  mindenkinek hite szerint legyen.

Ezen év vége rásegít minket arra, hogy a fizikai világban ráérezzünk a valóságos értelmére az ittlétünknek. Hogy ezt el tudjuk e kezdeni megvalósítani, vagy csak még rögzítjük önmagunkban a felismerést, az egyed függő. Aki elől jár és töri az utat, ő meg is kezdi, kezdte már az emberi tudatának és lelkének összhangjából a tanulást és a tanítást. Ott tanul, ahol még nincs összhang. És ott kell tanítania, amit már felismert és kirendezett.

Vigaszként annyit lehet mondani, hogy ez a hónap gördülékenyebb lesz mint az előző, nagy összefoglaló időszak volt.

Sok negatív és pozitív energia szabadult fel a múltból és hordta a Jelenpontba a hordalékát. Szemeteljünk ki. Álmaink pontosan mutatják a „szemét” helyét és okát.

Érdemes Angyalainktól békességet és távlatokban való szemlélődést kérni.

Segítőink nagy erővel és igen gyorsan adják az információt. Csak tegyük igazul a helyére, és értsük a szóból.