A mai kulcsszavak:

1. Tiszteljük az időt. A magunk idejét és mások idejét egyaránt. Az idő megfizethetetlen. A pillanatainkat töltsük fel értékkel. Ha adunk belőle másoknak, annak is legyen meg a maga értelme, értéke. Állítsuk meg azt a folyamatot, hogy magunk előtt rohanunk, mert sokkal gyorsabban fogy így az idő és az energia.
2. Bátorság a változtatások megtételéhez. A legtöbb ember fél a változásoktól, mert kiszámíthatatlan, mint a halál utáni lét. És ezt most nem véletlen kötöttem így össze. Amikor megtorpanunk, és ezernyi indokot találunk a miért nem… – re, akkor a bizonytalanság a jövőtől félelme tart fogva. És itt nem buzdítok senki a meggondolatlan változtatásokra, mert a változásokhoz a sors összekészíti a kellékeket, és ha nem hirtelen indulatból cselekszünk, akkor a megfelelő eszközök és kapcsolatok már felkészültek a sorsunk továbblendítéséhez.

Sok a pánikbetegség világunkban. Mindegyiknek a forrása a halál félelem. Érdemes újra átgondolni, hogy mit is érzünk felőle. És itt most ne az agyunkat vegyük elő, amely már az erről olvasottakat mondogatja, hanem ami érzetként ott van bennünk. Sok rossz halál van a génjeinkbe kódolva, ezeket kell oldani.

Bátran nézzünk szembe ezzel az érzéssel, a tehetetlenség, egyfajta kiszolgáltatottság érzésével, amely azt sugallja, hogy nem mi irányítjuk a sorsunkat. És ennek kompenzálásával, hogy „csak abban hiszek, amit én teszek.”.

3. Aki női testet hordoz ebben az életében, ő vegye át önmagában, hogy női társai mit is váltanak ki belőle. Aki férfi testet hord, ő is átgondolhatja, hiszen az anyai ágon az ő teste is hordozza a női programokat. A kérdések nők felé irányulnak.

Kit fojtana meg egy kanál vízben?

Ki vált ki belőle irigységet, féltékenységet?

Kin állna bosszút szívesen?

Kin anyáskodna?

Kit uralna le?

És biztosan vannak még ilyen kérdések.

Amikor ezt átgondoltuk, akkor tegyük a helyére önmagunkban. Éva és a kígyó kalandját oldjuk fel végre. Ha a nők összefognak és egy kört alkotnak, akkor megszűnnek a háborúk, a nyomor, a betegségek és sorsolhatnám még.

Ettől még kissé messzire vagyunk, de mindenhol van egy kezdőpont, amire lehet építkezni.

Mindenki tudja, hogy a nők nagyon gonoszak és gyilkosak tudnak lenni, ha sérelmet élnek meg. Nehezen bocsájtanak, és képesek tönkretenni mindenkit maguk körül.

Mindennek a forrása a féltékenység, amiből a birtoklás fakad.

A kígyó ezzel fertőzte meg Évát.

Hogy a tudásra, férfira, gazdagságra, szépségre lesz féltékeny valaki, ez már csak részletkérdés. A pokol ezen a ponton belép a női minta lelkületébe és fertőzi.

Az ősidőkben a Női Kör tartotta össze a világ hálórendszerét. Táplálta, szőtte, formálta, díszítette. A férfi pedig anyaggá formálta. Mára már a testek egyaránt tartalmazzák a női-férfi formavilágot, de az egyensúlyt és a belső rendet helyre kell állítani.

Tegyünk egy lépés a béke felé, és nézzük át önmagunkban a nőkhöz való viszonyainkat. Felejtsük el saját sérelmeinket, és ne feledjük soha, hogy mi is bántottunk meg nőket, még ha nem is tudunk róla. Hiszen a játszmák oda vissza igazak. Amit mi élünk meg sérülést arra tuti emlékszünk, de amit mi okozunk, azt jogossá magyarázzuk. Tehát vegyük úgy, hogy az adósságok rendezve, meg lehet békülni.

Ezek az energiák mind elég jelentősek, de ezen a héten ezek oldásához sok segítséget kapunk.

Gondolkodjunk távlatokban, mélységekben. Adjunk jobb jövőt leszármazottjainknak.