A mai nap a levegőről lesz szó.

A levegő az, amely fenntartja az áramlást a külvilág és a belső világunk között. Amit beszívunk a külvilágból, azzal dolgozunk. Befeszülünk, fertőződünk, undorodunk, megnyugszunk, ellazulunk, felemelkedünk, lesüllyedünk és sorolhatnám még.

Amit kiengedünk magunkból, az másokban kelt nyugalmat, vagy ellenállást.

Azt gondoljuk levegő nélkül nem lenne élet, és csak az éltet minket, amit beszívunk. De még fontosabb, amit kiengedünk levegőt, hiszen ezzel felkavarjuk magunk körül a teret.Ha megfigyeljük a tudatos levegővétel és következményeit önmagunkon és környezetünkön, akkor közelebb jutunk ahhoz, hogy felismerjük miképpen befolyásoljuk az időjárást.

Biztosan jártatok már úgy, hogy elmentek valaki mellett és nem is vesztek levegőt közben.

Próbáljátok meg úgy, hogy amikor beszívjátok a levegőt, csak mondjátok azt, hogy beszívom a szeretet, megbocsájtást, elengedést, fényt, tisztaságot stb…  Ahogy eszetekbe jut.

A többit pedig áttranszformáljátok magatokon. A halhatatlan sejtek kvantum tere átvisz mindent az Otthon dimenziójába.

A halhatatlan sejtek a Paradicsomba vezetnek. Ahogy „Ádám és Éva „ kilépett a Paradicsomból, úgy a halhatatlan sejtek elvesztették a kapcsolatot és halandóvá váltak. Sok millió évig küzdött az ember, hogy  pár sejtjét igen nagy áldozatok árán megtisztítva, Hitében, Alázatában teljesen lecsupaszodva eljusson ismét a Paradicsom kapujába, az örök élet dimenziójában, ahol minden a VAN állapotában létezik egyszerűen és tisztán. A halhatatlan sejtek energiái összeadódnak a test levetése után. A halandó sejtek a Föld terébe kerülnek, a többi pedig energiaként létezik tovább.

Ez így egy nagyon lebutított változata a valóságnak, de bőven elég ahhoz, hogy megszólítsuk önmagunkban halhatatlan részünket, onnan merítsünk a kilégzéshez energiát, hogy a külvilágot magunk körül változtatni tudjuk.

Nem elég csak kimondani, hogy szeretlek, megbocsájtok stb. A halhatatlan sejtek energiáiból kell merítkeznünk. Olyankor ott belül béke és mosolygás van, a legnagyobb háború közepén is.

Amikor először megérinthettem egy pillanatra ezt az állapotot, akkor nyugalom volt körülöttem. Elhangzott, hogy mindez nagyon jó, hogy eljutottam idáig, de ez csak akkor lesz Valami, ha őrületek, csatazaj, és háború közepén is megtartom ezt az állapotot.

Amikor belépek indulattal én is a játszmába, akkor a halhatatlan sejtre rárakódik az a hordalék, amit beszívtam magamba.

Az is elhangzott, hogy az igazi harcosnak, a Béke Harcosnak a kiképzésében benne van, hogy a családja, a közege nehéz energiákat hordoz, és nem éppen a fény küldöttei, bár elveszett gyermekei. Nincs szükség harcosra és tanítóra ott, ahol béke és tudás van.

Azért azt se felejtsük el, hogy  nekik is néha össze kell jönni, hogy egymást erősítsék.

Ennek az évnek az erős tördelő és takarító energiái eljutatták a béke harcosait odáig, hogy képesek maguk körül fény oszlopokat  építeni halhatatlan sejtjeiken keresztül. Ezek a fényoszlopok fognak szolgálni arra, hogy a hely, ahol élnek megtisztuljon. Az oszlopok beszívják az arra járó emberek sérült mintáit, áttranszformálják magukon. Sok emberben megjelenhet éppen ezért üresség, tanácstalanság, életuntság. Ha valaki jövő-menő lett, maga sem tudja, miért jár be bizonyos útszakaszokat, ő gyanakodhat, hogy a hely megtisztítására kérték fel. Útja során, hogy a tudatosan veszi a levegőt és bocsájtja ki, gyorsan és könnyen építhet fel fényoszlopokat. A lelkemre kötötték, hogy mondjam el ismét.

A Kárpát-medence védett, lehet az okán agyalgatni, de nem érdemes. A valóságra úgysem jönne rá senki, mert akkor a Terv veszélybe kerülne. Az agyalgatás arra jó, hogy a valódi feladattól elvonja az energiát.

Ami itt lezajlik, az a „kihelyezett embereken” keresztül kiárad.

Nehéz napok vannak mögöttünk, mert jó sok sérült minta találta meg azokat, akik képesek már a halhatatlan sejtjeiket némileg tudatosan kezelni.

Most némi nyugalom következik. Árasszátok kifelé a békességet.