Egy kérdése van az emberek felé az égieknek, ez mozgatja a szálakat a háttérben:
EMBER tudsz e maradni mások embertelensége közepette?
Mit választasz?
- Énvelem mindenki rosszul bánik, sem segít, én is ezt fogom tenni másokkal. Nem leszek senki balekja.
- Nagyon sajnálom, hogy mások még ennyire saját félelmeik és frusztrációik rabságában élnek, de én akkor is segítőkész és kedves maradok.
Nem is szeretnék litániákat írni mindehhez, csak az üzenetet továbbítom felétek.
Bárhogy is bánnak veletek mások, soha ne adjátok el a figyelmességetek, kedvességetek, segítő készségetek, mert ettől vagyunk EMBEREK, és ez visz minket tovább a nehézségek ösvényén.
Nem kell olyanná válni, mint amit nehezményezünk másoktól.
Mindehhez hozzá tartozik, hogy kedvesen, de határozottan álljunk ki magunkért, ha pontosan tudjuk, hogy a játszma nem rólunk szól, hanem a másik fél frusztrált világáról.
Mások terhét nem kell a nyakunkba venni, ugyanakkor mindezt nagyon emberi módon is meg lehet oldani. Úgy adni, hogy közben nem vesszük át a terheket, és nem leszünk energetikailag kiszolgáltatottak.
Ahogy írtad, most akkora a nehézség, a káosz számomra, hogy csak előrefele menekültem, minél több mindenen túl lenni és csökkenteni. Nem tudok visszafelé rendszerezni, annyira felőröl a jelen. Még írni sem volt alkalmam. Hihetetlen az egész, mintegy rémálom.
Pedig én ilyen rendszerezős voltam a mostani időszakig, nagyon jó volt rátekinteni a jelentőségekre, hogy mi miért történt. Minden nehézség egy nagyobb jót hozott.
De most, kb. másfél éve van ez az ámokfutás és nem tudok bízni az elmúlt idők konklúziójában, nem érzek jó megoldást. Túlnőtt rajtam.
Talán egy van, egyszer csak vége lesz és a saját világomban érezhetem magam. Pont ez lehet a legnagyobb kihívás, a jelen körülmények között is megteremteni. Igazad van, belső nyugalmat, rendet tenni. Nagyon köszönöm.
Koszonom az irasodat. Valaszkent es iranymutatokent erkezett a bennem kavargo erzelmi kaoszra. 🙂 Mindig mondom a gyermekeimnek, hogy ne alacsonyodjanak le arra a szintre, ahonnan megbantottak oket, eeeees mit csinalok erre en? Hat szinte visszaestem. 🙂 Halat adok erted, kedves Evi! Koszonom, hogy letezel. 🙂
„Úgy adni, hogy közben nem vesszük át a terheket és nem leszünk energetikailag kiszolgáltatottak.” De hogyan? Mikor mi a segítség? Nagyon nagy szükség lenne a hétköznapokban ilyen érett emberek mintára! Mert a megfelelő reakciót mindig a belső kapcsolat stabilitása adja meg. Ez a kapcsolat viszont nagyon sérülékeny, ahogy írtad a napokban, nehézségek idején lenne a lényeg fenntartani. Az a legnehezebb, könnyen elveszik az ember. Viszont nagyon sokszor tapasztalok emberektől bárhol meglepő emberséget, segítőkészséget, hálát indukáló megnyilvánulást. Mintha az isteni mindenhonnan kikacsintana. Ettől függetlenül a komplex érettségre nagyon nagy szükség lenne. Az igazi ‘felnőttre’, – hogy én gyerek lehessek.? Nem vagyok mostanában elég felnőtt a terheimhez, elveszett vagyok, bizonytalan, szabadulni szeretnék.
Nagyon jókat írsz, a legaktuálisabbakat.
Köszönöm!
Nehéz eltalálni az arany középutat. Ha az egyed ismeri eléggé önmagát, a félelmeit, a korlátait, akkor képes rá, hogy tudja mikor hibázott, azt beismerni és rendezni, és azt is, hogy nem róla szól mások undoksága, és azt rendezni. De mindig határozott kedvességgel. Úgy adok annak, aki éppen belém rúg, hogy közben adok neki vigaszt saját problémájára. Mint amikor a szülő, a hisztis gyermekét határozottan, de végtelen szeretettel rendezi. Igazából összecsap bennünk a felnőtt és a gyermeki rész. A gyermeki részünk fél, hisztizik, dacol, támad. A felnőtt részünk pedig megsimogatja a „hülye gyerek” fejét kedvesen, hogy megnyugodjon. Aki szülő szerepeben van, ő most nem lehet gyerek. Mindegy, hogy a gyermeke 50 éves, vagy 5 éves. Valahogy most szétválnak a sorsok egymástól, leválnak kötelékek, a gyerek – szülő kapcsolatok változnak, önállósodnak. Nehéz ezekhez tanácsot adni, mert ahány sors annyiféle megoldás a jelen helyzetben. Mindenesetre követni kell a napi sors jelzéseket, még ha nem is értjük, igazságtalannak tartjuk, vagy bármi… A sors szét válogatja a mintáinkat, és a hibásan rögzítettet, elfojtottat, megkövültet megmutatja. Mert akadály lesz később, sok problémát fog okozni, ha most nem rendezzük. Tiszta képet kapunk a helyzetünkről.
Igen, talán nem rólam szól, nehéz ezt leválasztani, mert hajlamos vagyok mindig magamra vonatkoztatni, hogy hol vagyok én ugyanaz.
Külön nehéz a saját gyerekemmel a felelősséget megfelelően kezelni. Mintha nekem kellene megtalálni az igazi megoldást. Vagy meglátni egy olyan képet, lehetségességet amiért van az egész, ami túlmutat a pillanaton. Akkor lehetek felnőtt, ha a teljesebb képet tudom érzékelni, akkor automatikusan minden a helyére kerül. Köszönöm, nem ragadhatok le a napi problémáknál, nem azonosulhatok velük. Nem menekülhetek ki gyerekként, hanem fölé látni, érezni a mennyet, ez a felnőttség jó önállósága, szabadsága.
Remélem jól értem így.
Igen. jól érted. A szeretetlen részünk szeretne gyermek lenni, és ilyenkor nehéz a saját gyermekünket is nevelni és saját magunkat is.
Ezért jó, ha átnézzük időszakonként önmagunkat, rendezzük, hogy mi a jó bennünk, mi az érték, mert ez betölti a szeretetlen hiányunkat. És néha nem árt kényeztetni magunkat. Egy jó könyv, szép ruha, egy jó kávé barátokkal, kedvesen beszélni másokról, másoknak, segíteni ott ahol ennek helye van stb.. Ez is betölti. Utána könnyebb felnőttnek lenni.
Nagyon köszönöm! ?
Azt szerettem volna írni, csak aztán elfelejtettem, hogy milyen jó érzés lenne látni Téged a saját helyemben, hogy Te mit csinálnál, hogy oldanád, élnéd meg? Bocsánat, nem terhelni akarlak vele, csak elálmodoztam, hogy gyerekként néznélek teljes nyitottsággal és mintegy karácsonyi csodában csak figyelhetnék.
Ahogy most mondod, én nem szoktam foglalkozni azzal, hogy mi bennem az érték, inkább a hiba kerüléssel, másokban szeretem meglátni az értéket és azért nagyon jó érzés a hála.
Nagyon nehéz magammal szemben átváltoztatni az irányultságot, azt hiszem az a baj, hogy alapvetően azt érzem nem hibázhatok, mert akkor mi lesz.. És amit jól csináltam, már figyelembe se veszem.
Gyakorlatban nekem sem mennek a dolgok egészen úgy, ahogy szeretném. Csak talán jóval előbb átlátom a helyzetem, az okát és a kifutását. Gyorsabban átlátom a miérteket, és azt is, hogy körülöttem kinek mi a szerepe és a megoldása. Egy nagy játék részesei vagyunk, és a problémáink oka vagy megoldása legkevésbé van nálunk. Legfeljebb, ha mindent időben rendezünk, akkor kevesebb katyvaszt kell bogozgatni.Nézzed át a mögötted lévő éveket, és vedd át, hogy mit is oldottál meg. Ez helyére teszi az eddig káoszos puzzle darabokat. Ha mindig csak előre mész, akkor rendetlenség maradhat utánad. Olyan mintha a gardróbban csodás ruhák és cipők lennének, de te soha nem találod őket, mert nem nézted át és nem rendszerezted.Tedd meg. Sokkal egyszerűbb lesz utána, és rájössz, hogy erős vagy, magabiztos, hiszen olyasmiken végigmentél, amin mások nem tudtak. És hibázhatsz. Nincs ember, aki ne tenné. De észre kell venni és kijavítani. Ez tesz téged többé.