Az elmúlt hetek sötét káosza után tisztult kissé a kép, kikristályosodtak bennünk a felismerések, az erők, a jövőért teendő feladatainkhoz kellő változtatásokhoz az energia némileg koncentrálódik. Közben pedig az erőnk használatának felelősségét és hárítását tanuljuk meg.

Ez az energia eddig csak percekre adatott meg, fenntartva bennünk a reményt. Sokszor visszájára fordult, pont az ellenkezőjét érve el, mint amit szerettünk volna.

De a remény mindig megmaradt, hogy tudunk változtatni a jövőnkön, és mindaz a gondolat és vágy, ami bennünk van, anyagba foglalódik a megfelelő pólusokkal.

És itt nem arra gondolok, hogy veszek kocsit, hanem inkább arra, hogy mit is tehetek azért, hogy a Föld és gyermekeink jövőjében ne kiszolgáltatottság, szolgaság, félelmek és háborúság legyen.  Hogy ezek nagy szavak? A saját magát a Teremtés Rendjében felismerő ember tud változtatni a világán. Ennek iránya pedig az ő letisztul gondolataiból és érzéseiből fakad. És mindezek mögött ott rejlik az Erő, amely válhat pusztítóvá vagy alkotóvá. Mint amikor a víz haragos lesz és pusztít. Vagy éppen termékennyé teszi a földet.

A most kezdődő folyamat az Erőt fogja újrakovácsolni bennünk. Meg fogjuk tudni tenni mindazt, ami eddig csak halogatás, energiátlanság, kemény küzdés eredménye vagy eredménytelensége volt csupán. Az Erő mintái eddig gazdáikat keresgélték, mások fogták be és le. A Gazda félt, vagy nem tudta használni, vagy nem ismerte fel, hogy hozzá tartozna, önértékelési zavarai miatt.

Aképpen lehet megkülönböztetni magunkban az erőket, hogy amihez úgy állunk, hogy „több vagyok másoknál”, arról tudhatjuk, hogy nem a miénk. Ahol okoskodunk, túl sokat beszélünk, és nem cselekszünk, az sem a miénk. Lehetett volna, de énkép zavaraink miatt nem tudunk vele jól élni.

A saját erőnk teljesen természetesen nyilvánul meg rajtunk keresztül, mint ahogy tudjuk, hogy egy bútor készítő szép szekrényeket készít, és élvezi munkája gyümölcsét a maga szerénységében, és tudja, hogy mindig lesz kenyérre valója, mert a keze munkája értékes, minden más erő is így nyilvánul meg.

De mondhatjuk úgy is, hogy összpontosul bennünk a kellő erő ahhoz a feladathoz, amely lelkünk vállalása ebben a világban.

Megláthatjuk hamarosan, hogy mennyit sikerült megoldani a ránk bízott feladatokból. Mennyit oldottunk fel saját felismeréseinkkel, változásainkkal. Az Erőnk ehhez fog igazodni.

Visszatér, mert jó tanítványok voltunk, vagy csak a töredékével élhetünk, és gyermekeink tovább finomítják. Vagy elvész végleg, mert a felhalmozott félelem rétegeken keresztül képtelen már áthatolni. De nem vész el végleg, mert felbukkan valahol máshol, másban. Mint ahogy a víz is utat talál magának a Föld mélyéből. Lehet, nem a legegyszerűbb úton jön fel a felszínre, mert sziklák zárják az útját, de elkanyarodik, és máshol lel magának utat. Az energia is így működik bennünk. Van, ahol tör-zúz maga előtt, mert érzi, hogy kevés kell a felszínig, és mert sok felgyűlt az ősök munkája révén. A sok ereje átszakítja az utolsó korlátokat. És van, ahol a mélyrétegekben kanyarog még, keresi az utat a felszín felé. Ha jól ástuk a mély kutat az emlékezetünkben az elmúlt évtizedekben, akkor most az erő már a felszínen van, csak a helyére kell igazítani magunkban, meglelni a módját, hogy miképpen vezethetjük ki a külvilágba építően. Mert lehet rombolóan is.

Ami az elmúlt évtizedekben zajlott, de mondhatjuk úgy is, hogy az elmúlt évszázad történései mind a mélyre ásást szolgálta térben és időben. Minden félelemből született démon megmutatta magát és ténykedését. Minden tiszta minta szintén megmutatta magát.

A felelősségérzet az erőnk használata miatt szépen megformált minket. A feladat, amely a sorsunkra nyomta bélyegét, erősen mutatta a korlátainkat.

Felmerül a kérdés, hogy akkor a Földünk vezetését miért ilyen szűk látókörű emberek végzik? Őrájuk nem hat mindez?

De igen hat. Ők is eljátsszák a maguk szerepét, és a formálódó erő őket is rendezi. De előtte még a belső világunk mélységeit formálja át. Mint ahogy a Föld is változik alattunk. Ami a Föld belsejében zajlik, az zajlik a belső világunkban is.

Amikor a belső világunkban némileg Rend kerekedik, akkor kezd a külvilág ennek hatására átalakulni körülöttünk.

Nehéz megtanulni egyszerre ÉN-ként és MI-ként gondolkodni. Hol a határ és mi hová hat?

Amire most szükségünk van. Kellő öntudat. Nem alá és fölé becsülése, hanem egy egészséges és békés ÉnKép. Felelős gondolkodás. Önmagam és környezetem felé. Átlátni a döntéseim okát és következményét. Amikor ez valamennyire rendezett, akkor tud a saját ERŐ felelősen színre lépni.

A test vezeti vagy fogja le a Erőt. Az Erő cselekvés eszköze. A MI egységében, hálózatában hatni vele hatalmas felelősség. Van olyan ember, aki egész életében ezt tanulta. Erő nélkül és erővel élni. Visszájára fordított erővel mi történik, és egy türelmes, békés, szemlélődő erő kivezetéssel mi történik a külvilágban. Mikor szabad és kell az erőt használni és mi a módja. És mikor nincs hozzá joga az egyednek. És sorolhatnám még a kérdéseket, amik ezt a tanulási sorsot kísérhetik.

Az biztos, hogy nem könnyű sors. A felelőssé különösen kiéleződött az elmúlt időszakban. Szinte azonnal válasz érkezett, ha beavatkoztunk a „sors útjába”.

A szabad akarat és a döntési felületeink egy teljesen más folyamat. A sors útjain használjuk ezeket. Az eRŐ pedig eltéríti a sors útjait, vagy új utat szab.

Hosszú távon alkotó erővel bíró felelős döntéseket és békés napokat kívánok Mindenkinek.

És még egyszer elnézést kérek, ha nem mindig érthető, amit írok. Ha sok magyarázat lenne minden mondatom mögött, akkor a lényeg elveszne. Elvileg az évek alatt leírt napi üzenetekben ott van a minden szavam mögötti értés. Követtük az ERŐ formálódását és építkeztünk tudatosan.

De ha valaki szeretne bármiről többet tudni, írja meg, és kibontom a mélységeket.