Ez a hét sok, nagyon sok, a  „nem látható térben „ való energia mozgást hozott. Nagyon mélyről, nehezen érinthető rétegekből.

Hozott mély megértéseket, hozott olyan köröket, amelyek már lejátszódtak, és most más köntösben ismét itt vannak. Mit is kezdünk vele?

Levonjuk a múlt tanulságait?

Új karmát indítunk?

Sok múlik azon, hogy az önértékelésünk milyen irányba változott.

Az ERŐ, amely formálódik bennünk jogosultságokat ad, majd elvesz.

Felbukkan, majd elveszik.

Egy biztos. A hamis képeket durván megmutatja a sorsunk. Rámutat fonák gondolkodásunkra, helytelen viselkedési mintáinkra. A helytelen szót pedig ne emberi elvárások szerint gondoljuk, hanem a lélek mintáink igazodása, vagy elcsúszása mutatja.

Nehéz lenne megfogalmazni mindazt, ami mostanság zajlik. Kellene hozzá atomfizikusi végzettség, magas szintű kémiai és orvosi tudás. És még egy olyan dimenzió elméleti tudás, amely nagyon kevés embernek adatott meg.

Így én csak egyszerű szavakkal próbálom leírni, mit is kezdhetünk most.

Valahol döntöttek, döntenek felettünk, miután átvizsgálták erőinket, és általunk használt módját. Közben leválasztások is történtek. Láthattunk szabad szemmel is „entitásokat”, főleg éjszaka. Ezt megelőzhette némely eltávozott anyai ősünk egészen erősen látható megjelenése. Erők, lélekminták egyesültek, ugyanakkor le is váltak. Ezek már nem emberi döntések. Nagyrészt nem számít mit is akarunk, mit is bírunk. De az igen, hogy segítjük e testünket és lelkünket, vagy pusztítjuk.

Egy „felső döntés” eredményeképpen megváltozik a Tanács mérlegelő, védelmi és tanító programja. Az ÚR – Ember kapcsolata megváltozik. Ez sok idő lesz, de a régi kapcsolati minták kiiktatása zajlik.

Az energia mozgások fontos útmutatók a testünkben. A fájdalmak mutatják az elakadást, a torzulást. Hirtelen fáradtságok, nyugtalanságok. Hirtelen becsapó fájdalmak. Rossz érzések mind-mind megjelennek. Az érzelmek hullámzása megmagyarázhatatlan, ne is keressük a jelenben az okát.

Ami a sorsunkban megállít, az a gondolkodásunk hibáira mutat rá. Túl vagy alá kompenzált önértékelésünkre.

Ahol falakba ütközünk, ott a kommunikációnk nem jó. Túl sok vagy kevés. Vagy a hang mögötti érzelem helytelen.

Mi a mód, ahogy megvalósítjuk önmagunk?

Önző, másokat nem figyelő?

Vagy áldozatként jelenünk meg?

Tudunk e mások fejével gondolkodni? És a sajátunkkal is?

Hogyan tesszük össze a belső világunk a külvilággal?

Hogyan ébredünk öntudatra? Az öntudatra ébredés a lelkünk külvilágban való megjelenése.

Elfojtjuk? Egyáltalán ismerjük a lelkünk?

Vagy csak a külvilág formál?

Sok nehéz kérdés, de az elmúlt évszázad is már erre készített fel minket. A szüleink tükrébe belenézve láthatjuk hibáink és erényeink.

Ebben a sorsunkban pedig ott volt Minden. Csak össze kell rakni, hogy tiszta képet kapjunk lelkünkről, és megnyilvánulási módjairól.

Elérhetnek pillanatokra a megvilágosodás pillanatai. Hirtelen tudjuk, hogy Minden egyszerre zajlik, és egyszerre van jelen. Idők, terek, dimenziók. Mind itt rejlik ebben a pillanatban a testünkben. És akkor  már nem fontos semmi, ami eddig fontos volt. Elengedjük örökre, hogy más, értékesebb energiák tudjanak megjelenni. Aztán elmúlik az érzés, és futunk tovább. De valami gyökeresen megváltozott.

Holnap elkezdődik egy nagy hajrá. És mondhatjátok, hogy ez eddig is így volt. Minden kint van a felszínen megvilágítva, amivel dolgunk van.

A most jövő időszak a lelkünk puzzle képének kirakása lesz. Egy tiszta kép megalkotása.

A legjobban úgy járunk, ha a karácsonyi ajándékok saját kezünk által készülnek, önmagunkból.

Minden nap adjunk valamit valakinek. Önmagunknak vagy szeretteinknek. De ne tárgyat, ha el lehet kerülni.

Jó szót, gondolatot, kedvességet. És önmagunknak is.

Ezek letisztítják az adósság térképünk, rendezetlen, szeretetlen mintáink, olyan gondolatokra késztetnek, amire másképp nem jutna idő. Olyan energia mozgások, minta rendezések történnek meg általa, amely nélkül nem tudjuk a jövő évet jól megkezdeni. Mert nem fogjuk tudni miből is gazdálkodhatunk.