Most már túl vagyunk egy letisztázó időszakon. Pár fátyol lehullt a szemünk elől.

Hol hazudtunk magunknak?

Hol fújkodtunk üres lufikat táplálva soha meg nem valósuló álmokat?

Hol rendeztünk olyan teret be magunknak, amely nem is a miénk?

Hová óhajtottunk tartozni, ahová nem is tartozunk?

Mit tápláltunk energiával, ami nem is a mi sorsunkhoz tartozik?

És egy másik szintű kérdéskör?

Milyen embereknek adtunk energiát, akik meg sem becsülték?

Kikben hittünk, akik nem is látták valódi énünket?

Hol szolgáltunk hitünk erejével, miközben csak használtak minket?

Mi a valódi álmunk?

Kiktől vártunk segítséget, soha meg nem kapva ezt, de mégis odafordulva?

Sok sok kérdésre jött meg a válasz a Varázslatok pillanataiban, ahol a fátyolt lehullt szemünkről.

Lehet, úgy érezzük kiürültünk, elvesztettük mindazt, amiben eddig hittünk.

De igazából csak leegyszerűsödött minden, és letisztult a csilli villi maszlagoktól.

Hogy mit is kezdünk mindezzel, az nagyon nem mindegy.

Drámázunk és depizünk csalódottságunkban?

Vagy újragondolunk mindent egy letisztultabb, józanabb kellék tárral.

Ki is vagyok ÉN?

Erre kaptunk és kapunk választ.

Hogy ez tetszik e?

Hát tetszen. Mi raktuk össze, ennyit sikerült. De erre lehet már építkezni, mert megszűnnek a légüres, semmit mondó, múlt árnyaira építkező vagy csillogástól semmit nem látó történeteink.

Ne hiányozzanak, mert csupán a szakadék széléig segítettek el mindenkit.

A jövő év nagyon mozgalmas lesz. Cselekvő. Sok józan észre lesz szükség.

Nagy léleksebek gyógyulhatnak be.

Csupán az emberi negatív döntések, a változásra való képtelenség, akaratoskodás, dacolás, kis látótér tud keresztbe tenni a fejlődésnek.

De továbbra is segítjük egymást, és az Összefogás ereje megsegít mindenkit a tovább lépésben.