Ma egyfajta családegyesítés zajlik. Elsősorban lélekszinten, ami elhozza magával a fizikai szintű családok újragondolását is. És ez zajlani is fog elég sokáig.

Mindennek eredményeképpen lélek kapcsolatok tisztulnak le.

Érdemes körül nézni, hogy a fizikai kapcsolatainkban hol van még feszültség, hol nincs rendeződés, hol van érzelmi túlfeszítettség.

Ennek köre elég nagy. Barátok, kollégák, szülők, volt társ és jelenlegi társ és annak volt és jelenlegi társai.

Ez nagy kör, de a lélekcsaládban szerepet játszanak.

És mindezt úgy gondoljuk át, hogy ők tükröt tartanak a mi belső világunkról, és a belső világunkban zajló lélekrészeink kapcsolati viszonyáról.

Ha eddig ezt nem gondoltuk így, most kénytelenek leszünk, mert betegségek kísérik a belső zajongások rendezési vágyát.

Éppen ezért ne szidjuk és ítéljük a külvilágban mutatkozó problémákat, hanem értsük meg az okát önmagunkban. Hogy miért is a külvilág azon szakaszát érzékeljük és éljük, amiben éppen vagyunk.

És hogy mindez bonyolultabb legyen, a már nem e világban élőkről is szó van. Sokan együtt élnek a leszármazottakkal, és rajtuk keresztül próbálnak oldáshoz jutni, vagy éppen az élők tartják őket fogva.

Igazából a sors nagyon jól mutatja mostanság a helyzeteinket és bennünk élő lélekrészekkel való viszonyunk.

Kitől mit várunk el?

Kinek adunk kényszeresen?

Kinek adunk tiszta szívből?

Ki foglalja el a vélt vagy valós helyünket a világban?

Kit nem tudunk elengedni?

Kit nem akarunk látni?

Mind mind útmutató számunkra a bennünk lévő világról, és szereplőiről, akiknek helyet adunk auránkban.

Van egy keleti történet, ami nagyon ide illik a most zajló történésekhez. Csak a lényegét tudom elmondani nektek.

A Mester ül az úton két város között a tanítványával. Odaér hozzá a vándor. Megkérdezi a Mestert, hogy az Út következő városában milyen emberek élnek, mert ahonnan ő jön, ott hazug, rossz indulatú emberek élnek. A Mester elmondja neki, hogy a következő városban is olyanok élnek. A vándor tovább megy szomorúan.

Jön a következő vándor. Megkérdezi a Mestert ő is, hogy milyen emberek élnek a következő városban és elmondja, hogy ahonnan ő jött, ott kedves segítőkész emberek laktak. A Mester megnyugtatja, hogy a következő városban is ilyen emberek laknak, a vándor pedig nyugodt lélekkel megy tovább.

A tanítvány mérges lesz a Mesterre, hogy miért hazudik a vándoroknak. A Mester pedig elmondja, hogy a vándor mindenhol azt leli meg, amit önmagában hordoz.

Én pedig el tudom nektek mondani, hogy bár látom az emberek árnyalt oldalát, de mindig a jót nagyítom fel ösztönösen, és bár sok problémával találkozom az életemben, de mindig valaki segít megoldani. Mert a problémák mellett ott a megoldás is. De kell a türelem és a bizalom. De ehhez magamban kell mindig megfigyelni a reakcióimat.

És kell tudni, hogy kiben mi rejlik, és a gyengeségeikre nem építeni.

Egy példát elmondanék a saját sorsomból, ami tudom a sok válás miatt elég gyakori család bomlasztó probléma lehet.

A hétvégén páni félelem uralt. Úgy éreztem, nem tudok többé kilépni az ajtón. Váratlanul jött, de sokszor éreztem már régebben is. A félelem a gyomromban, kézzel fogható volt. Engedtem a félelmet, kértem a bennem rettegő lélekrészt, hogy mutassa önmagát. Végére akartam járni, mert ez az érzés komoly akadály a sorsomban.

Megkaptam a választ, a gyermekeim apjának jelenlegi társa által. Ők nagyon jó pár. A családom bővült őáltala, és a fiaim jó pótanyuja.

Amit ő képvisel, őt kell magamban gyógyítani. Az ő sorsa, betegsége is gyógyulni fog, és a bennem élő lélek rész is.

Ami akadályozhatott volna mindebben, az az irigység és féltékenység érzése őfelé. Fiatalabb nálam, szebb, és a jó természete miatt nagyon szerethető.

A fiaim birtoklása, és az ő elmarása tőlük. Apjuk befeketítése. Ezek közül egy is méreggel itatta volna át a családot. A lélekcsaládot, ahonnan ő is érkezett, mert minden ismerősünk közeli „rokon”  lélekcsaládban. Szeretjük e, vagy sem.

Hazudnék, ha azt mondanám nem jelentek meg az érzések annak idején, de nem tartott sokáig, kb. 5 percig. Ez elég volt, megjegyeznem.

De az örömem nagyobb volt, hogy ő jött, és nem más. Őrá rábízhattam a volt férjem, és a gyerekeim sem fognak tőle rossz szót kapni soha.

Viszont én a lélekcsalád ANYAI mintáit hordozom, ezért bennem ott él ő is. Érzem, amit érez. Összefügg a sorsunk, ha felfogjuk agyilag, ha nem.

Segítjük egymást? Vagy féltékenykedünk saját kisebbrendűségi érzéseinkből kiindulva?

Ez nem mindegy.

Egy szóval nagy család rendezések folynak. Létrejöhet más lélek családokkal is kapcsolat, ami kitágítja a teret.

Meg kell tanulnunk MI –ként gondolkodni ahhoz, hogy tovább lehessen lépni. A MI állapotban pedig az ÉN pontos helyét meglátni.