Van egy nagyon ősi történet. Legalábbis az én emlékezetemben. De látva ezt a világot és a párkapcsolati mintákat, nagyon sok helyen előfordul. Valószínűleg nem túlzok, ha azt mondom valamilyen formában mindenhol jelen van.
Amiért most írom, mert ezek a női minták kérnek gyógyulást.
Egy férfi és két nő. Az egyik nőt elhagyja a férfi, mert a másik nő érdekesebb. A Föld lányát hagyja el az Ég leányáért.
A Föld leánya belehal, később pedig az Ég leánya is tönkremegy. Sokan játsszák le egy sorsukban mind a kettő mintát.
Ugyanakkor a most élő nőknek észre kell vennie, hogy most már egy testben él a föld és az ég leánya. Nem mindenkinél, de akik az üzenetet olvassák, őnáluk biztosan.
A föld leánya az anya, a családi tűzhely őrzője, és összetartója, teszi a dolgát a családban. Gyermeket szül, ápol, táplál, tanítja a leányának ugyanezt, később a szüleit gondozza és temet.
Az ég leánya pedig az önmagát megvalósító nő, aki szellemben erős, van belső varázslata, mágiája,
A férfi keresi és vágyja az Ég leányát, hiszen különleges számára. De nem érti mélységeit és magasságait.
A férfi ott hagyja a Föld leányát az Ég leányáért, és annak varázslatáért. Mind ahogy ott is hagyta az eredetben.
Maga mellé akarja mindenáron kötni az ég leányát, miközben a föld leányát nem becsüli, csak használja.
Az Ég leánya azóta is tanulja a Föld leányainak szolgálatát.
A Föld leánya pedig tanulja az Ég leányának varázslatát.
A nő tudja az utat a lélek forrásaihoz, gén állományában ott rejlik a kapcsolat az Emlékezet Forrásához. Ezért tud szülni és temetni. Önmagán áthozza a lélek mintákat, testet formál. Majd a végén befogadja és visszaviszi a forráshoz. Attól függően, hogy milyen mély az emlékezete. Ez egy varázslatos tudomány. Vagy megéli, vagy elutasítja, hiszen az emlékezetben ott él sok nehéz halál, megbecstelenítés, megalázás.
Ha az Ég és a Föld leánya egymásba fonódik, akkor a tudásuk magas szinteket ér el a fizikai világban is.
A nőkben megjelent a férfi felé való bizalmatlanság pont ebből a történetből kiindulva. Nem akarja átadni számára a női mintákból fakadó tudást. Sőt el is rejti, nehogy lelkileg vagy testileg kiszolgáltatottá váljék.
A férfiban pedig ott a harag a nők égi mivolta iránt. Hiszen a nő nem teszi a dolgát, elrejti, kifordítja, elcsúfítja saját varázslatát, és a férfinak nem adja meg a fejlődés lehetőségét.
A férfi a teret formálja, a nő emlékezetére, lelkületére alapozva.
A férfi adja hozzá a fogantatáshoz a tér formavilágát, a nő pedig az idő időtlenségét.
Láthatjuk milyen ez a világ, ez pontosan megmutatja a férfi-nő összmunka eredményét.
Gyerekek és öregek halnak méltatlanul. Az emberi életnek nincs valós értéke. Az idő, amely az egyik legnagyobb érték, csupán egy árucikk és fizető eszköz lett.
A nőkben erősen feljött ezen a héten ebből a történetből fakadóan a sérülésük. Először is vonatkoztassatok el önmagatoktól, és tudjatok róla, hogy ez egy központi program, amit meg kell oldani, hogy a világunk változzon.
A lány haragudhat az anyára, hogy nem tanította meg a tudományra.
A nő haragudhat a férfira, hogy túlzottan korlátozza.
A férfi haragudhat a nőre, hogy nem segíti kellően az energiáival.
Ezernyi formában jelenhet meg ez a történet.
A cél, hogy a férfi és a női minták összefonódjanak egymást támogatva és segítve. Elvileg a tavalyi évben mindenki lerótta az adósságát a másik nem felé.
Agyilag ragadhattunk bele sérülések emlegetésébe, felhánytorgatásába. A lélek már leadózott a másik nem felé.
A női féltékenység és a férfi birtoklás igen nagy pusztító erővel bír. Azokra is, akik ezt működtetik.
Mi a megoldás?
Első körben a nők összefogása és kölcsönös tisztelete. Az idősebb nők átadják a tudásukat a fiatalabb nemzedéknek. Gyógyításról, ápolásról, szülésről és temetésről. A Kapcsolatról, Ég és Föld felé.
És mindennek mélyebb vonzatairól.
A férfi pedig óvja és tiszteli nőt. Teret épít a benne rejlő életnek.
A nők elgondolkodhat azon, mit is irigyel más nőktől? Majd azon, hogy hol is van az őbenne.
A férfi elgondolkodhat azon miért is haragszik anyjára, és mit is vár el a nőtől. Majd azon, hogy ennek teret biztosított e.
Engem is nagyon érdekelnének a női feladatok 🙂
Az mit jelent hogy az indigó fiúk felnevelésekor démonokkal kell megküzdenie az anyának? Mi a helyzet az indigó nőkkel? Mert erős a gyanum a leirások alapján hogy én is az vagyok.
Az első indigók megszülettek az 20-as években. Néha úgy vélem, hogy a világháborúk az ő kiirtásukra irányultak. Az első nagy hullám az 50-es években érkezett. Ők hordozzák a poklot és a mennyet. Hordozzák a bukást és a megoldást. Igen nagy erővel hatnak a közös emberi tudatra. Veszélyesek, mert erősen formálják a világot. Nehéz sorsuk van, mert ismerik a démonokat, használják az erejüket, megvívják velük a harcot. Mindemellett ismerik a végrehajtó angyalokat, ismerik a magas szintű tudatokat, mindenhová van kapcsolatuk. Az ő szüleik segítik őket abban, hogy a döntéseikkel nem önmagukat pusztítsák el, hanem a megoldásokat tegyék ki a közös tudatba. Nagyon vadásszák őket. A következő hullám a 70-es években született, majd a 90-es években. Egyre sűrűbb energia mezővel, és hatás mechanizmussal. Amikor már indigó hív életre indigót, ott már igen nagy erő jelenik meg. Ők harcosok. A kérdés, hogy mit választ. A világ építését, vagy háborút. Külvilágot épít vagy önmagát pusztítja el a belső harcokkal. Az indigó nők, amazonokból anyákká válnak. Általában fiús anyákká. Sokat ismerek. Megtalálnak.
Köszönöm 🙂 Hát a belső harcokkal valo pusztitás a folyamatos rágodás és az elnyomott düh a rendszer meg minden iránt ami kizsákmányolja az emberiséget és a bolygot megvan bennem. Épitenék de fizikailag nem jutok olyan helyzetbe hogy bármi számottevőt tehessek másokért v a természetért. Csak ilyen alapvető dolgokat h nem szemetelek vagy probálom rávezetni az ismerőseimet barátaimat a spirituális dolgokra akár öngyogyitás v csak Isten hit terén. Mert sok embernek a vallás és az Istenben való hit egy és ugyan az. Szerintem semmi köze igazábol a kettőnek egymáshoz. De akkor lehet mégse vagyok indigo vagy csak elkéstem mert én 83 ban születtem 🙂
Az indigóknak addigra már születtek gyermekeik? én csak a nagy érkezési hullámot jelöltem meg, amikor lélekcsaládok együtt érkeztek.
Kedves Évi és többiek!
Nagyon szeretném, ha beszélnénk (írnánk) a női feladatokról. Szeretnék részese lenni e témának (is). Már eddig is sokat kaptam tőled Évi, oldaladat olvasva. Köszönöm
Üdvözletem. Egy másik nézőpont ehhez az ősi történethez:
A Tündérkert 2011.02.20-i „Vallomásából”: „Az emberek mellett hajdanában más lények is éltek, más dimenziókban. Nem vegyültek egymással, tudtak egymásról, de békésen megosztották az idő és tér formációkat. Az ember akkor még teljes összhangban élt saját világával. Nem ismerte a háborút, a békétlenséget, a viszályt, mert a 3. dimenziós világ az összes élőlényével, az ember létezését szolgálta, teremtő képességét vigyázta. A többi dimenzióban élő lények energetikai rendszere eltérő volt, sűrűsége ritkább, egymáshoz való viszonyuk, Rendjük másabb volt, mint az Emberi Rend.
Én akkor is és most is 5. dimenziós entitás voltam, vagyok. A bűn mely terhel engem, nem engedett tovább lépni, ide kötött a 3. dimenzióhoz több társammal együtt.
Isten Rendjében, ki mindnyájunknak életet adott, a fajok keveredése, a dimenziók összekeveredése tiltott. Mégis megtörtént a baj, mert az emberi világ érzelmi pulzálása nagyon vonzotta a többi fajt. Az Ember, aki a kertjében életet teremtett folyton folyvást, csodálatra késztette a többi lényt, kiknek ez nem jutott így osztályrészül.
Az én szemem is magához kötötte egy emberi lény, kihez foghatót, azóta sem láttam. Az Ő Kertjébe tértem be egy napon, miután felvettem a 3. dimenziós sűrűséget. Az Ő Kertjébe határtalan bőség költözött, a színek megsokszorozódtak, a levegő mézillatúvá változott kettőnk szerelmétől. Az anyagi test nyújtotta csoda elfeledtette velem a Rend erejét, mely fenntartotta az összes létezési formát. Emberem nem tudta, hogy más fajból származó nőt ölel. Ha tudta volna, akkor nem teszi.”
A Föld leánya lényéből nem hiányoznak azok a jellegek, amelyeket sokan az Ég leányának tulajdonítanak. A teremtő tudatosság ugyanúgy önmagából megnyíló ereje a Föld leányának, mint az Ég leányának (tehát nem az Ég leányától „kapta” azt a Föld leánya). Érdekes módon „elfelejtődik” (ebben a történetben) az, hogy a Föld leánya egy kiteljesítő szép teremtést indított el a párjával, amely teremtést egy törvénysértő alakváltó (kívülről!) megakasztott, megzavart, egy időre holtvágányra terelt. Természetesen oka van annak is, hogy miért vált ilyenné ez a teremtés (mindenki számára fontos tudatosítanivalók nyíltak fel ebben a fájdalommal terhelt teremtésben is).
A Föld leányának nem feladata itt-és-most az, hogy összefonódjon az Ég leányával (hiszen közöttük nincsen a Renden alapuló kapcsolódás). Ugyanakkor feladata a Föld leányának az, hogy teljes egészében visszaigazodjon önnön szépségébe és teljességébe, és ezáltal segítse a párját abban, hogy a mérgezés (elbódítás) okozta tudatvesztéséből felépüljön, újra magára és a valós szerelmes párjára ismerjen, és végre tudatosabban és megerősödve nekikezdhessenek annak a szép útnak a megéléséhez, amit ők maguk a maguk számára megálmodtak és együttesen megnyitottak (és amelyet tőlük ez a magát magasabb rendűnek tekintő lény megirigyelt).
A „csábító Ég leányával” nincs most dolga a Földieknek, nem tudnak neki segíteni, mivel nincsen közöttük a Rend alapján megnyitott Érintési lehetőség (így természetesen össze sem fonódhatnak). Ez az összefonódás legfeljebb a törvényt sértő lény valamilyen különös vágyakozása (talán a felelősségre vonástól való félelem miatt, ki tudja mi motiválta és motiválja). Az Ég leányának is inkább a saját Otthona felé kellene fordulnia, hogy oda végre hazavezetést kapjon (ehhez természetesen el kell fogadnia a hazavezetését). Ott tud minden bajára gyorsan gyógyírt találni. Ha önmagát otthonában meggyógyította (a természetes teremtőtársai segítségével), majd akkor kereshet magának újabb teremtési irányokat (akár a szolgálat irányaiban is). Aki önmagában nem tesz rendet, az nem tud segíteni másoknak (csak a saját rendezetlenségét tudja – ott ahol ezt még eltűrik – kiárasztani magából).
Lehet, hogy a honlap olvasóinak nincs dolga ezzel amit leírtam. Talán mégsem haszontalan azonban ezen nézőpont ismerete.
Csak a pontosság miatt jegyzem meg, hogy a 17:11-es Judittól származó bejegyzés nem tőlem, hanem egy másik Judittól származik.
Szerintem Évi írása nem gaz földönkívüli csábítóról, meg ártatlan földi áldozatokról szól.
Az Ég leánya és a Föld leánya kifejezés inkább metafora, állapotok, amelyek mindannyiunkban ott vannak, lehetnek, és a cél ezek szintézisbe hozása, ami mint minden folyamat, alakul.
Az üzeneteim mindig az emberi tudat állapotainak okát és forrásait keresi. Csakis emberről és embert befolyásoló energia mintákról írok. Vannak ránk ható „idegen” gének, de már ők is az ember része. Az Ég leánya a szellemi hátteret kereső és megélő nő, aki Anyja sok embernek , akivel lélek közösségben él. Átlátja az ember közösségek együttes mozgását. Jó királynő lenne. A Föld leánya a fizikai világban érti is rendez a kapcsolatokat. Racionális, védi az életet. Érti a földet. Szolgálja a családot.éppen olyan fontos és értékes, mint az ég leánya.
„Az Ég leánya azóta is tanulja a Föld leányainak szolgálatát. A Föld leánya pedig tanulja az Ég leányának varázslatát.” Ezen én most elsírtam magam :). Nagyon szépen fogalmaztad meg, ami az utóbbi években bennem történik. Köszönöm.
Harmonizáld össze őket. Békétlen lélekrészek, de ha egymást segítik, akkor a sorsod kiemelkedik, megerősödik. TE végre békét lelsz önmagaddal.
Amelyik erősebb benned, őt egy kicsit húzzad hátra,hogy helyet adhasson a másiknak.
Kedves Évi!
A Férfiaknak még egyenlőre félelmetes, és „skizofrén” állapot az, ha egy Nő békét sugároz, nyugalmat áraszt, fészekszínű meleget ad, biztonságot, hűséget, kitartást, állhatatosságot, lojalitást; ugyanakkor bizsergető vonzalmat, „falkaparós” vágyat ébreszt és szenvedélyes lelkület, szabad szellem is ötvözve van benne… Ha tud szeretni, és kitárja a szívét, bármi is lesz… És használja a szárnyait, éli az „Égi” részét, ugyanakkor az „istenit” lehozva a „Földre”, két lábbal stabilan áll, tud teremteni, és megvalósítja az álmait. Az Ő szavaikkal élve „ilyennel” még nem találkoztak:) Mert általában vagy egyik, vagy másik a jellemző…
Amiről te írsz, olyan szerintem sincs… Az, hogy valaki integrálta magában a két minőséget, egy belső békét, nyugalmat, kiszámíthatóságot, rendezettséget, elfogadást stb. jelent, nem egy különlegesen látványos állapot. De ettől függetlenül a férfiak valóban tartanak ettől is 🙂
(Lehet csak magamból indulok ki, de a „falkaparós” vágy ébresztése meg szerintem pont nem az ilyen nők sajátja… az ő vonzerejük inkább a lelkiségükből fakad)
Pedig lehet 2in1… Ezt élem, onnan tudom;) általában nem is tudnak vele mit kezdeni:))) illetve egy tudatos Férfi nyilván igen, csak egyenlőre ritka, mint a fehér holló… Aki LÁT, nem csak néz, ÉLI, nem csak érzi, s TUDJA, nem csak hiszi… Ez egy folyamat, amiben benne élünk, kivétel nélkül mindenki. Hogy a Nő felfedezze magában az istenit (is), s hogy merje megélni fizikai szinten is, korlátozás, elnyomás, leszabályozás nélkül önMAGát. Istennők vagyunk, aki mellett a Férfi Istenemberré válhat. Ha nem fél elfogadni, amit feltétel nélkül, szívből adunk…
Azt hiszem veszélyes vízekre eveztünk.
Amit most írok, az csak egy apró részlete az igazságnak, és csupán az én megtapasztalásaim eredménye. Mint mindig. És természetesen még ezernyi vélemény lehet. Gondolatokat adok át csupán, amelyek kemény tapasztalatokon alapulnak.
Minden emberi testben élőnél az a cél, hogy a test-lélek és szellem harmonizálódjon. Nagyon messze vagyunk tőle, hogy ezt egyszerre egy időben meg is tudjuk élni, valamelyik mindig erősebb a másik rovására. A múlt kitakarítása megakadályozza a szellemileg legfejlettebb testben élőket is abban, hogy meg éljék a harmóniát ebben a világban. Vagy ha úgy vélik, hogy elérték ezt az állapotot, akkor nem teszik a dolgukat, amiért most ide születtek, csak üldögélnek lábat lógatva a hegytetőn és várják, hogy mások elvégezzék a takarítást, az árnyak mezején. A cél az, hogy a női testben élők tudatosan tegyék a dolgukat úgy, hogy a jövő buktatóit is látják és időben ki is védjék a gyermek szülésekkel, neveléssel , család összetartással, gyógyítással, a távozni szándékozók átvezetésével a túloldalra.
Nagyon nem jó, ha egy nő Istennőnek hiszi magát. Egykoron is ez lett az egyik buktató ebben a világban. Emlékezetben látszódik a lenyomatuk, csak bizonyos alkalmakkor fordulok feléjük, de segítséget soha nem tőlük kérek. Az Istennő felül emelkedik emberi mivoltán, fogalma sincs arról, mit jelent a veszteség fájdalma. Együttérzés nem igen van benne, csak ha az az érdeke, és nem cselekszik az emberi tudattal összehangolódva, csupán irányítja őt. De vannak olyan magas rendű női minták, akik éltek emberként, és tudják mi az emberi fájdalom, és ők nem hívják magukat istennőnek.
Ne akarjon senki Istennő lenni, mert elveszíti a Férfit, és az igaz társakat . Ez a világ nem lenne férfiak nélkül. Ők teremtik a teret. Nem kevesebbek mint a nők, csupán mások. A nők tették őket tönkre, ezért az ő dolguk átsegíteni őket ezen az időszakon.
Ha csak a jelent gondoljuk át, akkor is nyilvánvaló, hogy az anya megszüli a fiút, őrajta múlik, milyen lesz a Férfi. A Fiú az igazi szerelme az anyának, és ha elkényezteti, vagy nem tanítja meg az élet tiszteletére, a tisztességre, az erő használatára, akkor a férfi nem tud teret alkotni, vagy amit beletesz, az más emberek kárára van.
De persze itt sok generációs anyaságról beszélek. Sok egymás után születő nő tudja betörni a férfit, elvenni erejét.
És például indigó fiúkat felnevelni, komoly erőket kivon egy nőből, mert démonokkal kell megküzdenie a fia sorsáért.
A férfiakat régen harcra szülték meg a nők, és oda is adták a mészárszékbe. Bár ez nagyon régen volt, de máig kísért az árnya. A nő máig manipulálja a férfit, hogy rajta keresztül tudja megformálni a világot. Pedig ez nem az ő dolga. Jól szeretni egy férfit, hatalmas alázattal, nagyon nehéz, mert az idők folyamán ők is átalakultak. Nem megmenteni, vagy felemelni kell őket, hanem a szeretet erejét odaadni támaszul, hogy a világunk végre jó irányt vegyen. Egy olyan szeretet erejét, amit csak a szellemi tőkével bíró nő tud odaadni, hiszen ő látja a jövőt, és azt is, hogy az ő szeretete mit tud változtatni rajta. Ő szeretni és támogatni fogja a gyenge férfit is, hogy erőt adjon. Ő el fogja tudni békével engedni, ha menni akar, és tovább segíti haláláig. Nem a jelen fájdalmát nézi, hanem a múltat és jövőt egyszerre és abban a jelen pontot.
És mindeközben tudatosan tudni, hogy mit miért tesz meg akár áldozatként is. Mert akkor nincs mit feladnia önmagából, mert tudja minden döntésének a következményét. A mostani időszakban ezeket a döntéseket jól meghozni és megélni, nehéz. Meddig kell kitartani és mikor kell tovább lépni?
Ez csak akkor megy, ha átlátjuk az okokat és következményeket. Sok eszköz van már a kezünkben, hogy felfejtsük sorsunkat, önmagunkat és az erőnket felismerve építsük a világot.
Ne akarjunk Istennők lenni, csak törekedjünk a tudatos életre, ahol tudjuk miért születtünk és mit kell helyrehoznunk, és mindeközben miket élhetünk meg úgy, hogy boldoggá tesz. Ennél többet nem igen vehetünk ki a jelenből. Ehhez nem kell rang vagy pozíció, csupán EMBERSÉG.
Köszönöm, hogy ezt így összefoglaltad, lényegi pontokban abszolút egyetértek veled, bár én is csak magamból tudok kiindulni.
Ha a kettő közül lehetne választani, és választani kellene, akkor mindenképpen az Ég leányaihoz sorolnám önmagam, aki nagyon igyekszik a Föld leányaként is helytállni.
Nagyon egyetértek abban, hogy az állandó tökéletes harmónia és béke csak egy vágyálom, és nem azért mert megvalósíthatatlan (lenne). Van itt egy nagy tévedés, hogy aki eljutott már valameddig, az állandóan ilyen állapotban leledzik, lélekben a felhők fölött ülve. Találkoztam már ilyen megnyilvánulásokkal, hogy ó, hát te még nem tartasz sehol, ha ki tudsz billenni az egyensúlyi állapotodból. Pedig de, csak „teszem a dolgomat”, megélem amit a helyzet hoz, vigyázva arra, hogy a belső stabilitásom megmaradjon.
A 2in1 nem egyenlő azzal, hogy mindenből a szélsőséget nyilvánítjuk meg magunkban. A tudatos lelkiség nehezen fér meg egy testben a korlátlanul szabadjára engedett ösztönnősténységgel.
Egy teljesen szabadjára engedett női minőség mellett a férfi csak eszköz, vagy ugyanolyan szabadjára engedett hím lehet itt, ebben a mostani földi testben.
Érdekes a téma, lehet át kellene vinni a „beszélgetések” alá, ha van kedvetek.
Vannak érzéseim a múltból is, és én is úgy érzem, hogy elsődlegesen mi nőként itt levők tudunk most tenni a változásokért, akárhogy is volt annak idején, de én pl. úgy érzem, hogy az ettől a világtól való eltávolodást kényszerhelyzetként éltük meg annak idején.
Úgy éreztem, nincs más választás, el kell távolodnunk, hogy a támadó, elnyomóan fellépő férfienergia hatásait ki tudjuk védeni. Akkor.
Azt se felejtsük el, hogy a lélek olyan testet választ, amely a legalkalmasabb számára ahhoz, hogy a feladatát megtapasztalja és megoldja. Sok nőnél láttam már, hogy a jelenlegi sorsának legjelentősebb karmáját, férfitestben hozta létre. Megéli nőként azt a fájdalmat, amit egykoron férfiként okozott. Nekem is van ilyen karmám. Ha szeretnétek, akkor példaként megosztom, belefoglalva erre az életemre való kivetülésével. A előző korszakban nő uralom volt. És elbukott. Ez a korszak a férfiuralomé és elbukott. A kettő csak együtt, egymást segítve tudja az életet szolgálni. Egyik sem jobb a másiknál. Szintén saját példámból tudom, hogy az elnyomó férfi erővel is nagyon szépen lehet nőként bánni mindenféle ármánykodás, hiszti és dráma nélkül. És még áldozatnak sem kell lenni. Ha gondoljátok, akkor ezt a témát ki lehet bontani sok ágon. És lehet beszélni a női feladatokról is. Életadásról, lélek áthozásról, gyógyításról, temetésről. Sok olyan téma van, amit érdemes lenne az igazság tükrében megnézve feldolgozni, közzé tenni. Lányainkat megtanítani, hogy ők már tudatosan éljenek. Én szívesen adok ehhez felületet. Ötleteket is szívesen várok, hogy miképpen tudjuk közösen mindezt akár egy női iskolává fejleszteni.
Nem tudom, mennyit fogok tudni hozzátenni, földi női szerepekben nem vagyok nagyon otthon, inkább tudatosságból közelítem meg őket.
De egyik oka, hogy most nőnek születtem, nálam is a férfiként létrehozott karma, és persze, kíváncsi vagyok a történetedre.
Jelenlegi kapcsolatomban nagyon keményen megküzdöttünk egymással, és még mindig tanuljuk. Rengeteg megértésre tettünk szert egymás által, és nem volt könnyű, de egy messze nyúló, réges régi történetnek sikerült pontot tenni a végére. (Azért még csiszolódunk.. )
Saját tapasztalatból én is azt tudom mondani, hogy nőként, anyaként, társként lehet nem a legkönnyebb, de most az egyetlen célravezető út az egyenesség, a tudatosság, az önfelvállalás.
Ha ezt adni tudom, akkor várhatom a változást.