Ma az értékrendi zavarainkat tudjuk gyógyítani.

Hol és mikor sérült meg az értékrendünk? Hol kompenzáljuk? És főleg hogyan?

Vagy engedjük mások uralkodását, mert magunkat tudattalanul akár, de alkalmatlannak véljük bármire is?

Csak kérjük:

„Kérem az értékrendi zavaraim gyógyítását”

Én többször mondom el a kérésemet, egészen addig, míg nem érzem, hogy ott belül elért odáig, ahol a leginkább fontos ez a kérdés.

Mostanában a kérdéseink különös energiával bírnak, megjönnek a válaszok, különösen, ha a nap energiái is ez ügyben kutakodnak bennünk.

Kérésünkre válaszként a gondolataink felelnek és a külvilág is reagál. Ahol nagyon gyenge pontunk van, ott megjelenik az ember, aki ráüt. Megfigyelhetjük a reakciónkat. Ugrunk és támadunk, vagy mindjárt támadunk, ahogy a szele megcsap a lehetséges támadásnak?

Vagy összehúzzuk magunkat és lesütjük a szemünket?

Csak magunkban dühöngünk, vagy ki is mondjuk, hogy ne így, mert ez fáj?

Vagy csendben elkullogunk és másokon töltjük ki tehetetlen dühünket? Olyanokon, akik nekünk kiszolgáltatottak valamiért?

Sok kérdés, de fontos átgondolni mindezt. Hol vagyunk áldozat és hol vagyunk lélek gyilkos?

Mert lássuk be, aki másokat fosztogat értékben, az lélek gyilkos.

Az áldozat szintén lélek gyilkos.

Mindkét esetben messzire kerülünk saját megoldásainktól, saját lényegiségünktől.

És azt se feledjük, a kérésünk, és a válaszokra adott reakcióink másokban is változásokat hoznak létre.

Ez is része a férfi-női minták rendezésének, mint ahogy minden.