A mai nap még önmagunk belső világa a fontos. Sőt különlegesen fontos.

A nagy tanítók mind hangoztatták, hogy a valóság odabent van, a külvilág csak egy tükre a valóságnak.

Próbálta mindenki maga értelmezni, de a külvilágra fókuszáló elme nem nagyon hagyta a mély megértés szintjeire vinni ezt az állítást.

Valahol mindenki érti, hiszen amikor hallunk Mesteri kinyilatkoztatásokat, akkor jó hallani, el is tesszük magunknak, mondogatjuk is. De érzés szinten, AHA felismerésként nem tudjuk megélni. Mert ahhoz, hogy megértsünk valamit, hogy fel tudjuk hozni a mély emlékezetből ennek ismeretét, meg kell tapasztalnunk a bőrünkön, át kell élnünk.

Most a belső valóságunk kap megerősítéseket, fizikai szinten is megélhetjük, hogy miért is mondjuk, hogy a belső világunk formálja a külvilágot. Ami bent, az kint is megjelenik. A közös tudat tömöríti össze a  fizikai szintű galaktikát, amely zajlik a világunk kezdete óta, a népcsoport tudat a hely fizikai formáját adja meg, ahol él, az egyedi tudat pedig saját sorsát működteti.

Nagyon sok esetben tudattalanul. Mivel nem ismerjük önmagunkat sem, ezért azt sem tudjuk, hogy mi áramlik ki belőlünk, formálva a külvilágot.

Amikor valaki megengedi magának, hogy feltárja belső világa árnyék, sötét és fénylő részét, szembenéz az árnyékban lévő formák adta frusztrációkkal, félelmekkel, amikor felismeri, hogy a sötét nem feltétlen rossz, és a fénylő nem feltétlen jó, és mindez letisztogatja a ráragadt elvektől, tévhitektől, elvárásoktól, a külvilág ragadványaitól, akkor elérhet egy olyan szintet, ahol tudatosan irányítja belső világának erőit, amiből a külvilág formát önt.

Ez zajlik már sok-sok év óta különböző fokozatokban. Az elmúlt két hétben pedig sűrítve.

Amikor már elérjük azt az állapotot, hogy nem értjük mi a francért küzdünk anyagi javakért, amely nem hoz boldogságot, miért engedjük, hogy szolgái legyünk másoknak, miért nem furcsa, hogy az öröm percei csupán pillanatok, miközben az életünknek a megélt jó pillanatokról kellene szólni, akkor értünk a legközelebb a valósághoz.

És itt a jó pillanatok nem az önző vágy megélései, a birtoklás fokozatai, hanem a jó érzés, ami megjelenik bennünk, hogy jó helyen vagyunk, önzetlenül adunk, kapunk, természetes jókedv van jelen. Amikor teszünk, cselekszünk, akkor ezeknek a pillanatoknak az eléréséért tegyünk, tanuljunk, alkossunk. És tudjunk róla, hogy ingyen nem adják, egy ilyen külvilági hatás mechanizmussal.

A belső világunk több fókuszú, több tudatú rendszert tart fenn. Több személyiség lakik ott bent, miképpen mi az EGY EMBER testében lakozunk.

Figyeljünk a külvilági kapcsolatainkra, és elnézést, hogy ezredszer mondom el. Nézzük meg kihez milyen kapcsolat fűz. Kényszeresség, idealizált kapcsolat, birtoklás, természetesség elvárások nélkül, tisztelet, undor?

Mindegyiknek oka van, aminek az oka és eredete a mi belső világunk személyiségei között és hozott energiáiban rejlik. Kapcsolatainkat rendbe kell tenni. Akivel nem bírunk, őt elegánsan és jó szívvel engedjük el. Nincs még itt az ideje a rendezésnek. Majd máskor, más módon.

Aki felé túl nagy elvárásokkal, vagy bármi idealizált kötéssel vagyunk, őt tegyük a helyére. Senkit ne emeljünk magunk fölé.

Tiszteletet adhatunk, de ez maradjon ennyi.

Az év elején leválasztottunk mindenkit, aki menni akart, és a fejlődésünket, változásunkat nem tudja támogatni. Lehet, az agyunk még köti, lehet, gyászoljuk még mert a félelem, hogy mi lesz tovább mindezt még így akarja fenntartani.

A belső világunkban zajlik a rendrakást. Ennek eredménye a változatos időjárás is. Mert, ahogy bent, úgy kint. Csak érdekességként mesélem el, hogy tudjátok, ha veletek is előfordul, hogy normális. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy belül bennem szélvihar van. Érzésként jelent meg, hidegrázás féleként, de mégsem, pontosan tudtam, hogy szélvihar. És kint is szélvihar volt, rázta az ablakot. Pontosan addig, amíg bennem is jelen volt. Én amúgy szél természet vagyok. Más pedig más elemet működtet tudattalanul, tehát másképpen hathat a külvilág elemeire. A Szél összefügg a szellemjárással is. Ezt csak zárójelben említem.

Kusza álmok, nehéz reggeli felkelések, fél kóma állapotok megjelenése, fura képek látása a tudat kivetüléseként mind-mind ennek az időszaknak a kísérői, a belső rendrakás mellékhatásai. A külvilág politikai és pénzügyi helyzete pontosan mutatja a belső világ tisztulását, ahogy feldobja a felszínre az információs csomagokat a rejtett zónákból.

Hálát adhatunk, hogy sokan dolgoznak tudatosan a gyors tisztításon, a közös tudat belső rendjének helyreállításán, mert csak így lehet elkerülni világ égéseket, háborúkat. Ezért kell törekedni, hogy ott belül Rend legyen és felelősség, a külvilágba kiterjesztett energiákért.

Figyeljünk rá, hogy bár kiállni önmagunkért nagyon fontos mostanság, de ne dühből, áskálódásból, bosszúból, hanem egyszerű, józan szavakkal tegyük. Álljunk ki önmagunk szabad lelkéért. De ne a gyűlöletet szítsuk vele, mert a külvilág háborúit és nyomorát fokozzunk csak vele.

A cél, hogy tudatosak legyünk erőink irányításában.

Ez addig kovácsolódik bennünk, amíg finoman és lágyan nem tudjuk vele a külvilágot megformálni. Felelősen minden pillanatunkért.

Hogy ez nagy kihívás?

Ott van mindenkiben ennek emlékezete, mert egykoron így formálódott meg ez a világ.

A Kárpát-medencében élőkben különösen jelen van ennek emlékezete. Az egyedi ember egy pontra fókuszálva az erőit, ismét képes lehet teremteni mindenki számára jó érzéssel élhető világot. Az összefogás, a hibák kirendezése, a mozdulatok szépsége, a szavak tisztasága mind-mind ennek a kelléke.

Az itt élők, nyilas nemzet. Szorosan kapcsolódva ahhoz a térhez és időhöz, és ezek dimenzióihoz, ahol a csillagok születnek folyamatosan a Túlvilág energiáiból.

Állandó változásban, megfelelő ritmusban egy célra összpontosítva teli találat lehet, ahogy áthozzák az energiát a Túloldalról, és adott célt elérnek.

A Túloldal ott van bennünk, a sejtjeink mélyén. A Túloldal kivetülései pedig a fizikai világ csillagterében, az Orion csillagképben.

Érdemes átgondolni egy újszülött csecsemő belső világát, a külvilággal való kapcsolatát. Nem látja a külvilágot, csak önmagát érzékeli belül. A szülők kezdik összecsomagolni a belső világának hangjait és fényeit formákká, elvekké. Az újszülött emberi tudat nem tudja a külvilágot, csak a belső világot ismeri mindennél jobban. Érzékeli testének jelzéseit, hangot ad számukra, és a belső formavilágát látja csak, a tudata még nem fókuszált a külvilágra.

Ehhez hasonló állapot zajlik bennünk. Újra kell tanulnunk a külvilágra való hatásunk, a belső világunk kivetüléseinek hatását.

Ami nem mindegy, hogy ki tanítja ezt meg, kire hallgatunk, kit követünk. Ott belül, és vélhetően a külvilágban.

Ezek voltak a mai napra szánt gondolatok.

Legyen Áldás rajtunk, rajtatok, rajtam. Így egyben