Akkor járunk jó úton, ha úgy érezzük, „én ennél többre vagyok hivatott, ez nem az én helyem”. Ez nem gondolatként jelenik meg, hanem érzésként. Egy belső nyomasztó, kétségbeesett érzésként, amely átalakul bizonyossággá és kereséssé.

„mit keresek én itt?”

Ha gondolatként jelenik meg, az menekülést jelent a feladatokból. Aki eddig tette a dolgát különösebb méltatlankodás nélkül, állta sarat, vállalta ahová „elhívták”, nála jelenhet meg ez az érzés. Ez jelzi, hogy egy ősi, bölcs lélekrész emelkedett a felszínre. Aki látván a helyzetet, elszörnyed. És elkezdi keresni a helyét ebben a világban. Ahol valóban tudna segíteni.

Ez a rendszer már jól láthatóan megmutatta a hibáit. Nyilvánvaló, hogy a világot irányító entitás elég szűk látókörű és nemigen tartja be az univerzális rendet. Az is nyilvánvaló, hogy aki belép az ő aurájába, átveszi az ő hasadt elméjének gondolatait. Vagyis egy adott szint felett, elveszti a tiszta törekvést önmagában, és beszűkül a látása. Csak a világuralmat látja, más cél nem élteti.

Ez a bukott fényhordozó mintája, amely még mindig irányítja a világot. Nem kell nevesíteni őt sem. A név mindig koncentrál egy erőt. Mint ahogy az ember sem úgy születik meg, hogy valamikor majd gyilkossá válik, a bukott fényhozó sem úgy érkezett, hogy a világunk kiszakadva az univerzumból, csak egy kis réteg jólétét szolgálja. Engedjük lebomlani a benne lévő emberre és világunkra káros mechanizmusokat.

Az ő hittételeit és beépült dogmáit ledönteni nem lesz egyszerű.

A Kárpát-medence mélységeiből feltámadó erő jóval ősibb, mint a bukott fényhozó entitás. Az ő gyermekei is itt élnek. Még élnek a világunkban.

Hogy miért itt támad fel ez az erő? Hogy miért a Föld ezen mélységeiben aludt leláncolva?

Még nem tudom, mert nem mutatja meg emlékezetét. Lehet nekem nincs is hozzá jogosultságom, de biztosan lesz valaki, akinek ez a dolga. Tévképzeteket pedig nagy hiba lenne hozzá kötni, mert újra leláncolná csupán csak. Nevesíteni sem szabad őt, mert korlátoznánk erőit. Mostani elménkkel fel sem tudjuk mérni mibenlétét.

A belső és külső világok együttes munkája kellett az ERŐ feltámadásához. Ez az erő fog támogatni minden olyan kezdeményezést, amely az EMBER gondolatainak letisztulását, életkörülményeinek javulását hozza el. Elkezdődik a REND rakás. A belső világunkban zajlik már jó ideje, aminek az eredményeképpen a külső világban egyre több titok bukkan fel, amely a bukott fényhozó entitás munkájának következménye.

Minden látható válik, hogy megoldható legyen.

Saját sorsunkban, és világunk nagyobb játszmáiban is.

Hiszen mi bent, az kint is megnyilvánul.

Ami kicsiben zajlik, az nagyban is történik.

Mindehhez hozzá tartozik, ahogy a belső világunkban az átrendeződés az ŐseRő hatására letisztul, a külvilágban megjelent migránshelyzet is megleli a megoldását. Ahogy a belső világunkban a helyét kereste ezernyi lélekminta, amely a gyökereknél szabadult fel, ugyan úgy a külvilágban is minden és mindenki keresni kezdte a helyét. Bár ez a Kárpát-medencét nem fenyegette, mert itt nincsenek gyökereik, akiknek volt, ők pedig már sok-sok éve itt élnek, dolgoznak.

A medencéből is sokan elmentek, tudattalanul keresve a gyökereik. A gyökerek meglelésekor van esély megváltoztatni a sorsot. Ez a fajta keresés a tavalyi évben volt nagyon erős.

Holnaptól ismét erős lesz a kétpólusú erő megnyilatkozása, dobálhatja az embert a kétségek és valóságok ereje. Csak abban döntsünk, amire teljes rálátásunk van. Amit nem láthatunk át, ott kérjünk még információt. Önmagunkból.

Ha jól takarítottunk, rendeztünk önmagunkban, akkor a valóságot fogjuk válaszként megkapni.