Ezt a hetet a húsvét misztériumának dogmái határozzák meg. Ezek jelenleg még fontos dogmák az önfelismerések miatt.

Keddi napon megjelenhetett, a „nem értenek meg” érzés. Péter megtagadása, Júdás árulása.

Valaki, aki inkább az agy szerinti külvilági elvárásoknak a híve, (Júdás) nem érti a szív törekvését (Jézus). Összetartoznak, de az agy nem látja a szív valóságát. És hát lássuk be, az agy felkötheti magát a szív nélkül. Értelmetlen tovább élni lélektelenül. Leválik az univerzális értelem az emberi sorsról, és csak egy semmit érő sors lesz belőle. Nem lesz már benne a Teremtő tiszta szándéka az eredet forrásából.

Péter ősi félelem érzéséből tagadta meg szíve óhajtását. Nem követheti az égi rendet, ha az emberi világ ennyire megtagadja. Ha kimondtuk félelmünk,  hogy miért is nem vállaljuk fel önmagunk, ez igen nagy eredmény volt a tegnapi napon.

A kérdés az, hogy mit kezdtünk ezzel az érzéssel?

Hallgattunk a külvilág elvárásaira, vagy követtük szívünk hangját, megértését?

Szerdán adja el Júdás 30 ezüstért Jézust. A hármasság ebben az esetben, ha háromszor történik meg valami, akkor már elrendeltetett.  A 0 szám mindig a Forrást jelképezi, a mindenség szándékát.

Vajon a külvilág hogyan akarja a lelkünket fogva tartani? Hol akarja megfeszíteni, szabadságunk elvenni?

Csütörtöki nap az utolsó vacsora és a Getsemani kert misztériuma.

Itt ébred rá szív (Jézus), hogy a sorsa már elrendeltetett, az elfogadása maradt rá csupán.

Legyen úgy minden, ahogy a lehető legjobb az egész Rendje szerint. Az emberi vívódás, hogy mire hallgassak inkább. A külvilág vagy a belső világ rendjére?

Az önátadás, amikor valójában önmagam választom. Még ha nehéz is az Út, amely haza vezet.

Pénteken a szívünk megfeszítődik. Felvállaljuk önmagunk, a sorsunk. Elengedni a múlt árnyait, engedni elhalni, elporladni régi emlékeket, a fájó múltat, félelmeink. Az elengedés feltárja a tudatalattink, és a szívünk  szombaton alászáll a poklokra.

Szembenéz saját árnyaival, a sötétséggel, félelmeivel. Beismerhetjük magunknak, hogy mit hiszünk nagyon tévesen önmagunkról, mit mozgat bennünk az ősi félelem. Amikor beismerjük, akkor képesek vagyunk megoldani is. Addig csak kifogásokat keresünk, ön igazolunk. Amikor kimondjuk, akkor végre tisztán látjuk önmagunk. Megszűnik a szeretet vágy másokból való kielégítési vágya. Megszűnnek a kötések, mágiák, felesleges hősködések, mártíromságok, hiszen mindezek a félelemeinkbe kapaszkodnak csupán.

Vasárnap feltámad a szívünk egy új élet reményében, ahol a szív hangjai, a lélek törekvései határozzák meg a sorsunkat. Megkönnyebbedik a szív, ha ezt a hetet arra szántuk, amire való.

És elkezdhetjük energiáink külvilágban való megjelenítését aszerint, hogy mit is értettünk meg önmagunkról ezen a héten.

Jézus Mester a szív hangjait hordozta és adta át. Sorsa az emberi természet megváltásának az útját mutatta meg. A tanítványait aszerint választotta meg, hogy a sorsukban miféle emberi félelmet hordoznak, és átfordította sorsukat a megoldásaik, felismeréseik, áldozataik irányába. A tanítványok egy-egy félelem hordozói és megoldói voltak. Ők együtt megmutatták, hogy miképpen lehet úrrá az ember a külvilág okozta sebeken, beleégetett félelemeken. Megjelent az emberi gyarlóság és megjelent a feloldásának a kulcsa. A ő sorsukat helyesen olvasva minden tudásra szert tehetünk, amely saját megváltásunkhoz kell.

https://www.youtube.com/watch?v=MLhg-5YxOao&list=RDMLhg-5YxOao