Ide másolom Erzsi bejegyzését, mert nagyon jól mutatja, hogy hol is tartunk a mi napon.

„Az álom:egy  város szélén laktam, puritán,inkább szegényes  módon.Egy taxis hozott egy Utast és ott akarta hagyni. Hirtelen kettő személy lett belőlem,
-az Egyik  azt mondta, nem maradhat csak azért mert tudta a címet, s ide hozta a nagy csomag „elrendezni valóját”
-a Másik segíteni akart,tudta, igaza van a z Egyiknek,de meg kell csinálni, mert segíteni  kell.
Közben már azt sem tudtam, hova terítsem ki az elrongyolódott ,csuromvizes konyharuhákat, amikkel dolgoztam. Kiterítettem a ház elé, de szégyelltem és behoztam a házba.
Éreztem mindkét fél igazát és mindkettő fájdalmát a Másik miatt.”

Az Egyik az agy, a Másik a szív. Az agy pontosan tudja, hogy nem lehet mindenki helyett megoldani a feladatokat, főleg ha mi is szegények vagyunk, nem tudtunk önmagunknak elég teret alkotni a világban. Ha állandóan mások helyett dolgozunk, akko r mi csak szolgák maradunk.

A szív pedig pontosan tudja, hogy minden mindennel összekapcsolódik, és aki kopogtat nálunk, őneki csak mi adhatunk valamit, amivel ő tovább megy. És ha jól adtunk, akkor egy következő szakaszon mi fogunk kapni, mert az energia mindig visszatér.

Ebben a világban mindig a kettő együtt igaz. Hol húzódik a határ a két döntés között?

Ehhez kell az agy, hogy tudjuk, mikor kell adnunk és mit. Mikor kell kérni és kitől.

A döntés az agyban születik. A szív pedig elhozza számunkra mindig az új és új döntési lehetőségeket.

Az összefogás, egymás megbecsülése a megoldás.

Érdemes megnézni, hogy kiket nézünk le és miért? A szív embereket, akik az érzéseik után élnek, és sokszor felelőtlen döntéseket hoznak, vagy belehalnak saját jó szívük adáskényszerébe. És nem tudnak soha kérni. Vagy nem a jó emberektől kérnek? Jézus élete nagyon jól mutatta a szív emberek sorsát. A szenteké szintén. Az agy emberek eladták, elárulták, feláldozták. Hatalmat építettek a szív energiáiból. Júdás agy ember volt, nem értette Jézust, de érezte, hogy valami nagyon fontos van nála.

Sok évvel ezelött a Jézusi élet emlékezetében kutakodtam válaszokért. Az egyik képben megmutatta magát Jézus és Júdás. Ültek egymás mellett egy sziklán egymástól elfordulva. Ugyanakkor elhangzott, hogy ők EGY. Értik egymást, de el nem fogadják. Eltettem a képet, mert nem értettem.

Érdemes lenne utánna számolni, ha ez lehetséges lenne, hogy hány „agy ember” hal meg szívinfarktustban.  És hány „szív ember” hal meg agyi infarktusban.

Vagy az agy embereket nézzük le, akik csak a külvilági érvényesülés módjait tartják valamire, és bárki vállán taposva lépegetnek felfelé?

Amelyik ember típust nem sokra tartjuk, azt a részt nyomjuk el magunkban. Az agy és szív mindig egyforma energia töltéssel kell, hogy bírjon. Erre jók a két agyfélteke kiegyenlítő gyakorlatok. Nézzük meg, hogy melyik irányba döntjük el a fejünket, ha dönteni szeretnénk, vagy ha hallgatunk valakit. Melyik szemünk a rosszabb, melyik orrlyuk van eldugulva, melyik oldalon romlik a fogunk. Melyik oldalon csípődik be a nyakunk. Sok sok testi jel, ahol elakad az energia az szív és az agy között.

Sok apró jel mutatja, milyen dominancia van bennünk.

Nagyon nehéz középen létezni.

Most nézzük más távlatból a történéseket. A közös emberi tudathoz is tartozik EGY ember. Őt formálják az egyedi sorsok, mondhatni az ő sejtjei vagyunk. A prototipus EGY Emberen múlik, hogy  a Földünk élettere miképpen kapcsolódik más dimenziókhoz, a Mindenséghez, a létezés formáihoz, legyen is az térben és időben bárhol. Akár téren és időn kívül is.

Akik irányítani tudják  a prototipus Ember, az EGY elméjét, ők uralják a világot. Mondhatni, hogy sok ezer év alatt sikerült eljutni odaig, ahol most tartunk. Mára az EGY Embernél kialakult egy olyan rendszer, amely képes a tiszta eredet forrásig megnyini emlékezetét (kimondhatatlanul sokan dolgoztak ellene. Volt aki tudatosan, volt aki tudattalanul). És sokan dolgoztak rajta rejtve, hogy sikerüljön létrehozni az eneegiajáratot a tiszta eredet forrásáig. Sok-sok áldozat árán. Őket mindig rejtették, nehogy levadásszák őket, és irmag nélkül maradjon a világunk, kitéve annak, hogy a fantasykban látott, robotszerű, érzéketlen létezés legyen az uralkodó.  Ahol nincs vágy, remény, szerelem, rácsodálkozás az életre, felhőtlen nevetés, a fájdalom és boldogság sírása.

Ha megnézitek az aurátok, akkor elkezd kialakul  a következő rendszer.

Előre néz a jövő irányába az ismert Én, akit tükörben is látunk. A hátunkon egy másik emberi forma alakul ki. Háttal áll nekünk, a gerince belecsúszik a hátunkba. A egyik és a másik létező gerince a nyakcsigolya legalsó részén és a farokcsont felső részén keresztezi egymást. Amikor először láttam formálódás közben, akkor az életvirága egyik szirmának formálódását mutatta.

Ez a folyamat eredményezhet már egy ideje nyaki deformációt, fájdalmat, vagy csipő problémákat. A nekünk háttal álló létező, a lelkünk eredendő tiszta forrásából származó Ős. Ő képes szinkronizálni a jelen ponttal a múltat. Ehhez még azt kell tudni, hogy a tarkónk, a nyakunk hátsó része a tudatalattink központi tároló helye. Máshol is van, de kisebb egységben, rövidebb időtartamokat tárol, akár egy egy fontos eseményt csak. A tarkónk, egészen a banya púpig az egész emlékezetünk helye.

Ide másolnék egy nagyon jó leírást Régebben keresgéltem már az értelmét, de akkor nem mutatta magát a történet. Gondolom nem tartottunk még ott, hogy értelme legyen.

 „Ianus (erasmida átírásban Janus) a római mitológiában az átjárások (iani) és kapuk (ianuae), így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap. A janusarcú megnevezést gyakran használják a kettősségre, a kétszínűségre.

Fő szenthelye, a Ianus Geminus (kettős) vagy Janus Quirinus (mint a hadba menés istene) a fórum északi részén volt, Vesta templomával szemközt. Nem volt egyéb, mint egy ősrégi, boltozott kapu-átjáró, melyet még Numa Pompilius király emeltetett. Az átjáró két oldalára alkalmazott ajtókat, míg a hadsereg a harcmezőn volt, nyitva tartották. E kapuzat alatt volt Ianus képmása, kettős arccal (bifrons, biceps), a ki- és bejárás, és egyúttal az éber őrködés jelzésére. Ianusnak, mint afféle ajtónállónak (ianitor), kulcs (claviger), bot vagy pálca (virga) volt a kezében, és megfelelő ténykedéseit melléknevei: Patulcius (nyitogató), Clusivius vagy Clusius (záró) stb. jelzik. Tiszteletének másik helye a róla nevezett domb, a Janiculum volt, amelyen Ancus Martius király az Etruria felé vivő országút és a domb aljában folyó Tiberis partjának védelmére erősséget épített.

Így lett a kezdet és vég istenéből a kereskedelem és hajózás istene. A régi római asokon (pénzeken) az ő képe mellett látható egy hajó előrésze, és később a kikötők tulajdonképpeni istenét, Portunust is hozzá hasonló alakban ábrázolták. Azonban a római patrióták a Janiculummal kapcsolatban csakhamar egy boldog aranykort rajzoltak maguk elé, mikor Ianus, mint Latium ős királya, békében és szerencsével kormányozta országát.

Sokan eredetére nézve napistent láttak benne, ahogy a Nap járása jelzi a munka kezdetét és végét, de több vonás alig található benne a napistenség igazolására. Alakja látható több római pénzen, amelyeken kettős fejjel ábrázolták; mégpedig szakállas vagy szakálltalan mind a két fej, a császárkori pénzeken pedig az egyik fej szakálltalan ifjút, a másik pedig szakállas férfiút mutat. Hadrianus pénzein már négyfejűként (quadrifrons) ábrázolták, a kapuzat négy oldalának megfelelően. Feltételezik azt is, hogy alakját kettős torzok inspirálhatták.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ianus

Ebben az írásban minden szimbólum ott van, amely jellemzi ezt az energia formát. Ez a forma alakult ki ismét az EGY ember aurájában, kiegészülve a csípőnél megjelenő kereszteződéssel is. Innen pedig kimásolódik az egyedi sorsokba is. Akinél megjelenik, az  ő sorsa gyógyulás alá kerül, és képessé válik földünk jövőjének pozitív irányba való változtatására. Ehhez kellett ennyit keresgélnünk a múltban, tisztítani az auránkat, változni állandóan, áldozatokat hozni akár a szívünk, akár az agyunk oltárán.

A gerinc szimbólum a Kigyó Testvériségé, akiknek utolsó világukban élő egyede Imhotep volt. Ő még az építészetben is megpróbálta örökül hagyni azokat a szimbólumokat, amelyek a később élőket emlékeztetik majd, hogy mifelé kell haladni. Őutánna már csak rejtve éltek a hordozók. Ezt a témakört sokan kutatták már, bárki utánna kereshet, ha érdekli. Én sajnos nem ismerem, nem foglalkoztam ezzel az időszakkal. Egyszer láttam több emberből kiépülni egy meditáció alatt Imhotep kígyós botját, amely akkor egy világunkat fenyegető vírust szüntetett meg. 12 ember adta össze. És tényleg eltünt a vírus,a rendszer működött. Még egyszer láttam a lenyomatát egy embernél, de őnála nem működött sehogy sem. Talán most jött el az ideje.

A Kígyó Testvériség hangjait már hetek óta erősen lehet hallani, az ő munkálkodásuk eredménye lett, hogy kialakulhatott az EGY ember múltba és jövőbe néző energiajárata. És itt már a hazugságok és az illúziók pillanatok alatt kiderülnek. A vállnál és a csípőnél, ahol keresztezi egymást a két létező gerince, olyan energia minőség tör át, amely gyógyít, átvilágit mindent.

Itt még nem áll meg az aura kiteljesedés. 4 alaknak kell megjelennie az aurában, minden irányba néz egy egy alak.

Az alap minta, ha az előre néző, valós test férfi, akkor a hátra néző is férfi energia. A kelet és nyugati irányba nézők pedig női minták. Ez a mintát csak egy régi emlékezetben találtam, lehet, hogy most máshogy formálódik meg.

De ők még nem formálódtak meg. A hátunk mögött álló egyed aura tere tisztul jelenleg még. Ő az ősök egyesült ereje, az Isten vagy Istennő, akitől származik lelkünk, aki szívünk központi részében lakozik, akiben minden infromáció ott van a kezdetektől.  Az előre néző énünk ilyen hátszéllel tökéleteset tud alkotni, ha az agyunk pontosan érzékeli a jelen idő és tér információit. Az előre néző ÉN alkotja a jövőt. A kérdés csupán az volt mindig, hogy miből gazdálkodik és hogyan.

Ahogy a gerincek összeérnek, két kígyó összefonódására hasonlító energia köteg alakul ki lefelé és fölfelé is. Ezek eddig is épültek már, de nagyon vékony rétegben, szakadozottan. Ezek kapcsolnak minket a Földünk DNS-éhez, a Holdhoz , Naphoz és a bolygóinkhoz. Aztán tovább és tovább más galaxisokhoz.  De ezek a rétegek sem teljesek.

Ezek a formálódások okozzák, hogy egyre jobban összezavarodunk a jelenben. Elnézést, ha nem könnyen értelmezhető amit írok, de mint szoktam mondani, valaki ott belül pontosan érteni fogja. Csupán az agyunk lehet a gát, amely nem fogadja be ezeket az információkat. Ami nem probléma, mert ha az agy nem is érti, a szív befogadja és intézkedik. Nehéz ebben a világban megélni úgy,, ha csak elvont dolgokat figyelünk és ügyelünk. Akinek ez a dolga, tegye ezt, majd ő úgyis átadja valami módon.  Mindenki másra született, másban jó. Ha egymást kiegészítjük, akkor szépen épül a rendszer.