Ezen a héten napról napra készülődünk egy nagy együttálláshoz. A hosszú sorsok és évek alatt formálódó, letisztult ÉN megfogan a Jelen Pontban.

Mondhatjátok, hogy a „jelenben élek”. De ha megérzitek, hogy valójában mit is jelent mindez, akkor jöttök rá, hogy inkább a múltban éltetek eddig, vagy magatok előtt futottatok, menekülvén a múltból, mint a Jelen valóságát éltétek át minden sejtetekben.

Egészen eddig az érzelmeink mutatták feldolgozatlanságukat. Ma az idő tiszteletét gyakoroljuk. Az idő és az érzelmek összefonódása adja ki a mai napunk esetleges problémáit.

Tisztelem saját időm annyira, hogy értelmet adok minden pillanatomnak?

Tisztelem mások idejét annyira, hogy nem veszek el oktalanul belőle egy pillanatot sem?

Az idő tisztelete nagyon fontos a jelenpont megérzéséhez. Ráérezni arra, hogy Élek, és hozzáteszek valami igen fontosat a világunkhoz. Eddig is megtettük, de a hogyan tesszük, nagyon nem mindegy. A múlt fusztrált érzelmi világával foltozom a múltat és kergetem a saját sorsom?

Vagy menekülök a múlt árnyai elől és nem teszek rendbe semmit magam körül?

Vagy leválasztok minden érzelmet, és csak önmagam látva próbálok építkezni egy külön álló, biztonsági világot? Amely csupán egy idea, és bármikor széteshet darabokra, mert nem illeszkedik a valósághoz?

Amit el kell érnünk:

Megérzem a jelen értékét, és benne az ÉN külvilágba való kiáradásának minőségét. Lehet, hogy semmi kézzelfoghatót nem teszek, de ami átárad belőlem a külvilágba, az minőségi energia. Építő és éltető. Mert értem a létezés értelmét. Ha az agyamban még nem is fogalmazódott meg, de a szándékaimban és a tetteimben már megjelenítettem a belső értékeim a külvilágban.

A torkunkon keresztül árad ki saját kifejezésünk a külvilágba. A levegő kifújása az energia, a hang kiadása pedig a teremtés egyik eszköze. ( természetesen bőrünk minden pólusa is ezt a célt szolgálja, de a hang és a levegő egy koncentrált erő, mint a megfeszített íj, amelyből célra tartunk, és ez a cél, a jövő egy pontja)

Ha a torkunk ma fáj, a hangunk elmegy, berekedünk stb, akkor az elfojtott érzelmeink és a hibás gondolataink keverednek össze. Rosszul fejezzük ki önmagunk, és az energia visszaüt ránk.

Még egy tényező fog társulni mindehhez, vélhetően 7-én. Az Erőt megérezhettük már az elmúlt hónapban. Aztán visszahúzódott, hogy teret adjon másfajta energia formák rendeződésének.

Most társulni fog ez a hármasság. Az idő, mely meghatározza a jelent, és kiszakít a múlt árnyaiból, az erő, amellyel megfeszítjük az íjat, és az érzelmek, amelyek tiszta minőségű energiát képesek kivetíteni a jövőpontra. Ez az ideális.

Még van időnk átnézni önmagunk elfojtott érzelmeit. Nem lenne jó ezekből kivetíteni a jövőt.

Önmagunkból induljunk ki, ne a külvilág vetítéséből.