A tegnapi letisztult kép pontosan megmutatta, hogy a félelem alapú döntéseink miképpen határozzák meg világunkat.

A félelem, amely fel lett szaggatva, az empatikus emberekben igen nagy félelem hullámot vert fel. Átvették a térbe kiszabadult félelem szikrákat. Hisz az Otthon elveszítése az ember egyik legnagyobb félelme. Az Édenből való kiűzetés, a magány érzés, a sehová tartozás, a gyökértelenség, és a végén a testünk elveszítése, amely sok-sok éven keresztül lelkünk otthona volt, mind-mind feltört és mosta maga előtt mindazt a kudarc élményt,  amely ebből a forrásból fakadt.

Pontos képet kaphattunk arról is, hogy milyen sok emberben a félelem működteti a döntéseit.

Sok emberben ideák törtek össze a gyors tudatosodásról, hisz szembe néztek azzal a helyzettel, hogy sok Tanítóra és Gyógyítóra van szükség és időre, hogy az ember a szabad, távolra néző, felelős döntéseivel irányítsa a sorsát. A tudatos emberek szolgálata felerősödik.

A furaság számomra az, hogy mindenki látja az utcán élőket, akiknek nincs otthona, kilakoltatott embereket sokan ismernek. Őértük a civil szféra dolgozik, hogy legyen ennivalójuk, ne fagyjanak meg, hogy be tudjanak valahová húzódni. Lefordítva a  nép fenntartja önmagát és kezeli az otthontalanság félelmét. Betelepülni szándékozókkal nem igen találkoznak az emberek, legfeljebb a hírekben. Ugyanakkor nagyon sok magyar él külföldön, sokkal több, mint amennyi menekülő átkelne az országunkon. Mert itt maradni valószínűleg egy sem akarna.  Nem ők azok, akik birtokba akarják venni a Kárpát-medencét.

Közöttünk élnek sok-sok éve rendes emberek, akik vallásukban és hitükben mások, és mutatják, hogy ők is olyan emberek, mint mi. Ők többé teszik országunkat, és nem ők okozzák az emberre veszélyes helyzeteket. Ezek tények.  És mégis a „kenyeret és cirkuszt a népnek” még mindig működteti az embereket. Bárha más köntösbe van csomagolna minden évszázadban. Az otthonukból elűzöttek problémáit Föld szinten kell megoldani, mivel ilyen szinten is lett elindítva. Az otthonukat rendbe tenni, újraépíteni, békét adni a földrészek összefogásának eredményeképpen lehet.

Nekünk a saját otthontalanjainkat kell rendezni. Amíg gyerekek és idősek élnek az utcán, addig nincs mire büszkének lenni. És mindegy kinek a gyermeke és kinek a szülője, a felelősség értük közös.

Mi egy HÍD területen élünk, dimenziókapuk nyílnak ezer irányba. Itt mindig átkelés volt sok irányba. Ennek rendjét kell tudatosítani, megtanulni kezelni, felügyelni. Ha átgondoljátok, ezt tesszük már évek óta. Tanuljuk kezelni, hogy miképpen kelnek át rajtunk beragadt szellemrészek, entitások. Minden HÍD ember megszabhatja az átkelés módját és a fizetséget. Ha elég tudatos.

Soha nem politizáltam, nem is fogok. Nem dolgom.  Viszont benne dolgozom a közös tudatban, és jól látható, hogy ott is pontosan ez a helyzet, és ez sok Szolgálatot végző, empatikus ember napjait megnyomorítja.

Minden pártba, hitrendszerbe, bármibe tömörült ember hordoz magában valamit a Tervből. Hivatott valamire. Amit emberként igyekszik megoldani, aszerint, hogy milyen az ő embersége, felelősségtudata, lelkiismerete, látóköre. Valamelyik bolygó ereje irányítja őket és gondolkodásukat. Ez a bolygó rendezi őket csoportba.  Még igazából ez sem rögzült az emberekben, mert különben az összefogás lenne a cél, hiszen minden párt vagy tömörülés egy szeletkéjét hordozza a közös fejlődésnek. A cél mindenkinél ugyanaz kellene, hogy legyen. Mint a torta szeletkéi. A kört, az egységet minden szelet jelenléte adja össze.  Nem pártot, vallást, hitet kell választani, hanem emberként viselkedni és a problémákat megoldani mindenkinek a saját hatáskörében.

Mindig az élő közösség a fontos és annak minden tagja, nem pedig csak egy szűk réteg, akikre fókuszálnak a vezetők a bolygóik uralma vagy háborúi miatt. Ha egy horoszkópot nézünk, még ott is vannak egymással hadakozó bolygók, amik gyengítik az embert. Őket kiegyenlíteni egymással, harmonizálni igen kemény munka egy-egy sorsban. De lehetséges.

Az összefogás az emberek között soha nem lehet félelem alapú, nem táplálkozhat mások félelméből, mert ez az út csak a szakadék felé vezet, és még több otthontalant eredményez. Hisz pontosan tudjuk, hogy a megidézett félelem hatalmasra nő és életre kelt egy újabb félelem entitás, beépít újabb dogmákat.

A helyzeteket máshogy is meg lehet oldani, és mindig azt a helyzetet, amiért mi vagyunk a felelősek.

Ez egyedi emberként is igaz. Egy ember, csupán egy tortaszelet. Amennyi az ő dolga, azt kell jól képviselnie a többiek között. Ami nem az ő dolga, azt pedig tovább adni annak, aki felkészült az elvégzésére.

Újra kell gondolnunk a világunkban elfoglalt helyünket. Mindez erre hívta fel a figyelmünket.

Ugyanakkor az életre kelt félelem entitás kezelve lett a tudatos létezőknek köszönhetően, és nem fog rászabadulni népünkre. Mindenki, aki tegnap megélte a tudattalan félelem dühét, kétségét, fájdalmát, ők átvezették önmagukon és eltávoztatták. Saját félelmeikkel együtt.

Hála és köszönet illeti őket minden szinten.

Soha ne feledjük, hogy a Szolgálat, a szolgálatot végzőt is gyógyítja.

Világunkban minden ami történik, még ha nehéz is, értünk van és rólunk szól. Felhívja a figyelmünket, elgondolkoztat, másként gondolkodásra, változásra késztet.

Csak ne feledjük, hogy az arany középút mindig a megoldás útja.