Egy messzi-messzi galaxisban …

Leírok egy történetet, melynek az eredete nem a tudatunk által érzékelt dimenzióban van, de mégis komoly lenyomatot hagyott világunkon és az itt élőkön. Elértünk ennek a történetnek az „újrajátszásához”. Kinek-kinek a saját sorsában. Lehet egy apró töredékét már csak, lehet, hogy nagyobb fejezetét.

4-es ikrek születésének pillanata határozta meg ennek a világnak a létrejöttét is, bár időben mindez sokkal-sokkal korábban történt. Ebben az esetben az idő elég megfoghatatlan, hiszen mindig minden egyszerre történik, változik. Mégis, ha az agyunk szerinti tér-időt nézzük, akkor a gyermekek lelkének útkeresése hozta létre világunkat.

Az apa csillagok ismerője, a genetika szakértője. Az anya a természet gyógyító erejének tudósa, az szavak mágiájának ismerője. Elsőre egy fiú született.

A fiú ereje mindkét szülőtől való. Ez a lélekrész még nem született meg soha anyagi testet formálva.

Az anyának nem jutott elég ideje arra, hogy a gyermekek erejét szabályozza, megtanítsa őket arra, hogy miképpen használják úgy, hogy ne legyenek soha mások kárára.

A gyermekek mások életét vették el tudattalanul, meggondolatlanul. Ők csak játszottak.  Anyát és az első szülött fiút együtt végezték ki, mert a fiú magára vállalta testvérei döntéseit. Anyát azért, mert felelős volt gyermekei tettéért, hiszen nem tanította meg őket a közösségben élés szabályaira. A fiút pedig a magára vállalt cselekedetért, bár még gyermek volt. Örök példaként kellett állniuk arra, hogy az együttélés szabályai mindenkire egyformán érvényesek.

Az anya utolsó pillanatig könyörgött fia életéért. Amikor látta, hogy minden hiába, fájdalmában átkot szórt az őket elítélőkre, kikben nem a volt meg a kegyelem szikrája sem, vagy a gondolat, hogy az anyának segítség kell, és a közösség ereje ahhoz, hogy a gyermekek tudatosak legyenek cselekedeteikben. Szavaiban benne volt egy anya minden fájdalma, kétségbeesése, tehetetlensége gyermekéért. Innen jön az első szülött fiúk áldozata. Az anyák felelőssége gyermekeik tettéért. Az anyák áldozata. Az első szülött fiú anya ellen fordulása. A mártírság. És lehetne még sorolni az innen származó mintákat.

A másodjára világra jött leány az anya képességeit örökölte. Végignézte anya és testvére halálát, mert az ítélők azt akarták, jegyezze meg a büntetést mindenkorra. Beleégett a lelkébe a szabály, a másoktól való félelem. Ő ezután világgá szaladt, hajtotta a menekülés mindentől és mindenkitől. Az apa nem volt sehol, hogy óvja, mert mentette a másik két testvért. A leány az erdő mélyén élt, „félig farkasok” nevelték fel és őrizték. Soha nem ment emberek közelébe. Mária Magdolnaság ezernyi köre és verziója tartozik őhozzá.

A harmadik egy fiú volt, akit az apa még időben vízre tett, nehogy őt is elvigyék. A víz messzire sodorta, ő elfelejtette származását, valódi szüleit. Befogadták, felnevelték messzi helyen, csak az ereje maradt örök figyelmeztetés, hogy máshonnan származik. Ő adta Oidipusz, József, Mózes mintáit. Az örök otthon kereső, utat járó nyughatatlan lélek.

A negyedik leány az apjával marad. Az apa befogadott fiúként nevelte fel, hogy mások ne törjenek az életére. A leány amazon lett felnőtt korára. A mindent egyedül megoldó nő mintája. Hordozta a lelkiismeret furdalást testvéreiért, a gyermek vállalástól való félelmet, az örök keresését testvéreinek, apához való erős kötődést.

Ezek a minták és következményeik mind itt vannak a felszínen. Álmokat gerjesztenek, megoldásokat kérnek.

A történetet azért írtam le ennyire leegyszerűsítve, mert a tudattalan elménk, ha elolvas valamit, elkezdi feldolgozni és beemelni a tudatos elménkbe. Elkezdi a helyére tenni a kis kockákat. Tudatosan értjük e vagy sem, mindegy számára. Erre szoktam azt mondani, hogy ott belül valaki érteni fogja.

A délelőtt folyamán pár karma szálunk elvágódott, amely ezekhez a történetekhez fűződött bármi áron. Ezeken a területeken friss energia támad életre.

Kisülhetett mindez fájdalommal, némi balesettel, traumával, rossz érzéssel, kinek-kinek aszerint, hogy mit is hordozott.

Még az álmokhoz visszatérnék pár mondat erejéig.

A biológiai órát mindenki ismeri. A nap különböző időszakaiban más és más szerveink kapnak energiát. Minden szervünknek más a sejt emlékezete. Más érzelmi és indulati blokkokat vagy megoldásokat hordoz. Mondhatjuk úgy is, hogy más tér-idő dimenziókhoz kapcsolódik. Éppen ezért éjszakai álmaink a szerveinkhez tartozó sejtemlékezetet dobják fel a felszínre megoldást kérve. Most azon álmokról beszélek, amelyek a feldolgozó álmok.

A máj és a tüdő sejtemlékezete a legaktívabb mostanában. Nálam a máj egy sárgás, barnás égboltú, sziklás bolygóhoz van bekötve. A föld alatt van élet, alakváltók lakják. A fizikai lét nem túl sűrű. Ezt azért írom, hogy így is meg lehet közelíteni saját belső világunk feltárását. A bőröm nagyon vékony, azonnal meglátszódik bármi változás is történik ebben a világban.

Én ebből tudom, hogy a föld, a nehézség, a birtoklás, elengedés problémakörben kell erősen gyakorolnom az elválasztásokat. Rugalmasság, lazaság, szabadság, kötődés mentesség felé kell, kellene  haladnom.

A tüdő pedig a megfelelési kényszerek. Nálam a tüdő az Orion térbe, a központi csarnokba kapcsolódik, ahol minden és mindenki áthalad, a szabályok születnek és alakulnak, amelyek a többi dimenziót (szerveim sejtemlékezetét) rendezik.

Nem mondom, hogy könnyű napokat élünk, de ezekből nagy változások várhatóak. Sorsfordítóak.