Tovább adnék nektek egy meglátást. Sokszor észleltem már, írtam is róla, de mostanában nagyon erősen van jelen, és szinte minden nap ad bizonyosságot.

A sorsom valahogy úgy van összerakva, hogy amit mentálisan észlelek, keresem az okát, valamennyit sikerül megértenem belőle, az a fizikai anyagban is bizonyosságot mutat. Láttam pár lehetetlen történetet.

Mintha a hitemet kellene a megdönthetetlen szintre emelnem. Hitemet a nem látható szférákban. Anyai részről igen nagy elutasítást örököltem. Az apai nagymamám, és a kisebbik fia volt az, aki hitte a megfoghatatlant. Mert megélték. A anyai vonalam teljesen elutasította, holott hordozta a képességet. Hitetlenül éltek.

Ez a két világkép csap össze bennem állandóan. Egyszercsak kapok víziókat, éber látásokat, áthallok információkat, melyek mind ugyanarról szónak. Keresem magamban, másokban az okot. Aztán egyszercsak a fizikai anyagban megjelenik. Én pedig továbbadom nektek.

Így találkoztam most hétvégén az egyik pálos kolostor Őrzőjével. A hely szelleme egy állat képében jelent meg, és kinyilvánította felém szándékát.

Régóta figyelem már az állatok és az ember kapcsolatát. Sokszor láttam, és én magam is megéltem, hogy az állat miképpen formálódik gazdája mintáira, miképpen tanítja meg a felelősségre, gondoskodásra, odaadásra, feltétlen szeretetre. Az állat halála után pedig beleolvad a lelke, a gazdája aurájába, hogy az emberi létet is megtapasztalja.

Most megláthattam mindennek egy magasabb fokozatát, amikor egy ősi hely szellemisége jelenik meg állat formájában, és megmutatja a helyhez való viszonyomat. Egyértelművé teszi a helyzetemet.

Hogy végre kibékültem e vele, elmúlt e a félelmem vele kapcsolatban, képes voltam e odáig tisztítani a tudatomat, hogy megleljem ott önmagam lenyomatait?

Ez a zarándokút, amelyen végigmentem, elhozta a békét, a gyökereimhez való kapcsolódás lehetőségét, hogy otthont találjak ebben a világban.

Eddigi útjaim mind mind feladatot hordoztak, fájdalmat hoztak a felszínre. Most békét, befogadást találtam.

Az élőterek olyasmit adtak számomra, ami kincs a lelkemnek. És még valamit megmutattak. Az a hajsza, amivel végigűztek sok sok életemben, most valahogy a vége felé közeledik.

Nem nagyon szoktam önmagamról írni. Valahogy a rejtett szférában mozgok még mindig a sok “száműzés” miatt.

Amiért ezt elmondom Nektek, annak oka az, hogy tudom, amit a lelkem megkap, azt a hozzám hasonlók, “nővéreim és fivéreim” is megkapják. Előttetek és utánnatok járok.

Mint a tyúkanyó a csibéi körül ?

De nem is erről szerettem volna írni ma.

Nagyon sok elhalt ember beragadt lélekrésze kapcsolódik hozzám. Tudok róla, mert hallom és látom őket. Késztetnek arra, hogy végigvigyem az ő megértéseiket, meg nem oldott sorsfeladataikat. Szolgálom a leszármazottjaikat mentálisan és sokszor fizikai szinten is, hogy ők megértsék mindazt, amit eltávozottjaik nem tudtak jól a fizikai életükben megoldani.

Ez elég nagy teher volt, főleg mivel tudatos. Látom mit kellene elérnem másoknál, de az nagyon messzire van, mert hát az ember szabad akarata, fájdalmai, félelmei ott vannak. Manipulálni, belenyúlkálni mások sorsába nem szabad. Nagyon sok évig tart egy-egy szolgálat. Addig pedig marad az árny velem. Ráadásul nagyrészüket más örökül kaptam.

A saját sorsom valahol a HOLd-ban van még.

Sokan teszik mindezt, csak legfeljebb nem tudatosan.

Észrevehettétek, hogy néha nagyon régi ismerősök térnek vissza, akár csak egy érintésre is. Ilyenkor  megtörténhet, hogy az eltávozott beragadt lélekrésze egyesül a többi részével és hazatér más szférákba.

Mindez ebben a hónapban nagyon erős lett. El kell mennünk helyekre, mert elhív. Találkozni régi ismerősökkel, ismeretlenekkel. Bárkivel. Nemcsak emberrel.

Az ember hiába hiszi, hogy ő a legfejlettebb intelligencia a fizikai világunkban. Ez nem így van. Csak akkor lesz így, ha képes csoporttudatként része lenni az élőterének. Kint és bent. Lent és Fent.

Azt gondolom az Avatár film ezt nagyon jól megmutatta.

Van még bőven mit tanulnunk.

De térjünk vissza a leváló lélekrészekhez.

Minden leválás közelebb hozza a saját sorsunkat, létrehoz egy változást fizikai szinten.

Sokan csupán a saját szülők és nagyszülők árnyait hordozzák.

Vannak akiknek olyan a képessége, hogy felvesznek árnyakat, és saját magukon keresztül felszabadítják.

És vannak, akik az élőtérrel is képesek ugyanezt megtenni. Földnyi árnyakat, karmákat vesznek fel útjuk során és formálják át.

Mindennek természetesen megvan a maga oka, de ezt most már kár keresgélni, épp eleget tettük az elmúlt években, mert az elengedés időszakában járunk.

Leválnak rólunk mások be nem teljesített sorsai, ha az élőket jól gondoztuk.

Helyére a saját sorsunk térhet vissza.

Mindez szorosan összefügg a Holddal, a vízháztartásunkkal, a nyirokrendszerünkkel.

Éppen ezért mostanság nagyon jó a szauna, a futás, sok víz, sok zöld étel, és olyan mozgás amely a nyirokrendszert segíti. Ez a változékony időjárás is mindezt tükrözi. A viharok, az elektromágneses kisülések, a távozókat mutatják. A sok eső a leválást. A szél, ahogy felkavarodik minden, hogy a felszínre jöjjenek a leválni szándékozók.

Egy hatalmas belső átalakulás közepén tartunk.

Segítsük benne a testünket, lelkünket, hogy végre össze tudjanak érni a JelenPOntban. És engedjük el, aki menni akar. Mert az árnyakkal együtt emberek is elmennek a körünkből, helyet adva másoknak.