A mai nap nagyon figyeljetek a bűntudatra. Már akinek van.
A nyomasztó emlékek feljövetele miatt a bűntudatot érezni tudó emberek jobb helyzetben vannak, mint azok, akik mindig azt hiszik nekik megjár, ők nem vétettek, jobban tudják, bármit megtehetnek stb…
Azért vannak jobb helyzetben, mert megélik, és ezzel rendezni tudnak.
Aki nem érez semmiért bűntudatot, mert elfedte agyi programokkal, őneki ott beragad a rendezetlen adósság.
Amit tenni tudunk, mert biztosan sokunknak van bevallatlan, rendezetlen bűne, kérjük, hogy jöjjön fel az emlék. Legyen az szó, gondolat vagy tett. Nézzünk szembe önmagunk rendezetlen lélekrészeivel, hogy végre rendezni tudjuk az adósságainkat. Ki tudja mikor lesz ismét ekkora lehetőségünk minderre.
Népcsoport lélektudattal bíró emberekben a nép bűnei miatti fájdalom, keserűség is feltörhet.
Szégyen érzet. Mindez az adósság rendezés része.
Mivel ezek nagy volumenű energiák, lélekminták, éppen ezért a megjelenő szégyen vagy bűntudat érzés mellé kérjünk Segítői segítséget. Mi egyedül, emberként nem fogunk vele bírni.
Egyet biztosan ne tegyünk. Ami felmerül, azt ne akarjuk más számlájára írni, mert vissza fog ütni ránk.
Kérjünk bocsánatot akár lélekben, gondolatban, ha tettben nem tudjuk megtenni. Adjunk szeretetet, könnyeket az emlékbe. Szép gondolatokat.
Rendezzünk mindent, ami feltör érzésben.
Ha népcsoport, vagy nép miatti szégyenérzet tör fel, akkor viszont saját letisztul elveinket helyezzük bele a népcsoport lelkébe. Ez soha ne legyen mások ellen való. Csak szeretet, megértés és békesség kísérje.
Csak békével lehet rendezni bármiféle adósságot.
Soha ne feledjük, hogy a tisztességes, jellemben erős ember lehet fekete, fehér, kék, zöld, zsidó, muzulmán, ufó, tanulatlan, bárki és bármi. Nem a születése, a rangja határozza meg, hanem ahogy él és gondolkodik.
Erővel bíró ez a mai nap. A kettősségben erős nagyon és a fizikai szintű valóságban.
Nagyon nem mindegy mit teszünk a bennünk és körülöttünk megjelenő mintákkal, érzésekkel, történésekkel. Mindent tegyünk a helyére. Békében.
Kedves Évi, Nagyon köszönöm. Próbáltam rájönni, vannak is tippjeim de inkabb csak fejből. Most kevéssé vannak nagyszabású heuréka élményeim, inkább csak túlélek, de közben azért akakul valami. Szép estét, Vera
A gondolatokban jelenik meg az üzenet legtöbbször. Az, hogy közben az ember hozzátesz még ezt azt, az mindenkinél megesik, mert az agy próbálja érteni a megjelenő gondolatot. De az alapmag ami a fejedben megjelenik, az helyes. A körítés szokott lenni némileg eltérő. Tehát érdemes haladni a megjelent gondolat útján. Mivel az energia körbe halad a közös tudat hálózaton, ezért heuréka élmény azoknál jelenik meg, akiknél az éppen futó program aktív. Ott felszabadul, kioldódik, felismerések születhetnek. Ha átengedi magán az ember. Ha nem, akkor éjszaka álomban, a tudattalan szférában kerül a helyére. Akiknél nincs ott éppen az aktív program, ők a hullám hozzájuk elérő információival dolgoznak. Ezért is van az, hogy amit leírok nem mindenkire hat egyformán, vagy csak napok múlva jelenik meg. A hálózat más és más pontjain állunk, más és más hullámverésben. De egyre inkább összekapaszkodva, egymást segítve. Ezért egyre több és több energia szabadul fel. A túlélés, egyfajta várakozás a hullámra, amely nálad is lezárást és újranyitást hoz azon az életterületen, amely számodra nem rendezett.
Kedves Évi!
Nagyon betalált ez a nap! Nagyon nehéz volt és fájdalmas. Tavaly ezen a napon halt meg a férjem és az egy év mindig nagyon nehéz, nagyon ott vannak a fájdalmas események. A dátum előtti napokban különösen felerősödik az áthallás, de 26-án a fájdalmas tehetetlenség, végtelen sajnálat, mintha újra történne és mégsem menthetem meg.
Drága Emi! Arra kérlek, hogy nézzed át magadban, hogy miféle bűntudatod van párod halálával kapcsolatban. Ugye tudod, ha a lélek távozni szeretne, akkor fejet kell hajtani előtte. Még ha fáj is az itt maradóknak, és úgy érezzük tennünk kellett volna bármit is, hogy ne történjen ez így. Az ember saját döntése, hogy mikor megy el és hogyan. Tudatos vagy tudattalan, de a döntés, az egyed lelkének döntése. Mivel mi emberként nem láthatjuk át a nagy rendező folyamatokat, ezért nehéz ennek elfogadása. Küzdünk, akarunk, meg szeretnénk menteni a szeretteink, de nem tudjuk. Csak akkor tudunk segíteni, ha az egyed megengedi, és a lelkének még van energiája a megoldódáshoz. Kérlek próbáld átadni Segítőid kezébe, ha úgy érzed valamit nem tettél meg, márpedig ha megjelent tegnap ez az érzés, akkor gyötröd önmagad. Ember nem tud sok mindent megoldani, nem tud hatással lenni, mert nem az ő dolga. A fájdalom, a hiány érzet csak akkor tud enyhülni, ha tudjuk ott belül a szívünkkel, hogy ez nem mirajtunk múlott, és nem is tudtuk volna megakadályozni. Ez az elfogadásban segít. Ha el tudjuk fogadni, akkor el kezdjük érezni azt is, hogy a fizikai lét csak egy apró része az egésznek. És mindig minden a helyére kerül. Mindig mindenki új lehetőséget kap. Te is, Ő is.
Nagyon köszönöm! Annyira szinkronban volt ez az írás is az aktuális érzéseinkkel, nagyon nehéz nap volt és épp azt gondoltam mikor elolvastam, hogy át kell adnunk a segítőinknek, mert az egész meghaladja az erőnket.
Ahogy írod most, -hogy ember nem tud sok mindent megoldani, hatással lenni, mert nem az ő dolga- meg kell értenünk valahol mélyen a lélek fájdalmában.
Vannak halálok amiben az ember csodálatos elfogadást tanul, nagyon közeli családtaggal és ugyanolyan betegség folyamattal mint másik családtagokkal, akikkel viszont a végtelen sajnálat marad, hogy nem szabad lenne ilyen szerencsétlenekké válniuk.
Tudom, hogy mindenkiben ott a válasz a miértekre és nem véletlen a történés, minden össze van fésülve, de úgy érzem a lélek küzd a lélek, az ember méltóságának evoluciójáért. Nem vagyok képes felfogni, de a méltatlanság bárminemű megtörténte úgy érzem küzdelem, alakító folyamat, hogy végre ne legyen semmilyen létezés része.
Ez valami olyan mély belső seb és belső munka, amit nem tudok, vagy bele se mertem nézni, de érzem az állandó zajlását és nem egyéni, hanem átfogó méretét.
Köszönöm, hogy alkalmat teremtettél, hogy szembe nézzek vele. Őrlődtem ebben a küzdésben, az élet méltóságáért, de lehetetlen küzdelem volt, féltem tőle és most valami történt, valamit megláttam.
Megláttam ezt átfogó folyamatként és talán jobban helyén vannak a dolgok.
Szia Évi,
mi van akkor ha olyan nyomás és kimerültség van az emberen h ezekre egyszerűen nincs idő és erő, hogy egyáltalán felfogjam hogy miről van szó? Olvasom üveges szemmel és nem megy be (bár 2 nap alatt bejártam a fél országot, ma már összekevertem a fáradtságtól hogy melyik városban vagyok..) csak mostanában egész nagy horderejű dolgokról írsz én meg azt érzem h elmegy mellettem minden, annyit dolgozom. Ilyenkor én egyszerűen kimaradok ezekből a lehetőségekből? Vagy nem vagyok szinkronban a nagy történésekkel?
Köszönettel,
Vera
A mindennapok mindenkit „átvernek” a saját körein. A lélek ha elfárad, akkor az már egy komoly jelzés. A túl sok munka is egy jelzés. Hol a határ? Nem tiszteled önmagad, és hagyod, hogy a munka elvegyen tőled minden örömöt? Szeretnél minden elvárásnak megfelelni és inkább önmagad áldozni? Ki az benned, aki nem kér segítséget, és nem mondja ki, hogy ez nekem sok? Tudom én, hogy a munka mit jelent manapság az ember számára. De van egy határ. A sors azt erősíti fel, ahol változnunk kell. Nagy horderejű dolgok történnek ebben az évben. Veled is. Csak mindenkit ott érint meg, ahol valamit változtatnia kell. Én úgy próbálom leírni, hogy valahogy általánosítani próbálok a háttér energiák működésénél. De a felszínen való megjelenésük egyedi. Ha tegnap arról írtam, hogy bűntudat, szégyen, akkor érdemes megnézned, hogy a családban volt e valaki, akiknél ez az érzelmi minta kapcsolódott a munkához. Mert lehet te kompenzálod, szeretnéd megoldani, de már úgy hogy önmagad fosztottad ki. Más adósságát fizeted a munkaterületen és közben önmagadnak bizonyítanál? Gondold át a munkaterület mögötti energiát.