Ma ügyeljünk a nem látható dolgokra. Már amennyire ügyelni lehet rá ?

A sorsunkban sok titok rejtőzik. Képességek rejtőznek, amelyek nincsenek kibontva. Lehetőségek vesznek körül, amelyet értékrendi zavaraink miatt nem is észlelünk. Nem tudunk a terheinkről, amelyek hirtelen zuhannak ránk a legváratlanabb pillanatokban, és a vállunkat zúzza össze. Amely addig is terhelt volt.

Ma sok lehet a szürke szín, a homályos szem, az érzelmektől elvakult pillanat. Váratlanul tör elő. De eddig is ott rejtőzött. Megijedünk, mert nem tudtunk felkészülni a váratlan pillanatra?

Vagy készültünk rá a lelkünk mélyén, megdolgoztunk érte, bár nem is tudtuk miért is küzdünk, dolgozunk? Miért is állunk fel egyenes derékkal nagy törések után, térdre kényszerített helyzetek után?

Ma elővillanhat mindaz, amiért eddig küzdöttünk. Egy érzés, egy pillantás, egy helyzet, egy mondat.

A láthatatlan, megnyilvánul.

A szürkeség egy pillanatra formát ölt.

HOgy milyen formát?

Mindez attól függ, hogy eddig mit is tettünk. A formából egy “angyal” bontakozik ki, vagy “demon”? Mit őrzünk magunkban? Félelmet vagy értékes megoldást?

A félelem a lelkünk mélyén nagyon ősi. A Forrástól elűzött lélek félelme. Hogy soha többé nem talál haza. Hogy nem nyer megbocsájtást. Bármi is volt a vétke. Önmagát ostorozza, vagy menti ezernyi módon. Ha valakinek mély az emlékezete, hatalmas a félelme is. Vagy elfojtja, vagy megéli. Ha elfojtja, akkor agresszív lesz és nagyon anyagias. Ha megéli, akkor vagy nagyon megkeményedik lélekben, vagy mimóza alkat lesz.

Saját világot alakít ki, de ott sem érzi jól magát. Hazavágyik szüntelen.

Aztán elindul haza. Lesz, ami lesz.

De a CSALÁD visszafogadja? Megbocsájt? Felismeri? Már azt sem tudja, igazán hová tartozik, hiszen ezernyi világon átkelt. Csak azt tudja, hogy vágyik egy ölelésre, amelyet csak egy helyen kaphat meg. Beleolvadni a végtelen elfogadásba, meleg, lágy áramlásba, ahol végtelen a béke, ahol saját maga lehet végre úgy, ahogy van.

Vajon felismerte a lélek, hogy sok sok értéket képvisel? Vagy csak a bűnt tartja számon ? Sok sorsot egy bűntudat tesz tönkre, ráadásul már az idők folyamán ez a bűn ki lett oldva, csak még mindig az egykori tévedés pillanatának energiáját tartja aktívan a sors. Mondjuk és kérjük, hogy olyan ősökhöz , régmúlt életekhez csatlakoznánk, ahol pozitív megélések voltak a sorsfeladattal kapcsolatban. Az értéket keressük és védjük.

A titkok ládikája mostanában többször is megnyílott egy – egy pillanatra, hogy ősi történetek pillanat képei felbukkanjanak.

NÉzzünk szembe a félelemmel nyugodt lélekkel. Már megoldottunk mindent, amely elzárt az Otthontól. Ha fel is zakatol a mellkasunk egy pillanatra, tegyünk rendet önmagunkban.