A mai nap érdemes önmagunkban jó szívvel összegyűjteni az őseink, eltávozott szeretteink emlékezetét.
Minden évben a megszentelt napok előtt nagy a “nyüzsgés”, a készülődés a nem látható világban. De igazából bennünk jelzik a beragadt árnyak, hogy távoznának. Egész évben készülünk erre a napra. Az árnyak tisztulni vágynának a megéléseink által, késztetnek minket erre arra. Leginkább az élőkön múlik, hogy elzárkózik, dacol, vagy túlgondolkodja, vagy megoldja. És itt persze felmerül a kérdés, hogy mindebben hol vagyok ÉN, a szabad akarat, a saját sors? De ez egy másik fejezet.
Ebben az évben mindez teljesen másképpen zajlott.
Sokan és sokszor beszéltek már az átlépők kapcsolatáról az élőkkel.
Én amit most tovább adok számotokra, az az én megélésem, tapasztalatom.
Sokszor kerültem távozni készülő emberek mellé, kísértem el őket az utolsó szakaszon, és utána is még sokáig. Tulajdonképpen máig érzékelem őket, rajtam keresztül üzennek néha a sajátjaiknak, ha nagyon nem tudják őket elérni. Aztán nem érzékelem, hallom őket sokáig. Hirtelen megint megjelennek, és a szeretteik is megkeresnek. Nem szabad őket zaklatni kíváncsi kérdésekkel, mert megjelennek, amikor szükséges.
Mert ha tudattalanul is, de erősen működik a kapcsolati rendszer. Szinte mindent meghatározóan.
Soha nem láttam még ekkora rendezési szándékot, segítség nyújtást a túl oldalról, mint ebben az évben.
Az élők nem is tudják, hogy honnan érkezik a lehetőség, a segítség nyújtó telefon, egy kezünkbe akadó könyv, amelyből akár egy mondat is segít. Egy ajándék, amely könnyeket fakaszt. Egy kisállat, amely hirtelen megindítja a szívünket és elgondolkoztat. Régebben nem mindig láttam át ezt az összefüggés rendszert, mert sok időnek kellett eltelnie, hogy fogtam a túl oldalról a rendezési szándékot, és megjelent az élő utód sorsában a lehetőség.
Ebben az évben viszont nyilvánvaló.
Mindehhez az is kellett, hogy az eltávozottak esetlegesen megmaradt sűrű anyagi részeit, amelytől még nem látják át a teljes egészet, megtisztuljanak. Az élők megélései által.
Itt és most csak a szépen és tisztán együtt mozgó lélekrészekről írok.
A sok, élők általi tisztítás eredményeképpen eltávozott szeretteink át tudtak lépni a megszentelt lélek forrásokba, ahonnan átlátják a sorsok mozgásának rendszerét.
Ha egy eltávozott szülő, nagyszülő felé fordult az élő leszármazott és kéri sorsának megsegítését, akkor a kérés alapján konkrét segítséget kap egészen gyorsan. A forrásban jelen lévő tudatos lélekrész, a forrásból merítkezve olyan segítséget tud nyújtani az élőnek, amely létrehoz egy sors mozgást, és képes több ember kiszabadulni saját blokkolt helyzetéből. Több sorsnak kell mindig megmozdulni azért, hogy egy kiszabadulhasson. Mi ezt emberi tudattal nem látjuk át, hiszen sokszor nem is ismerjük az embert, akinek a passzvitása sakkban tartja a sorsunk.
A forrásban lévő tudatok a nagy egész rendjében mozdítják meg a sorsokat.
Ebben az évben, csak azért, mert ott voltam és átsegítettem egy távozni készülőt, és a leányát nem hagytam magára a gyászában, a forrás nekem is segített. Nagyon határozottan. A segítőnek is segített ?
Egy segítő szándékánál nem tudtam mit kezdeni a helyzettel anyagi okok miatt, de utólag kiderült, hogy az én agyalásom és félelmem volt az akadály.
Így tovább rendezték azt a lehetőséget. Egy olyan helyre, ahol szintén nagy szükség volt rá, és a család szempontjából megérdemelt hely volt.
Ezzel azt szeretném elmondani, hogy az élőkön múlik, hogy el tudják e fogadni a segítséget, vagy túl agyalják, a fizikai világ paramétereihez mérik e az érkező segítséget.
Holnapi nap a Mindenszentek napja. Ez a nap, a megszentelt Forrásba belépett lelkek napja. Akik megtisztultak az anyagi világ sérült részei alól. A Forrás lát és érzékel minket emberi gyarlóságainkban és fájdalmainkban. De ne feledjük, éppen ezért ők pontosan tudják, milyen segítségre van szükségünk.
Sok- sok évvel ezelőtt a véletlenek ezer szálán keresztül leültem egy médium elé. Senki nem készült rá, senki nem akarta, idő sem volt rá, csak a “kényszerítő erő”.
Pillanatok alatt jött a kérés, hogy nézzem végig a távozni szándékozó útját, és kísérjem el, hogy lássam az utat. A nagymamám akkor már 6 éve magatehetetlen volt, kétszer eljutott a halál pillanatához, majd visszatért. Otthon volt velünk, nap mint nap láttam az utat, amit bejárt, félelmeket amely az élethez kapcsolta, ahogy összetört benne minden makacs dacoló szándék. Én sem tudtam őt elengedni magam mellől, hiszen ő volt az, aki felnevelt.
Mamim halálát mutatták a médium által, őt kellett elkísérnem. Akkor láttam a Forrást. Hatalmas, kristálytiszta energia gömb. Nagyon messze kellett megállnom tőle, mintha a Földről nézném a Napot. Az utat viszont bejárhattam odáig, hogy a látómezőmbe kerülhetett. Mamim lelke tovább ment és beleolvadt az energia koncentrátumba. Én pedig egy kék energiaszálon egyensúlyozva meghallgattam az ige hirdetést, a parancsolatot, hogy miért is kellett ezt érzékelnem.
A gömb és a forrás hangja belém égett. Rá kellett jönnöm, hogy többször hallottam a hívó hangját. De mindig félelmet éltem meg miatta.
Onnantól érnek el az eltávozók és az érkezők lélekmintái. Mamim 2 hét múlva el tudta engedi az anyagi testét. 7 év múlva érzékeltem, hogy odaért a Forrásba.
Egy ideig ezek után nem érzékeltem, de a 9. évben megjelent egy teljesen más minőségben.
Ebben az évben a halál után pár héttel, már a Forrásból lehet érzékelni a tudatokat.
Ennyit tisztult a világunk a szellemi térben.
Az, hogy az élőt miképpen tudja elérni a segítő szándék, az viszont az élőkön múlik. A bűntudat, a harag nagy akadály, megfordítja a segítő szándékot. Ezek lehetnek elfojtott, tudat alatti érzelmi blokkok is.
Ha rágondolunk szerettünkre, akkor csak a mellkasunkat figyeljük. Lágyan hullámzik, vagy befeszül?
Ha befeszül, tegyük fel a kérdést, hogy milyen negatív blokk nem engedi a kapcsolódást? Megjön a válasz.
HOlnapi napon leginkább elérhető a megszentelt Forrás. Hogy miért írom a megszentelt szót? Semmi köze a kereszténységhez. Ez a szó mindig a tisztaságot, az egyszerű formavilágot jelöli, amely csak SZERETET alapú. És ennek a szeretetnek semmi köze a mi általunk használt szeretet szó jelentéséhez.
Nincsen benne elvárás, érdek, kötés, kényszer, félelem, csak a létezés egyszerű jelenléte.
Holnapi napon nyitott a Forrás szándéka az emberiség irányába. Engedjük be magunkhoz, hogy őseink árnyai békét leljenek bennünk.
A mai napon pedig nyitott szívvel készülhetünk minderre.
2018.11.01.
A Harmónia napja lehet számunkra. Csak a szeretet, az egymáshoz fordulás legyen jelen. Tegyük élővé a kapcsolatot ÉG és Föld között.
Amit rédnek irtam kétszer is az térd lett volna 🙂
Kedves Évi!
Köszönöm szépen a multkori irásodhoz füzödö hozzácsatolt fogakról is szolo részt 🙂
Azt a mondatot remekül bele tudtam illeszteni a kodolásomba, ugy veszem észre mintha megindult volna az energia, mert bár eddig is oldottam de már nem hozott érzeteket meg semmit, igy meg jobb.
Tegnap nekiálltam a tulsuly témának is, hipnozissal és kodolással. A kódolás alatt rédtől lefelé csipkedő zsibbado érzeteket és fényszikrákat láttam (ezt csak ugy lelki szemeimmel) Melyek a talpamtol a rédemig jöttek fel majd vissza le, aztán második hullámban megint a talpamtol a hátam közepén át a karjaim kézfejeim és lassan intenzitsukat vesztve elmultak.
Ma ismét folytattam a kódolást rá és elaludtam. Aztán felkeltem (csak úgy testelhagyással) és félelemmel hogy van itt valaki és már megint sötétedik és gyorsan fel kell kapcsolnom a villanyt. De nem égett…. végigfutok a lakáson növekvő pánikkal, sehol se ég. Megyek a villanyos szekrényhez de alig látom a biztositékot bár már tudom ott kapcsolt le az áram, kinyitottam a kisablakot a beszürödö halvány fénynél megjavitottam az áramot és lön világosság. Aztán fürdöszoba, padloba süllyesztett kis lefolyoban állt a szennyviz, a fürdöszaba szönyegek csücske beleért, (szinesek) el akartam háritani a dugulást de amint megjött a gondolat a szennyviz magátol lefolyt. Viszont a szönyegek és néhány fürdöszoba berendezés fekete lett. Nem piszkos hanem mintha gyárilag fekete lenne. Mikor kiléptem a fürdöszobábol egy hatalmas nagy ház előterében találtam magam (tudásom szerint az enyém volt ott és akkor) Ültem egy asztalnál és egy férfi akit nem ismertem jött ment mint aki oda tartozik néha rám nézett de nem zavart a jelenléte és nem beszéltünk. A falak lambériák járolapok mind sötét és csokibarnák voltak, és én azon agyaltam hogy milyen gyönyörüen fognak itt mutatni a szobanövényeim zöld és narancssárga kaspokban. Aztán felébredtem, és megdöbbentem, egyrészt pont olyan szürkület volt kint mint amikor álmomban ablakot nyitottam, másrészt ez volt talán az első olyan fura álmom vagy testelhagyásom amikor nem voltam tudatában annak hogy nem a valoságban történik. Igy azzal a döbbenettel ébredtem hogy miért fekszem amikor az előbb már felkeltem 🙂 Mit szimbolizálhat az álmom? Azt én is sejtem hogy a lefolyo szennyviz valami energetikai tisztulás volt. Ja még annyi h kodolás közben az jött fel hogy könyvet olvastam, valami réges régi szentirás félét annyi maradt meg belőle hogy aki szóban irásban vagy tettben vét ellene azt megbotozzák (gondolom megverik) Aztán láttam valami barna börü népcsoportot akik félmeztelenek voltak és táncoltak ugráltak.
Mit jelent nálad a kódolás? Pozitív mondatokat? A csipkedő, zsibbadó érzés az idegpályákat elérő impulzusokat jelzi. Ezek szerint az agyaddal az egész testedet el tudod érni már. Az utána jövő vízió megmutatta, hogy hol sikerült feltisztulnod, ismét árammal ellátni az idegpályáidat. A házban lévő áram, az idegpályák vezető képességét mutatja. Ezzel azt is mondom, hogy nem mindenkinek tud végig futni az idegpályákon az agyi információ, impulzus. Én évekig tudatosan jártam be a testem, és kerestem az elakadásokat. Nehéz volt eljutni a testem alsó traktusába, és ott áttörni a betonfalakat. Testünk sejtjei átjárók más dimenziókba, amelyek a sorsunkhoz vannak kapcsolva. Akár azért, hogy az ott megélt érzelmi blokkok más irányt kapjanak, akár azért, mert ott pozitív információk várnak ránk. Hogy el tudunk-e oda jutni, avagy sem, az rajtunk múlik. Hogy megtaláljuk e a hibákat és kijavítjuk e, az is rajtunk múlik. Hogy az értékek világaihoz vezető ajtóhoz eljutunk-e és ki tudjuk-e nyitni, szintén rajtunk múlik. Amikor elkezdted a fogaidat tisztítani, ami a legnehezebb tisztulási történetünk, ( legmesszibb visz a dimenziók között), akkor a létezéseid gyökereit kezdted tisztítani. A lakás, ahová most be tudtál lépni a tested „áram ellátása” után, az egy eddig zárt dimenzió volt. Ott már lakik egy férfi minta. A többi megfejtését reád bízom 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Nagyon örülök annak amit irtál ezekszerint szépen haladok 🙂
Akkor mesélek egy kicsit a kódolással való történetemről.
Én már kicsi gyerekként is ugy éreztem hogy nem csak ennyi a világ és én nem csak ezekért a hétköznapi dolgokért vagyok itt hanem többre vagyok képes. Már óvodás koromtol elkezdődött a kiközösités iskolában verések, csufolások megalázások s később sikertelenségek az élet szinte minden területén anyagi és párkapcsolati téren. Szóval a nagy álmamból nulla önbizalom lett és nekem nincs jogom élni létezni mire 14 éves lettem, meg az engem senki nem szeret gondolatkör. Mindennapos depressziós gondolatok, később pánikbetegség és halálvágy. (ez végigkisért egészen tavaly novemberig)
Mikor meglett az első munkahelyem azonnal vettem egy számitógépet és internet is lett. Itt kezdödött meg az önfejlesztésem.
Mágiával kezdtem, aztán angyalkommunikáció, reiki EFT, theta healing stb… nem sorolom fel hisz már nem is emlékszem mindenre annyi könyvet olvastam és annyi modszert probáltam ki. Minimális ideig óráig tartó sikerekkel vagy még azzal se, csalódás csalódás hátán. Aztán feladtam kész elfogadtam a sorsomat, ha ez van ezt élem meg és befejeztem a spirituális világgal való ismerkedésemet. (Még annyi hogy az elején mindig a helyzeteket és az embereket akartam megváltoztatni nem önmagam dolgait, nem fogadtam azt el hogy minden változás belőlem indul)
Rátaláltam a Tündérkertre, aztán mikor az megszünt átjöttem ide, és egyre nagyobb meglepetésemre szolgált hogy az irásaid 100% ban visszatükrözték és megértették velem az aktuális történéseket. Szóval végül minden nap jöttem olvasni, de irnom nem volt mit. Hiszen nem dolgoztam már magamon.
Végül A gyógyító kód cimü könyv már nem is tudom hogy került elém itt a neten, letöltöttem aztán itt állt egy jo félévig mire belekeztem (még egy csalódás minek strapáljam magam gondolattal)
És akkor minden megváltozott.
Tavaly november óta épp egy éve.
Azóta minden este csinálom. Azóta elmult a depresszio, a halálvágy, a pánikrohamok szinte nullára csökkentek. Kificamodott feldagadt bokámat 4 nap alatt lerendeztem vele ugy hogy teljesen rendbejött. (Leestem a lépcsőn fekete – lila lett az egész bokám, rá se birtam szinte állni és a sipcsontom is egy merő seb, az is elmult addigra) A migrént amitől gondolkodni sem tudtam 15 perc alatt nyomtam le nullára. -egy középsúlyos gombamérgezést fél nap alatt letudtam vele, kórház helyett. S a többi dolgokat pedig hogy mennyi mindent sikerült a sorsombol kiszedni vele, már itt Tőled tudtam meg amikor az álmaimat leforditottad nekem 🙂 Ha visszanézek a régi reakcioimra, emberekkel helyzetekkel valo érzelmeimre, reakcioimra, mintha nem is én lennék, megváltozott az egész érzelmi gondolkodási rendszerem a világképem.
Jó szivvel tudom ajánlani bárkinek a könyvet akinek esetlég még nincs meg a saját modszere a tudatalatti és sors tisztitáshoz, karmaoldáshoz de szeretne ezen dolgozni.
Persze az egy év alatt már a 3. változatot „fejlesztettem ki a könyvben leirtakhoz képest és igy sokkal hatékonyabb erősebb idötakarékosabb.
Az elején megvan az alap ‘ima ahova azt kell beilleszteni amin dolgozunk.
Én „ami a fogaim gyógyulását és ujra kinövését akadályozza jelzőt használtam. Aztán átirtam a te mondatod szerint arra hogy ami a fogszuvasosást és gyulladást okozza az energiapályákon, azota ömlik az energia ujra kodolás közben 🙂
Nem kell közben mantrázni sem, meg vizualizálni sem, néha feljönnek képben dolgok látomások, s nálam álomban a magyarázatok, egész oldás alatt egy felemelő megnyugatató érzés van szinte mindig jelen, mint egy mélymeditácioban. És néha fizikai érzetek amik ezek szerint jeölölik hol zajlik éppen a testi szinten a tisztulás. Már megint könyvet irtam 😀
Páromnak meg idén halt meg apukája, hetekig volt agyhalott állapotban. Nem voltunk a közelében, de többször is éreztük a jelenlétét, a kapcsolódást. Konkrét üzeneteket is adott át.
Eltávozása után pedig többször is jelentkezett a páromnál és mondta, hogy segíteni fog neki.
Az én Mamim, aki felnevelt, akkor távozott innen, amikor még nem voltam ezekre a dolgokra tudatos. A múlt nyáron (tavaly)jelent meg egy teljesen más minőségben, amikor épp kétségbe vontam, hogy van-e az életemnek bármiféle jelentősége.
Késztetést éreztem, hogy menjek át a szomszéd kisvárosba, és nem tudtam miért, de vonzani kezdett a főutca, a templom, meg a körülötte levő házak. Egyszercsak elkezdtem hasonlóságot felfedezni a város, ahol születtem, meg ezek között, ami addig nem tűnt fel.
És erről ismertem fel, hogy ő az, aki üzen.