A mai nap az ÉN napja.

Mindezt megelőzte őseink árnyainak leválása rólunk. Jó esetben, és főleg ha részünkről is jelen volt az értés, az elengedés vágya. Ez olyan gondolati formában is megjelenhetett, hogy egy fura képesség, amely talán egyedivé tett minket, de nem hozzánk tartozott, szintén leválna rólunk, a gazdájával együtt. Szép kis próbatétel az elme számára.

“Tudom, hogy nem ÉN vagyok, meg is gyötört a sorsomban, de mégis adott valami furaságot a világ könyörtelen hajtó malmában. “

Valószínűleg ez így nem fogalmazódott meg, de ez volt ragaszkodásunk alapja. Kicsit másnak lenni, hogy elviselhetőek legyenek a hétköznapok.

Valószínűleg jöttek álom képek, vagy gondolatok amelyek ezt megtámogatták.

Ha rám hallgattok, akkor ezt elengeditek. Az egyediség mindenki sorsában ott van. Csak az nem mindegy, hogy másét használjuk, vagy a sajátunkat.

Ha idegen tollakkal ékeskedünk, az elfedi a saját lényegiségünket. Csupán egy másolat leszünk valamiről, ami ráadásul nem is fog örömet hozni soha.

IGaz ez sok mindenre. Valakinek mutatni magunknak, mert ezt láttuk egy “híres embertől”, vagy példaképtől, bárkitől. Lemásolni valamit. Legyen ez spirituális vagy gazdag, törtető ember, vagy önérvényesítő nő. Valaki bennünk értéktelenség tudattal küzd, így nem mer az lenni, aki.

Az elmúlt hetek mindezt feltárták.

A tőlünk idegen részek elkezdtek leválni. Erőszakkal, vagy békésen, az rajtunk múlik.

Minden évben a November hónap képes leválasztani a régi “töltéseinket” és a helyére valami újat hozni.

Az egész évünk az eredendő lényük keresésével zajlott. Minden erről szólt, ezernyi formában.

Eljött az ideje, hogy megformáljuk saját szabályainkat, amiben nincs háború, nincs betegség, nincs üldöztetés, nincs megkülönböztetés, nincs semmi olyan, amely nehézségek árán ébresztene rá minket saját lényegiségünkre.

Először ott belül kell mindezt eldönteni. Aztán eszerint viselkedni.

Én még mindig hiszek benne, hogy a JÓ, ragadós. Sokkal nagyobb a hosszú távon ható ereje, mint azt az ember fel tudná fogni.

A negatív töltések ereje is hatalmas, ezt soha nem kell elfelejteni. Mindenkiben van ilyen minőség, aki emberi bőrben él. Bevallja vagy letagadja, csupán ez a kérdés.

Ha bevallja és feltárja, akkor tudja kontrollálni.

Ha letagadja, akkor viszont a negatív töltés uralja a sorsát.

Át fog törni egy adott energia mennyiség. Főleg azokon, akik sikeresen elérték a népük, a lélekcsoportjuk eredetének forrásait. Képesek voltak ezeket békés diplomáciában megegyezésekre bírni.

De mondhatjuk úgy is, hogy vannak emberek, akiknek a családja, vérvonala minden egy adott területen élt. Voltak időszakok, amikor elmentek onnan, máshol éltek, de aztán visszatértek. Az apai ág más utat járt be, az anyai ág más utat járt be, de a közös őspár, akik letelepedtek és családot alkottak valahol, a leszármazottban elérhetővé váltak.

A sok bejárt út, a sok hitrendszer, más és más forrásokat kapcsolt a vérvonalhoz. Ezek egymással vetélkedtek, irtották egymás bárminek, bárkinek a nevében is. Igazából minden hitrendszer alapja ugyanaz. A jó és a rossz harca. A szépség és a szörnyeteg.

De a példa ott van előttünk. Meglátni a szépet a szörnyetegben, bízni benne, hogy megtanulta a leckét, és az átok leválik.

A szépség és szörnyeteg ott él bennünk is a vérvonali hozadékok miatt. A testünk tárolja az adatokat.

A lelkünk viszont nem.

A lelkünk ereje viszont a tiszta és egyszerű gondolatokból fakad. Amikor azt modjuk, hogy lehet hogy a szüleink ilyenek vagy olyanok voltak, lehet hogy az őseink meg amolyanok, de ÉN magam döntöm el, hogy miképpen gondolkodom embertársaimról és a világomról.

Amikor okoljuk a szülőt, hogy nem szeretett jól és ezért most ilyen olyan szenvedők vagyunk, akkor ezzel az ősök felé fordulunk, őket tisztogatjuk, általunk élnek. Akár tudatosan, akár tudattalanul.

Amikor azt mondjuk, hogy felnőttként el tudom dönteni, hogy ÉN miért vagyok felelős és tudok eszerint viselkedni,  tudok logikusan, egyszerűen gondolkodni, ezzel elengedem a múlt árnyait. Már nem tudnak hatni rá.

“Eldöntöttem, hogy rendet tartok magamban, megoldom az adódó problémáim, és nem drámázok felettük.”

Ez a mondat az, amire jutnunk kellett mára. Nem nagyon kedvelem az agykontrollt, de kétségtelenül sokat tud segíteni az embernek, ha jól használja valaki. Mert mindig mindent lehet nagyon károsan is használni. Hiába a letisztult technika, ha az ember maga felelőtlen és meggondolatlan. Vagy csak pénzkeresésre használja.

DE hogy ne kanyarodjunk el a mától, tegyük rendet magunkban.

A karma legyen csak annyi, ha én ma másnak vagy magamnak kárt okozok, akkor kapjak róla azonnal jelzést, hogy javíthassak és hogy megértsem, valamit nem jól gondolok, teszek vagy nem teszek.

Felelős az ősök, népek egykori döntéseiért már nem vagyok. Éppen ezért áldozata sem.

Holnapról már a cél, a jövő felé fordul az energia. Mi vagyunk a Nyíl. Nem mindegy melyik irányba feszít meg a sors, és mi van a nyílhegyen.