Egy kérdés mára.

Miképpen lesz egy síron kőbe vésett névből, a csillagok útját járó szabadságra törekvő lélek?

A mai nap energiái képesek kiemelni az egyedi sorsot, az emberi elme által kőbe vésett programokból.

Halottaink árnyai addig állnak ott saját sírjaik mellett, amíg az élő családtagok el nem oldják béklyóikat.

A kötés egy szervhez, vagy testrészhez tartozik. Időn túli, gyászon túli elvárás bármely okból is, létrehozza a kötést.

Ez a legtöbb esetben a szülőnek való meg nem bocsájtás, el nem fogadás, elvárás a síron tulon is bármely formában, amely mivel generációs, ezét nehéz felfedni és elengedni. A megszokás, a beállt, örökölt programok nagy úr a sorsban.

Nem mondok semmi újat mindezzel, csak felidézem, mert ma igen jól lehet az elengedés energiáiban részt venni.

A bélben van a “honnan jöttünk”, “hová tartunk” program. Mindez szellemi tőke nélküli program.

Lehet felismertük már a helyzetünk, kötéseink, érzelmi elvárásaink okainak nagy részét. De nem enged a kötés akkor sem.

Mert mást mond a test felső része, és mást mond az alsó.

Éppen ezért ma vegyük igénybe a lábainkat. Mozgassuk.

Igyekezzünk a táplálkozásunkban kissé aszkétikus lenni.

Jót tesz a béltisztítás.

A testünket kell aktivizálni, hogy tudjon változni, elengedni sejtszinten működő programokat, amelyet már sem a lelkünk, sem a szellemi gondolkozásunk nem óhajt követni.

A hideg mindebben segít. Lelassítja az idegpályákat. A béklyóinkból tudunk letenni.

Igyekezzünk szem előtt tartani az örök tézist.

Legnagyobb ellenségeinkkel való megbékélés tudja elhozni számunkra a feloldozást. De mindennek szívből kell jönnie, lélek szintről. Sokat változtunk, dolgoztunk mindezért. Már csak engedjük meg magunknak a felismerést, hogy mi is tart rabságban minket.