A mai nap alkalmas arra, hogy a Boldogság felé hajtó programunk megmutassa, hogy miképpen érhetünk el a Boldogság állapotába.
Sokat lehet olvasni a pillanat varázsáról, amely előállít bennünk egy hatalmas békét, megkönnyebbülést, egy lágy, puha érzést, amely mintha karjaiba venne és elringatna minket. Ott abban a pillanatban, minden tökéletesen rendben van. Még akkor is, ha fáj valamink, ha éppen elhagytak minket stb… Mégis történ velünk egy olyan mozzanat, amely előállította a boldogság, a teljes elégedettség érzését.
Létrejön az egységérzés, a hazatalálás pillanata. Az már szerencse, ha valaki mindezt megérezhette önmagában akár pillanatokra is. Sokan ezért lesznek alkoholisták, kábítószeresek, elvakult hitűek, pénzhajhászok, hatalomra törők, szexfüggők, „sport őrültek” , kényszeresek bármiben is, hogy a boldogság érzést akadályozó hiány állapotot kitöltsék bármi áron. Hogy ezeket a pillanatokat, még ha silány másolatban is, de megélhessék pillanatokra. Nehéz ezt az érzést megfogalmazni, talán lehetetlen is emberi nyelven.
Amikor két ember egymásra talál a szerelemben, az is hasonló érzés.
Amikor valaki a természet békéjében megéli a csend és a színek szépségét, az is hasonló érzés.
Az orgazmus is hasonló érzés.
De nem az. És el is veszítjük ezért.
Minden sors célja, hogy a Boldogság érzését meglelje és meg is tudja tartani.
A Boldogság érzés akadálya a „hiány” állapotok jelenléte. A hiány állapot, egy rossz megtapasztalás emlékének lenyomata.
A nagyvilágban is általában úgy történik, hogy amikor a világ elkezd az elégedettség állapota felé közeledni, amiből kinőhet a Boldogság csodaszép virága, akkor megjelenik a halál és a háború.
Ami elpusztítja az éppen bimbózó virágot. Vagy éppen elhajtja messzire a boldogság kék madarát.
A sorsunkban is így van.
A világunk tele van rossz tapasztalatra épülő, szeretet hiányos mintákkal, programokkal. Ahol nem lehet tartós boldogságot elérni. Vagy éppen megtartani.
Amíg van szenvedő gyermek, éhező idős ember, magányos ember, korai halál a világunkban, addig ez mind jelzi, hogy a hiány állapotok nem rendezettek. Addig a Boldogság minta nem tud közelebb jönni. Mert páran megkötik, rabul ejtik, mint ahogy már sokszor megtörtént, és bemocskolják a fényét.
Akinek sikerül megőrizni sokáig a Boldogság mintát, ott a vérvonalon sok olyan ember volt, aki megértette és rendezte önmagát és a körülötte lévő világot.
Amiét ma írhatok a Boldogságról, az már a reményt hordozza.
Ha lefordítanám az energiát, ezt mondaná „ a polaritásból kiemelkedik egy szál, amely a megoldások, oldások, lehetőségek mezejére visz, hogy megleljétek a Boldogságot önmagatokban” .
Vagyis megjelenik az erő, amivel legyőzhetjük a kétségeinket, a fásultságunkat, nehéz érzéseinket, szomorúságainkat, a magány érzéseit stb…
Adjunk esélyt ma annak, hogy legyenek jó érzéseink, szeretettel telített pillanataink.
Legyen türelmünk, elfogadásunk, felhőtlen pillanatunk. Adjunk esély a Boldogság szál megjelenésének sorsunkban.
Mielőtt kitetted volna pont arra gondoltam, hogy ez csak bennem van, vagy általánosan jelen van a boldogság? Szívesen rákérdeztem volna, de mindig szinkronban vagyunk, ugyanazt szoktam érezni amit írsz és most olyan erős érzésként megjelent a boldogság, mintegy rendezőerő, hogy arra gondoltam ez biztos személyes. De nemcsak személyes.?
Ezt a boldogságot érzem én is két napja, meg hogy minden rendben van és lesz, csak csinálni kell, létezni, megélni… mintha 16 éves lennék ismét 🙂