Nem is nagyon lehet pontosan jellemezni ezeket a napokat, amelyeket megélünk.
Tűz és jég. Elengedések, megkönnyebbülések. Erőre ébredések az elengedések következtében.
Határozottság megjelenése. Az akarat energiák rendeződése.
Az ördögi körök csápjai, szorító kötései leesnek. Csak vigyázzunk arra, hogy a megszokás miatt nehogy visszalépjünk.
Az erő megtörik ott, ahol nem tudtuk szép ívesen megkovácsolni, ahol nem tudtuk összefonni egyenletes ritmusban a 3 erőszálat.
Test, lélek és szellem.
Mind 3 három más erővel bír.
Vannak sorsok, ahol csak az egyiket kell megfinomítani. Vannak sorsok, ahol mind a három külön külön szépen működik, de nincs egybefonódva.
A test erő a gyakorlatiasság. Mit hogyan oldunk meg, készítünk el a fizikai világban. A két kezünk munkája, az agyunk ötleteiből miképpen valósul meg. Pusztít, vagy épít? Az erő odacsap és összetöri amit elér, vagy finoman megmunkálva felépíti?
A lélek kifejezése a Hang, az illat, az érzés. És az ezekből fakadó erő, amellyel az érzelmeinket irányítjuk.
A Hang ahogy szólunk társainkhoz, miféle érzelem világból fakad?
Tomboló viharként pusztít?
Vagy simogató szeretetként épít?
A szellemi erő pedig a tudás, amivel irányítjuk a viselkedésünket, megéljük az érzelmeinket, alkotunk a fizikai világban. Ide tartozik a Szolgálat is. A szolgálat amely szintén lehet pusztító és építő. Önmagunk és mások felé. Ennek alapja a lélekerő és a jellem. A lélekerő pedig rá tud állni biztonsággal a fizikai erőre.
Bármelyik bárhol rendezetlen, a sors már bizonytalan alapokon áll valamelyik életterületen. Vagy mindegyiken.
Az erő Mihály Ark Forrásához tartozik. Nehéz vele bánni. Hiába a jó lélek, a jó szándék, ha az erő eltúlzott valahol, éppen úgy pusztít, mint a gonoszságból fakadó erő. A mostani években Mihály Ark elvárja, hogy azok a sorsok, akikhez sok sok sors tartozik, mind a 3 erőt finoman és határozottan hajlítva használják.
Ez alázatot igényel. Nem is kicsit. 3 szintű figyelmet és értést. Ha nem is tudatosan, de a ritmust a lélekre bízva. Mert középen állva, Ő tudja a legjobban, hogy mikor mit és hogyan.
Tudja az értéket és a mértéket.
A lélek forrás egyik útja a szíven keresztül vezet. Ez a fizikai világokhoz, elmúlt életekhez, ősökhöz köti az embert. A másik a korona csakra feletti 2. Csakrán keresztül vezet a Szellemi Forrásokhoz.
Van még út, amely összeköti a 3 szintet, de az most számunkra nem fontos.
A mai nap, Mihály Ark forrásából fakadó erőhöz kapcsol minket. Megláthatjuk, hogy miképpen használjuk.
Érezzük át a felelősséget, ami ezzel jár.
Legyünk határozottak, mert az erő alapja ez. Tudjuk, hogy mit cselekszünk. Minden szinten.
De ez valós tudás legyen, tapasztalatra alapuló. Nem csak egy videóból, vagy előadáson hallott, hanem megélt tapasztalatra épüljön.
Amit nem élünk meg, nem tapasztalunk, ahhoz nincs közünk ebben a sorsunkban. Adhat gondolatot, rendezhetjük magunkat általa, de erőként nem élhetünk vele.
Nincs új a nap alatt. Ami bennünk rejlik, abból fakad minden. Annak mértékében, hogy mennyire ismertük fel önmagunk, mennyire rendeztük múltunk árnyékait.
A belső világunkban is ott a NAP. Nem is egy.
Ennek a NAP-nak a tüze kovácsolja bennünk az erőt. Tisztítja meg a rárakódott kosztól, rozsdától.
A NAP csakrához az energia a torkon keresztül kerül be. Nem a fizikai világból, hanem egy régmúlt világból. A szinkronicitás révén, amikor elérünk egy ősi világhoz a belső terünkben, akkor és ott jutunk hozzá ehhez az erőhöz. Ebben a térben ott van a vérvonalunkat jellemző erő minden képviselője és a Mester. Aki elvégzi a szertartást a haza érkezővel.
Végighalad a gerincen, és megáll a 2.-es csakra környékén a gerinc aljában. Amit érint, végigégeti.
Éppen ezért a testben mostanság gyulladások léphetnek fel, belső láz, ami kiégeti a vírusokat, élősködőket, mindent, amely az erőt befolyásolná.
Amiért ezt leírom, elég gyakori lehet az erő ébresztésnek, rendezésnek ez a módja mostanság.
A mai nap vigyázzunk azzal, hogy miképpen éljük meg a minket jellemző erőt.
Megkapjuk a helyzeteinkben az utalásokat arra, hogy sok vagy kevés, amit befektetünk.
Érték és mérték.
Egy hölgytől kaptam a film elérhetőségét, ami nagyon illik ide.
Jajj… kedves Évi, általában tökéletesen egyetértek szinte mindennel, amit írsz, de van időnként egy-egy mondat, vagy szó, amikor abszolút ellenállást találok magamban…
Szerintem jelentősége van.
Amikor azt írod, hogy Mihály Ark „elvárja”, akkor az első gondolatom, hogy oké, hát várja, ha nincs jobb dolga… ha ez csak a te megfogalmazásod, lehet ez csak a te megfogalmazásod, ha viszont valóban ő várja el, akkor szívesen elbeszélgetnék vele arról, hogy ki mit milyen alapon várhat el…
A témához hozzá tartozik, hogy nálam a kapcsolatfelvételnél alap, hogy valaki milyen energiával jelentkezik be. Neveket nem ismerek, nem tudok, úgy gondolom a megjelölések sok félreértésre is adnak okot. Valaha persze én is megkérdeztem, hogy kivel kommunikálok, mire azt a választ kaptam, hogy ne azzal foglalkozzak, hanem hogy mit mond. Megtanultam különbséget tenni, nevet azóta sem kértem senkitől.
Nem mintha titok lenne, párom volt erre kíváncsi időnként a saját kommunikációjában, és kaptunk is választ, amit nem sikerült kimondani, mert már a fölöttünk levő alsóbb szintek nyelvezetét sem lehet földi hangokra lefordítani 🙂
Lehet a szellemvilágot akár helyretenni is, nekem is jött a jó múltkor igen nagy erővel, lehengerlően egy maszkulin energia/tudati minőség, és mondtam neki, hogy jó, akkor majd kommunikálhatunk, ha megtanultál „viselkedni”. És láss csodát, sikerült neki. A tartalomra már nem emlékszem, de igen konstruktív beszélgetés volt.
Szóval a lényeg: szerintem nem kellene a szellemvilágtól ennyire hasra esni. Önismeret, állandó visszacsatolások, és a döntés végső soron a mi kezünkben van.
Bocsi, nem bántani akarlak se téged, se mást, remélem nem is annak veszed!
/vagy félreértettem valamit 🙂 /
Nem is te lennél, ha nem láttad volna meg ez a szót a rendszerben 🙂 Értem amit mondasz, egyet is értek. Viszont vannak napok, amikor a mi érdekünk, hogy figyeljünk önmagunkra, mert a jövőnket határozzuk meg azzal, hogy miféle felismeréseink lesznek, hogyan szemlélődünk saját élethelyzeteinkben. A Forrás az erő napokon nem megengedő, mert akkor a világunk soha nem keveredik ki az érzelmi drámák ide oda hajigáló, egymás sorsát fertőző akaratoskodásából, elvárásaiból. Mint ahogy a gyermeknek is érdeke, hogy a tapasztaltabb felnőtt néha szigorúan fogja, néha pedig engedje megtapasztalni a gyermeknek saját döntéseit. A szellemi világ látótere sokkal szélesebb, mint a miénk. Ott látszódik, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. Ha nagyon letérülnénk saját utunkról, akkor megjön a figyelmeztetés. Persze vannak források akik inkább eltérítenek. Szép szóval, könnyű lehetőségekkel stb… Mihály Ark forrása, a szigorú, de szerető apára hasonlít.
Ma reggel arra ébredtem, hogy „soha nem értettünk egyet abban, hogyan kell az emberekkel bánni”. Vagyis az ellentét mélyebb gyökerű, én innen csak a felszínt kapargatom, meg a zavart vibrációt érzem – időnként.
Az odafigyeléssel egyetértek, sőt, úgy gondolom, hogy jó lenne ezt mindenkinek állandósítani önmagában. Az akaratoskodás meg egyértelműen nem célravezető.
A szellemvilágból több minden látszik, de úgy gondolom, hogy a „figyelmeztetést”, ld. betegségek és hasonlók, önmagunk számára hozzuk létre. A szellemvilág – önnön ideális működése esetén – nem avatkozik ebbe bele.
A szeretet pedig számomra csak önmagában értelmezhető. A szigorú atya képe nem elvetendő, de – számomra- nem is megfelelő.
A betegségeket önmagunk számára hozzuk létre. A rosszindulatunkat is nekünk kellene megtanulni kezelni. Sok korai halál az emberi felelőtlenség miatt van. Lehetne sok kényes témát érinteni, ami az emberi szűk látókör miatt van. Ezek már következmények. Figyelmeztetés a sors részéről, hogy foglalkozni kell valamivel, mert később problémát fog okozni, időben megjön. Mint ahogy egy örökölt betegség kibontakozását is időben még lehet kezelni. És végig nézzük a szüleinknél, hogy miből mi lett. Nagyon sok mindent nem a szellemi szféra rendez, hanem az ok okozati összefüggésekből ered, vagy az emberi hiányosságokból. A szellemi szféra valójában az emberiség tapasztalati tőkéje. A közös tudatháló, aminek vannak szintjei és forrásai. A nagy források, az Arkok, ősi források, ahol sok az eredet minta, ott a szándék, az ok, amiért ez a világ létrejött. Ott még a teremtés rendje jól működött. A rengeteg idő, ami eltelt a Forrás kiáradása és a Most között sok sok új tapasztalatot jelent, és rengeteg problémát, amivel senki nem számolt az elején. Mint ahogy egy apának meg kell látnia a fiában a fejlődés a változás lehetőségét, a fiúnak a az előző generációk megtapasztalásainak értékét, a Forrás is elkezdett így viszonyulni a Most emberéhez. De ez a fajta kölcsönösség csak pár éve működik. És sokszor rosszul, a félelmek miatt. Mivel sok időszegmens húzódik, sok a torzító erő, nem mindig az jut el a forrásból a most állapotába, aminek kellene. A Források, akik jelen voltak ennek a világnak a megteremtésénél, nem értenek egyet a világ rendezésében, hogy miképpen tudjon fejlődni az ember. DE szerintem ezzel tisztában vagy. Elég nagy ellentétek vannak a rendezési módszerek között.
Nagyjából tisztában, és valahol az ark-arkhon vonalon keresek, nem lehet véletlen, hogy bennem gyerekkoromtól fogva ellenérzéseket vált ki az Arkangyalok szó. De egyre inkább gyanítom, hogy a válasz erre a nagyobb Teremtő egységek közötti konfliktusokban keresendő.
Arkoknak a világunkat megteremtő forrásokat hívom. Ezek egymástól eltérőek, van jellegzetességük, amelyet viszont a név határoz meg.Lehet úgy is hívni, hogy teremtői források. Van EGY közös forrásuk. Ők egy idő után nem értettek egyet a világunk és a benne élők fejlődési irányával. És azzal sem, hogy mit kezdjenek mindezzel.
Amikor elérünk egy ősi világhoz a belső terünkben a szinkronicitás révén, akkor kerülünk kapcsolatba az idő síkokkal, a múlt különböző pontjainak jelenbeli előrevetüléseivel? Ennek az érzete az az erő?
Igen. És ha jövő is becsatolódik, a következmény, az egy hatalmas kirendeződés.A Nap csakrás tér-idősík viszont egy speciális terünk. Abból csak Egy van.
Nagyon köszönöm. A jövő bekapcsolódik a jelen kiterjedéseként, ahogy a jelen a múlt ígéretének érződik. Ahogy a jelenben a múlt pontjai együttállnak, a jövő is kiterjesztés és visszahatás. Az idő oda-vissza remény lesz. A bizonyosságot kapó, élő remény. Ekkor a lehetségességek bíztató tárházaként körülölel a jövő. Jövő és múlt egymásból táplálkozik.
Amikor konkrét jövőbeli kép érződik, az a napcsakrás téridősík?
Nem tudom mit jelent a Nap csakrás tér-idősík, mivel írod, hogy abból csak egy van, azért gondoltam, hogy egy konkrét jövőbeli kép megjelenésekor lehet?
Én csak az érzeteket tudom ill. próbálom lefordítani és lehet már elolvasva zagyva.